tag:blogger.com,1999:blog-81727840621563111862024-03-14T03:20:17.283+01:00KülönlegesekMiss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.comBlogger9125tag:blogger.com,1999:blog-8172784062156311186.post-13580904760834886132011-11-01T20:49:00.006+01:002012-02-22T17:55:17.124+01:00Álom<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Amikor kinyitottam a szemem, szobám ablakán beszűrődött a hajnali fény. Kissé kótyagos voltam, az aznapi álmom képei kerülgettek. Benne volt Chris, ami nem meglepő, mert minden álmomban benne volt, de most emlékeztem valami jóslatra, meg arra a jelre. Nem szokásos álom volt.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Felültem az ágyamban, és körülnéztem. Még nagyon korán volt, senki nem ébredhetett fel, mégis járkálást hallottam a közlekedőből. Lassan kimásztam az ágyból, és elindultam az ajtó felé. Elmentem a tükör előtt, és elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem. Nem tudom, mi változott meg egy éjszaka alatt, de annyira másnak tűntem. Éppen ezen tűnődtem, amikor valaki belépett a szobámba. Kis híján szívrohamot kaptam, és az ajtó felé néztem.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">A szívem nagyon gyorsan vert, és tuti, hogy felsikoltottam volna, ha nem ugrik oda hozzám, és nem fogja be a számat a kezével. Ereje ellen esélyem se volt, izmos karjai úgy tartottak, mint valami vasbilincs. Miközben így tartott, megint eszembe jutott az álmom, most már nem homályos képekként, hanem éles egészként, és rádöbbentem,hogy minden részlete igaz.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Te jóságos ég, terhes vagyok! Pedig én abszolút szűz vagyok. Tegnap azon a helyen természetesnek tűnt, de könyörgöm, tizenhét éves vagyok. Mi ez az egész?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Ilyen gondolatok jártak a fejemben, és kicsit elszédültem, miközben ő még mindig szorosan tartott. Hirtelen a parketta eltűnt a talpam alól, és hihetetlen sebességgel zuhanni kezdtünk. Megragadtam a kezeit, és azon kívül semmit nem érzékeltem. Körülöttem minden sötét volt, nem tudtam, mi történik.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Aztán egyszer csak lassulni kezdtünk. Az a fura tér, ami körülvett minket, és aminek még a halmazállapotát sem tudtam megállapítani, ritkulni kezdett. Kitisztult, és megláttam a legcsodálatosabb helyet. Elképzelni se tudtam, hogy létezhet ilyen.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Egy kis szigeten voltunk, kellemesen meleg volt. Az ég világoskékben tündökölt, és most sem rondította el egyetlen felhő sem. Egy fehér homokos strandon álltunk, és a homok úgy csillogott a reggeli napsütésben, mint ezernyi apró gyémánt. A tenger lágyan hullámzott, talpamat a víz bársonyos melege mosta. Beljebb pálma-,banán-, narancs- és citromfák sorakoztak hívogatóan.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Annyira elbűvölt az egész hely, hogy sokáig csak álltam, és csodálkoztam szépségén.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Még jobban körülnéztem,és megláttam azt a fehér, tetőtlen építményt, amibe tegnap be voltam zárva. Magyarázatot akartam, és belenéztem Chris szemeibe. Mielőtt megszólalhattam volna, beszélni kezdett:<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- A mi különleges világunkban vagyunk. Ez a sziget, amiről beszéltem tegnap. Ez az egyetlen hely a világegyetemben, ahol tökéletesen biztonságban vagyunk, hiszen ebben a dimenzióban csak mi létezünk. Ide senki nem tud követni. – magyarázta.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem igazán értem. Akkor most a Földön vagyunk?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem tudom pontosan. A mi világunkban vagyunk…<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Aha. És hogy jutottunk ide? Csak arra a fura térre emlékszem.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Tudod, ez is olyan Különleges-dolog. A tér és az idő egy bizonyos határon túl eggyé válik. Hogy magyarázzam el? Most gondolj bele, hogy milyen végtelen az univerzum… Tegyük fel, hogy eljutunk a végére. De mi van utána? Semmi. Hogy néz ki a semmi? Milyen a semmi? Fekete vagy fehér, meleg vagy hűvös? És ennél a pontnál eljutottunk odáig, hogy valami van az univerzum vége után, ami ez esetben nem is az univerzum… De akkor mi? És ezt végtelenségig el lehet játszani. Ebbe egy pillanatra gondolj bele. – belegondoltam, és olyan fenomenális gondolatok és érzések öntöttek el, hogy rájöttem, hogy megértettem, miről beszél. Legalábbis azt hittem.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ó, értem… azt hiszem.De hogy jutottunk ide? Varázslattal?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem, nem igazán tudom elmagyarázni. Talán még én sem értem teljesen. Mondjuk azt, hogy varázslattal.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Rendben. Akkor a következő kérdésem, hogy mi van a szüleimmel, a húgommal, és a barátaimmal?Hogy jutunk vissza?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Jaj, Rose. Ők jól vannak, bár kicsit lassúak, hogy így fogalmazzak. Amíg itt, a mi világunkban egy nap eltelik, addig otthon mindössze egy másodperc. Szóval itt maradhatnánk egy évig is, akkor se tűnne fel senkinek az a hat perc. De most fontosabb dolgokról akarok beszélni. Én nagyon aggódom amiatt, hogy ez történt, de nem tehetek úgy, mintha nem történt volna meg. Terhes vagy. És el kell döntenünk,hogy <i>hol</i> leszel az.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Öö, hát otthon nem hinném, hogy örülnének, ha bejelenteném, hogy most babát akarunk, és ha valóban igaz, amit mondtál, akkor akár itt is megvárhatnánk a kicsit. – mondtam elgondolkodva, bár nem igazán tudtam, hogy hogyan működik ezen a helyen a testem. Furcsán magabiztosan beszéltem, mintha természetesnek találnám a terhességet. Pedig igazából nagyon abszurd volt.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- De épp ez az. Egyrészt,nem tudom, mi történik az ebben a dimenzióban született gyermekkel. Mi lesz, ha visszamegyünk, ő meg visszakerül a hasadba? Másrészt, én nem vagyok orvos, nem hinném, hogy le tudok vezényelni egy szülést…<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hm… értem, mi a baj. De nem is tűnhetünk el otthonról, több mint fél évre… – nem is akartam elmenni.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát, nem… - mondta kicsit rejtélyesen, mintha ez többet jelentene. – Látom, érted a problémát.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- És ha otthon maradnánk? Valahogy csak ki tudnánk magyarázni. – bár még belegondolni sem akartam, hogyan.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Figyelj rám! – mondta komolyan, és a szemembe nézett. A szívem úgy dörömbölt, mint még soha. – Mi ketten soha többé nem élhetünk normális életet.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ezt hogy érted?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ha nem akarod a barátaidat és a családodat bajba sodorni, akkor hamarosan el kell búcsúznod tőlük. – szóval erre célzott az előbbi titokzatos hangsúlyával. Összeszorult a gyomrom.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem… az nem lehet!<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nincs választásunk. – ez volt a legrosszabb az egészben. De akkor is túl sok volt, hogy egy nap alatt megbirkózzak vele. Erősen a dolog jó oldalára koncentráltam: Chris szeret. – Ne aggódj, még van időnk… felkészülni. A búcsúra. A harcra. És ha belegondolsz, rengeteg időnk van tanulni, ha itt vagyunk, bár nem feltétlenül a harasztok szaporodására és az Antigoné értelmezési módojaia gondolok – elmosolyodtam.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- De Chris…elvégezhetjük a középiskolát?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem tudom. – felelte szomorúan, és átölelt. Odabújtam a karjaiba, és azt éreztem, hogyha együtt vagyunk, akkor legyőzhetetlenek vagyunk. A búcsút kivertem a fejemből. – De tényleg ki kéne találni, hogy mi lesz a terhességeddel.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát, mi lenne, ha mondjuk az első három hónapban rendesen élnénk az életünket? – pillanatnyilag ez volt a legfontosabb számomra. Semmi búcsú. – És amikor elkezdene látszani a hasam, akkor idejönnénk. Azután meglátjuk, mi lesz. Csak azt nem tudom, hogy látjuk el itt magunkat…<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Én végül is visszamehetek dolgokért, mert ez a hely nem önellátó, hogy így mondjam. De nem is kell annak lennie. Tudod, itt az emberi szükségleteink nem igazán érződnek. Mármint, csak a földi időszámítás szerint. – mondta, nekem meg eszembe jutott, hogy mi van, ha a terhességem is a földi időszámítás szerint folyik. Akkor végtelenségig kéne itt lennünk.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">– Tehát itt sokáig tudunk lenni gondtalanul. Itt a vágyak teremtenek. Nem elég gondolnod valamire,teljes szívedből vágyakoznod kell rá, ahhoz, hogy itt teremjen. – mosolygott.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Itt a vágyak teremtek? Akkor már értem… – mondtam szomorúan.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Mit?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Te csak ezért szeretsz, itt és most. Ha visszamegyünk, ismét láthatatlanná válok a szemedben.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Dehogyis! A világegyetem minden pontján ugyanezt a hatalmas, ellenállhatatlan, elsöprőszerelmet érzem irántad. Most és mindörökké. – rápillantottam összekulcsolt kezeinkre, és próbáltam elhinni. Nagyon fura érzés volt, hogy annyi évvárakozás után most hirtelen minden megváltozott.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- És hogy kell vágyni valamire?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Behunyod a szemed… – suttogta a fülembe. Megtettem. – Annyira szeretlek! – lehelte, és egyre közelebb hajolt. A pulzusom megduplázódott, miközben már éreztem bódító lélegzetét az arcomon.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Alig kaptam levegőt,mikor ajkait az enyémhez szorította, és olyan hevesen kezdett csókolni, mintha… tíz éve várt volna erre. A nyaka köré fontam a karjaimat, miközben az övéi a derekamat simogatták. És igen, én is tíz évet vártam erre. Annyiszor elképzeltem, hogy milyen lesz az első csókunk, de még a legvalóságosabb álomkép sem ért a közelébe az igazi élménynek. Borzongatóan tökéletes volt.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Jay-jel sokszor smároltam, viszont Chris-szel csókolóztam. Megértettem a különbséget csók és smárolás között. A csókban olyan érzelmek, szenvedélyek teljesednek ki, amiktől abban a pillanatban elfelejted, hogy ki vagy, hogy mit akarsz, mitől félsz.Abban a pillanatban csak Ő létezik, minden egyes sejted Rá vágyik, az egész világod Róla szól. Minden eltűnt a fejemből. Kétségbeesetten vágytam az érintésre.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Nem tudom, meddig voltunk egymás karjaiban, de vége lett, megítélésem szerint túl korán.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">És én csak boldog voltam. Olyan régóta először elégedett és reményteljes lehettem. Nem a jövőt néztem, ami félelmetes és annyi veszélyt jelent, és nem is a múltbeli hibáimat számláltam, hanem a jelenben éltem, és boldog voltam.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Ezen töprengtem, amikor rájöttem, hogy semmit, de tényleg semmit nem tudok Chrisről. Régebben sokat beszéltünk, de az utóbbi években nagyon eltávolodtunk egymástól. Nem ismertem őt, és éreztem, hogy ez nem maradhat így tovább. Sőt, erről a Különleges-dologról se tudtam sokat. Most jött el a kérdések ideje.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Öhm… kérdezhetek néhány dolgot? – kérdeztem zavartan.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Persze, mondjad.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát… – kezdtem – nem tudok rólad semmit. De komolyan. – vallottam be szomorúan.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Dehogynem. Mondj öt dolgot rólam.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Most mondtam, nem tudok rólad semmit<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Csak próbáld meg!<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hm… Lássuk csak! – próbáltam összeszedni gondolataimat. – Szeretsz tanulni. Nagyon. Nem szereted az ilyen társasági programokat. Tulajdonképpen egészen antiszociális vagy. Nem szeretsz táncolni. – bár amint kimondtam, rájöttem, hogy őt más gondok nyomasztották, és teljesen érthető ez a viselkedés. – Szereted a buta lövöldözős játékokat, meg a szappanoperákat. – nyilván azért, hogy néha kikapcsolódjon. – Ez öt. És ezt bárki tudhatja.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Dehogyis. Minden, amit mondtál, igaz. Csakhogy ezt nem tudja mindenki. – azt hiszem, ebben is igaza volt. Én őt mindig kitüntettem a figyelmemmel. Kémkedtem utána régebben. Akkor most én mondok rólad pár dolgot. Megszállott vagy. De komolyan, akármiről is legyen szó, ha te elhatározod magad, akkor addig nem nyugszol, amíg nem teljesíted. Nem tudsz mértéket tartani. Azt hiszem, ezt neked is el kell ismerned. Imádod a romantikát, és persze a barátaidat. Önfeláldozó vagy, és szereted a szappanoperákat. – sorolta.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hm… ez hat tulajdonság. – mondtam ledöbbenve. – De honnan tudod ezeket?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Figyelek. Például azt, hogy önfeláldozó vagy, azt onnan tudtam meg, hogy megvéded a barátaidat. De komolyan, régebben, ha valami rosszat mondtam Gillyre, te olyan hevesen kezdted védeni, hogy azt hittem, leharapod a fejem. Ja, és inkább felelsz, minthogy a nem felkészült barátnődet égesse a tanár.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Aha, nem is tudtam, hogy ennyire figyelsz rám. Na és a romantika?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Az egyértelmű. A Titanic a kedvenc filmed, és csak nyálas zenét hallgatsz. És mégis, miért vallottad be nekem egyáltalán, hogy szeretsz? Reménykedtél, sőt szinte tudtad, hogy szeretlek, még ha azt is mondtam, hogy nem. Ha nem lennél romantikus, akkor nem is éreznéd ezt a szerelmet. És igen, tulajdonképpen én is romantikus vagyok. Na, de mit akartál kérdezni?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Tulajdonképpen már válaszoltál. De azért van még: mi a kedvenc színed?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Komolyan ilyen kérdésekkel fogsz fárasztani? – kérdezte mosolyogva. Nekem ez tényleg fontos volt. Beletúrt a kezével a dús hajába, és lehajtotta a fejét. Amikor elgondolkodott, mindig ezt csinálta. – Amúgy a piros. A kedvenc ételem a pizza, imádom anyukám teáját, néha sörözöm, szerintem a földön legjobb együttes a Muse, pókfóbiás vagyok, és a rendmániámnak köszönhetően nem tudom elviselni ha a könyveim nem abc-sorrendben vannak a polcomon. – sorolta, és én minden aprói nformációt gondosan elraktároztam. – Most te jössz.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- A Muse tényleg jó, de szerintem a The Pretty Reckless sokkal jobb, bár gondolom, te nem ismered. Megrázta a fejét, és én folytattam. – Ez beképzeltnek fog hangzani, de a kedvenc kajám a saját tortillám. Az alkoholt nem szeretem, és más egyebet sem nagyon. Szerintem a szénsavmentes ásványvíznél jobb nincs. Utálom a kukacokat, és azóta rágom a körmöm, mióta szám van.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Gondolom… – kezdte.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Még kérdezek! Szóval,mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Rose, nincs választásom… nem tudok annyira előretekinteni. – mondta keserűen.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Jó, de képzeld el, hogy nincs ez a Különleges-dolog… akkor mi lennél?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Rose…<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ssh! Hunyd le a szemed, és képzeld el, hogy bármi megtörténhet, hogy bármi lehetsz. – mondtam,és a szájára raktam a mutatóujjam. Lassan becsukta a szemét, majd beszélni kezdett.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Azt hiszem, szívesen lennék gyógyszervegyész. Szeretem a kémiát. Esetleg erdészmérnök, odavagyok az élővilágért. Kielégítő válasz? – nyitotta ki a szemét.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Tökéletes.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- És te mi lennél? –kérdezte óvatosan. Nagy levegőt vettem.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát, én szeretnék segíteni. Szeretném, ha ott lehetnék a katasztrófáknál, és embereket menthetnék. Orvos, azt hiszem.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hm… ez veszélyesnek hangzik.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Szerintem izgalmas. És amúgy is, ez a Különleges-izé nem veszélyes?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Az más.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Említetted, hogy vannak képességeim. Mikre gondoltál?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Minden benned van, de rengeteget kell tanulnod. A te képességeid egyelőre még nem láthatók számomra, de ha akarod, mesélek neked ilyen Különleges-dolgokról.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Minden nagyon érdekel.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát, mint már említettem, a mi sorsunk egybeszövődik. Nagyon kevés ilyen esetről tudok. És az a helyzet, hogy – nem akarlak elkeseríteni – de egyik se végződött túl jól. Olga Alvarado a XV. századi Oroszországban élt, nemesként. Egész életében elkényeztették, nem volt semmi problémája. Viktor Pratt viszont nagyon szegény volt, és senkire nem támaszkodhatott. Mindent egyedül kellett elérnie. Tudta magáról, hogy Különleges, és egész életében kereste a lányt, akivel együtt eltörölheti a feudális rendszert. Legalábbis ezt hitte, de rosszul fejtette meg a jóslatát.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- És találkoztak?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- III. Iván, az akkori cár, aki egységesítette a Moszkvai Nagyfejedelemséget, megparancsolta neki, hogy részt vegyen a Kreml építésében. Itt találkozott Olgával, és azonnal egymásba szerettek. Olga apja nem nézte jó szemmel a kapcsolatukat, de ez nem érdekelte a szerelmeseket. Végül a cár megölette Viktort, Olga pedig egyedül maradt terhesen, Viktor gyerekével. A szülésbe belehalt, a kisfiút pedig Szibériában kitették…<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Értem. – nem akartam többet hallani. – Szóval jó esélyékkel indulunk a… mi is ellen?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Igazából fogalmam sincs. Valószínűleg sok emberre lesz hatással, és biztos, hogy valami mai, aktuális dolog. De ki fogjuk találni időben, megígérem. És legyőzzük. – mondta Chris.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- De ugye nem az ózonlyukat kell betömnünk? Tériszonyos vagyok.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem hinném. – válaszolt vigyorogva. – De nem most mondtad, hogy segíteni szeretnél? – emlékeztetett.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ja, tényleg. És neked milyen képességeid vannak? – tettem fel a következő kérdésem. Ismétel gondolkodott.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát, az egyik ugye az emberi test gyógyítása. De ez minden Különlegesre jellemző.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- És azt hogy kell? Ugye majd megtanítasz?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Persze. Mindent elmagyarázok majd. Szóval, a másik fontos képességem, hogy bárhol is vagyok, bármilyen időpontban, képes vagyok energiát meríteni a körülöttem lévők érzéseiből.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hm?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Úgy értem, az erős érzésekből, leginkább a szerelemből és a gyűlöletből tudok energiát felvenni.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ezt nem egészen értem.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Oké, szóval hallottál már aurákról?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ja? – inkább kérdésnek hangzott.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Szóval a szó szoros értelmében nem <i>látom </i>az emberek auráit, viszont képes vagyok érzékelni. – mondta komolyan. Nem tudtam róla, hogy így el van merülve az ilyen ezoterikus dolgokban. Nekem ez az egész világ ismeretlen volt, és amit hallottam, ahhoz is szkeptikusan álltam hozzá.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- És befolyásolni is tudod az érzelmeket, vagy csak érzékelni?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem tudom… nem hinném,hogy tudnám befolyásolni. Még nem próbáltam. – felelte elgondolkodva.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Azért ez egész jó kis képesség. Gondolom, nekem semmi ilyesmim nincs…<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Biztos, hogy ennél százszor erősebbek az adottságaid.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Biztos… – sóhajtottam, és hirtelen eszembe jutott valami. – Lehet itt az otthonunk? – olyan biztonságosnak, olyan nyugodtnak tűnt ez a sziget.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ez most hogy jön ide?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem tudom, csak úgy eszembe jutott. Ha fél évet itt leszünk, akkor kéne valami hely, ahol lakunk. Egy kunyhó, vagy valami. Szóval mit gondolsz?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Jó ötlet. Szeretek tervezgetni. A megvalósítás nehezebb lesz, mivel természetesen nem engedhetlek dolgozni téged. De megoldhatjuk, hogy te is rész vegyél az építkezésben, végülis sok időnk van.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Milyen építkezésben?Nem egészen erre gondoltam… Úgy tűnik, mégsem ismersz. Nem tudtad, hogy én meg a kézügyesség, az három?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hány házat építettél eddig? – Ház? Egy kis kunyhóra gondoltam…<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Őszintén szólva, nem sokat. De a harmadikban technikára készített házam nagyjából tíz percig állt.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem számít. Segítek. Jó lenne, ha itt élhetnénk… – sóhajtotta. Egyszerre megjelent a szemem előtt egy verandás kis ház a meseszép szigeten. Gyerekek szaladgáltak körbe. Én egy hintaágyban Chris ölébe dőltem. Szép ábránd volt. A vágyakozás elfogott. – Meg kéne próbálnunk. – mikor kimondta, visszatértem a valóságba.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Egyetértek. – suttogtam megrettenve. Házat kell építenem, úristen. – Egy feltétellel.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Mi az?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Mindennap elmegyünk iskolába. Otthon. Aztán suli után idejöhetünk. Majd éjszakára hazamegyünk.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Még mindig nem érted,hogy ez két külön időszámítás? – mondta fáradtan. – De értem, mire gondolsz. Ha ezt akarod…<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ezt akarom. És ha már itt tartunk. – nagy levegőt vettem, és a gyomrom összeszorult. – Mi lesz a suliban? Úgy értem, hozzám szólsz egyáltalán, vagy elsétálsz mellettem, mintha azt se tudnád, hogy létezem?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Úgy lesz, ahogy te akarod. Tettessük azt, hogy járunk?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Mert nem azt tesszük?– mondtam sértődötten.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Akkor másképp fogalmazok: tettessük azt, hogy csak járunk? Mert nekem ez sokkal többet jelent. Ez nem egy szokásos tinédzserkori fellángolás… Szóval, mi legyen?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát, mi lenne, ha randiznánk?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Rendben. És elmondod a barátaidnak?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Mit? Azt, hogy egy Különleges vagyok, és teherbe estem egy volt osztálytársamtól, miközben dimenziók között utazunk? Ja, plusz, hogy a világ megmentésére vagyok hivatott? Egyenesen a diliházba küldenének.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem pont erre gondoltam. De azt, hogy randizunk?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát, gondolom igen. Bár, őszintén, nem akarom fájdítani mondjuk Jen szívét. Annyira szeretne végre egy rendes pasit. És azt fogja hinni, hogy én vagyok a szerencsés. Ami persze igaz, mert szeretsz. De ezek a dolgok…<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Jen? Az a magas, vékony barátnőd?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Aha, miért? Ismered? – képes voltam a féltékenységre.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Én nem, de tudod, a padtársam francián, Peter, állandóan róla beszél. Ő is ugyanarra lakik, mint Jen, sokszor együtt jönnek, és Peter végig a barátnődet bámulja, aki – Peter nagy szívfájdalmára – észre se veszi ezt.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Tudtam! Mindig is tudtam, hogy ő nem veszi észre, ha csodálják. – mondtam elgondolkodva – Van egy ötletem… Mi lenne, ha összehoznánk őket? Ilyen dupla randi keretében?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát, én szeretnék kettesben lenni veled. – mondta mosolyogva, de láttam rajta, hogy tetszik neki a tervem. Ő sem akart elszakadni ettől az élettől. Egyre közelebb hajolt hozzám.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Most, ha megtudhatnám,mit csinálsz?<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- A világegyetem leggyönyörűbb személyével vagyok kettesben. – suttogta a fülembe.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hol van? Én is akarom látni!<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Te butus… – sóhajtotta, majd ismét megcsókolt. Aztán újra és újra, amíg mindketten levegőért kapkodtunk.<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy ez a házépítősdi nem jó ötlet. Chris azt mondta, hogy nagy feladatokra vagyunk hivatottak. Hogy meg kell tanulnunk megvédeni magunkat. Jó lett volna, ha egyszer sikerül megépíteni ezt az álomházat, de tudtam, hogy fontosabb dolgunk is van. Biztos voltam benne, hogy ezzel Chris is tisztában van. De a közös jövő annyira elkábított minket…</div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div>Miss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8172784062156311186.post-86486369703226525032011-09-30T12:09:00.004+02:002011-09-30T13:00:31.426+02:00Jóslat<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Amikor kinyitottam a szemem, meg voltam győződve arról, hogy meghaltam. Először is, mert a világoskék eget láttam. Egyetlen felhő sem rontotta el a látványt. Amikor kiugrottam az ablakon, tejfehér köd uralta az eget, és esett.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Nem tudom, mennyi ideig nézegethettem, de hirtelen fázni kezdtem. Felültem, és fehér, rozoga falakat láttam magam körül. Valami nem stimmel, gondoltam, falak vesznek körül, de tető nincs sehol.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">A saját mennyországomban nem lennék bezárva. Főleg nem egy ilyen összetákolt építménybe. És ott lenne Chris. És legfőképp, nem éreznék fájdalmat. Pedig azt éreztem. Most már nem csak fáztam, de úgy éreztem, mintha ezer apró késsel szurkálnának a testem minden négyzetcentiméterén.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Megpróbáltam sikítani, de attól mindenem még jobban fájt, úgyhogy felhagytam a próbálkozással. Meg különben is, ki lenne egy ilyen furcsa helyen, aki kiszabadítana?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Visszafeküdtem, és rámeredtem az égre.<br /><br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Mit tettem? Én nem akartam öngyilkos lenni. Egyszerűen csak kiakadtam, engedtem, hogy az érzelmeim irányítsanak. És ezt sosem fogom tudni visszacsinálni. Tárgyilagosan, higgadtan vizsgáltam a történteket.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Sajnáltam, hogy eldobtam magamtól az életet, de már nem tudtam rajta változtatni. Igazából azelőtt sosem tartottam önvizsgálatot. Most úgy tűnt, hogy tökéletes alkalmam nyílt rá. Nem voltam depressziós. Viszont komolyan elgondolkoztam azon, hogy megőrültem. Mert tényleg nem voltak annyira eget rengető problémáim. Csak ahogy megéltem őket… az volt borzasztó. Belerángattam a magam szenvedésbe, és eszembe sem jutott megpróbálni kimászni a gödörből. Csak gyötrődtem, és mindenből azt vontam le, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb. Pedig ez nem volt igaz.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">De igazából teljesen mindegy volt, mert meghaltam. Tovább bámultam az eget.<br /><br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Kis idő múlva azt vettem észre, hogy a fényt eltakarja valami. Ráfókuszáltam a sötét foltra, és egy arcot véltem felfedezni. És megnyugodtam. Ugyanis a számomra leggyönyörűbb arcot láttam. Meghaltam. És ő ott volt velem. Olyan boldog voltam, hogy a fájdalommal nem törődve felpattantam és a nyakába ugrottam. Másodszor aznap, de pont ugyanúgy reagáltam. És valószínűleg utoljára ebben az életben, ha még élek, de ebben sem voltam biztos.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Chris meglepődött, és gyengéden eltolt magától. Tudtam, hogy el kellett jönnie ennek is, de azért rosszul esett. Nem szeret…<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Rám nézett, és megkönnyebbülten elmosolyodott, végül magához szorított. Nem igazán értettem ezt a reakciót, de most túl nyugodt, túl boldog voltam ahhoz, hogy elrohanjak. Sokáig álltunk így szótlanul, de az idők végezetéig is így tudtam volna maradni. Végül mégis úgy éreztem, meg kell szólalnom. A fájdalom még mindig kínzott, így kicsit nehéz volt kimondani:<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Meghaltam. – és ebben a pillanatban egy minden eddiginél fájdalmasabb hullám söpört végig a testemen. Rádöbbentem, ha én meghaltam, és ő itt van, akkor neki is meg kellett halnia. Hogy mert utánam ugrani? Hogy tehette ezt? Összeszorult a szívem, és felordítottam: – Ne! – ennyit a nyugodtságomról…<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Elengedtem, lerogytam a földre, és zokogni kezdtem. Az utóbbi hetek minden feszültsége, kétségbeesése, problémája zúdult rám ismét. Pont, mint a kelléktárban. Chris türelmesen várt, amíg egy kissé csillapult a sírásom.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem haltunk meg. – mondta higgadtan.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Tényleg? – kérdeztem meghökkenve pár perc múlva, miután sikerült abbahagynom a bőgést. A fájdalom égette a torkomat, és könnyen el tudtam hinni, hogy élek, mivel ilyen szenvedés nem létezhet a halál után.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Tényleg. Ha most adsz egy kis időt, akkor elmondom, amit már akkor el kellett volna mondanom, amikor megismertelek.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Te nem szeretsz engem. – mondtam ki nyilvánvalóan, pedig továbbra is mindenem fájt. – Nem tudom, hol vagyunk, nem tudom, mi történt, de ha valóban élek, akkor sem tudom, te miért vagy itt. Kiugrottam az ablakon, te meg felém futottál. Hideg volt és esett az eső, most pedig meleg van és tiszta az ég. Miért fáj mindenem? És miért voltál ott a folyosón? Sőt, egyáltalán miért jöttél a suliba? Ennek semmi értelme. És te nem szeretsz engem. – minden szó hatalmas szenvedést okozott, de muszáj volt beszélnem.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Mid fáj? – kérdezte aggódva.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem tudom. Mindenem. Úgy érzem magam, mint aki négy emeletet zuhant, és túlélte. – ekkor Chris odalépett mellém, felém hajolt, és megfogta a kezemet. Fogalmam sem volt mi történik, de a fájdalom múlni kezdett, és az ismerős biztonságérzet árasztott el… és végül a fájdalom elmúlt, ott ültem, de nem éreztem a zavartságon és a szerelmen kívül semmit.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Köszönöm. – mondtam végül. Bár ez a köszönöm nem fejezte ki a hálát, amit most iránta éreztem, de egyelőre ennyi is elég volt neki, mert boldogan rám mosolygott. Aztán hirtelen elsötétült az arca, aggodalmasan fürkészni kezdett, majd megszólalt.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Rose, én szeretlek! Sajnálom… – mondta halkan. Ezek azok a szavak, amiket sok-sok éve hallani akartam. De most úgy mondta, mintha bűn lenne, és mégis, őszintének hangzottak. Egy pillanatig sem próbáltam elhinni. Rájöttem, hogy valószínűleg csak álmodom. Akár ki is élvezhettem volna, de mostanában még az álmaimnak is fájdalmasnak kellett lenniük. Így hát átengedtem magam a szenvedésnek:<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Te… nem szeretsz engem! – jelentettem ki. Miért teszi ezt velem? Nem vagyok így is elég rosszul? Miért?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Szerelmes vagyok beléd. – annyira őszintének, és… szerelmesnek hangzott. De lehetetlennek tűnt, hogy igaz legyen. Annyiszor kitaláltam már magamban, hogy jövünk össze, de ez az egész szituáció teljesen képtelennek tűnt. Hagyott egy percet hogy elhiggyem (nem sikerült), majd folytatta:<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Azt hittem, képes vagyok elengedni téged, hogy teljesítsem a célom, de tévedtem. – gőzöm sem volt, miről beszél, de nem szólaltam meg. – Amikor rájöttem, mire készülsz, azt a fájdalmat éreztem, amit te az előbb. És amikor megláttál, leugrottál, én meg úgy éreztem, mintha én löktelek volna ki azon az ablakon. Abban a pillanatban semmivel sem törődtem, csak azzal, hogy megmentselek téged, és majdnem későn érkeztem. – Valahogy tudtam, hogy igazat mond, de annyi mindent nem értettem. Rengeteg kérdésem volt, és egy percet sem akartam elvesztegetni az együtt töltött időből, úgyis mindjárt felébredek, szóval rögtön feltettem az elsőt:<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Miért jöttél a Sun Monroe-ba?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Két év után… látnom kellett téged, mielőtt… - felelte úgy, mintha szégyellné magát. Azonban, amit mondott… hogy miattam jött át. Hihetetlennek tűnt.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Chris?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Majd elmagyarázom… jöhetne a következő kérdés? – kérdezte idegesen. Én is az voltam. Nem tudtam, mi folyik körülöttem.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Oké. – egyeztem bele végül. – Hogyan mentettél meg? – szívesen megkérdeztem volna, hogy miért, de úgy gondoltam, így is elég nehéz neki ezekről beszélni, és nem akartam kínozni még az álombeli énjét sem.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hogyan is magyarázhatnám meg neked, Rose? – töprengett. – Fogalmazzunk úgy, hogy meg van az a képességem, hogy minden sebet be tudok gyógyítani. Ha eltörik egy csont, van erőm, hogy ott helyben összeforrasszam. De ha a szív nem dobog, akkor mit sem ér az összeforrasztott csont. Eddig érted?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Persze. – mondtam magabiztosan, de azért elég nehéz volt elhinni.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Tehát ahhoz, hogy megmentselek, túl kellett élned a zuhanást. Mivel te arra koncentráltál, hogy meghalj, el kellett kábítanom téged.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hogyan? – persze, érdekelt, amit mond, de gondolatban már elkalandoztam. Mi van, ha még csak nem is haltam meg, és tényleg megtörtént, amit mond? Egészen képtelennek tűnt.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Képes vagyok ilyesmire, de erről később bővebben beszélek. Lerohantam utánad, mivel abban se lehettem biztos, hogy én túlélem a zuhanást. A szíved szerencsére dobogott, bár nagyon gyengén. Idehoztalak, és meggyógyítottalak.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- És mi ez a tákolmány? – mutattam körbe.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Én csináltam hirtelenjében. Nem hagyhattam, hogyha felébredsz, elmenj. Tudom, elég rozoga, de ennyi telt tőlem… Nem volt sok időm.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Miért nem?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Mert vissza kellett mennem, hogy a nyomokat eltüntessem. Szerencsére senki nem vett még észre semmit. Biztosítottam számodra alibit. Ja, és itt a Kaillegrád.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- A mim? – kérdeztem. Próbáltam elhinni, amit előtte mondott. Ekkor vettem észre a nyakában azt a furcsa medált. Már a kelléktárban is láttam, de akkor túl feldúlt voltam ahhoz, hogy bármit kérdezzek. De attól még nagyon érdekelt.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Rose, figyelsz te rám? A Kaillegrád. Az a medál, ami nálad volt. – felelte türelmesen.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ja, nem is tudtam, hogy így hívják. – mondtam töprengve.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Chris ismerte a jelet. Senki nem tudott eddig semmit róla, de ő úgy tűnt, többet tud, mint gondolnám. A kíváncsiságom ismét feléledt, és most már elhittem, hogy mindez megtörténik.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">– Egyiptomban találtam, szinte magához húzott. Amikor megérintettem, egy fura érzés árasztott el, nem is igazán tudom megfogalmazni. Valahogy biztonságban éreztem magam, de ennél több volt. Próbáltam nyomozni, hogy mi lehet ez, de senki nem szolgált túl sok információval. Az ankh-ról sokat találtam, de tudom, hogy ez nem ugyanaz.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- A Kaillegra a Különlegesek jelképe. – felelte.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hm… a Kaillegra a Különlegesek jelképe. – ez az egész egyre furcsább volt.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Igen.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- De kik azok a Különlegesek? – kérdeztem kíváncsian.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Az első Különleges, akiről tudok, Jerome. Az ókori Egyiptomban élt. Ha akarod, elmondhatom a legendáját, bár a mi szempontunkból nem túl érdekes.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Mondd el! – kérleltem. Jelenleg mindennél jobban vágytam arra, hogy végre megtudjam.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Dióhéjban annyi, hogy Jerome hat éves korában megálmodta a saját jóslatát. Eleinte butaságnak tartotta, de amikor egyes események valóra váltak, félni kezdett. Észrevett magán különös dolgokat. Például tudott gyógyítani. Az emberi test ura volt. Hatalmas hírnévre tett szert, és életét feláldozta az emberekért. Amikor eljutott a híre Indiába, elrabolták a legfelsőbb kaszt rabszolgái, és arra kényszeríttették, hogy bűnösöket, rossz embereket gyógyítson. Mikor meglátta édesanyja gyilkosát, akivel legutóbb a jóslatában találkozott, az erejét ellene fordította, és megölte. És ezt nem kellett volna soha tennie, az egész élete darabokra hullott, és nem tudta teljesíteni feladatát, ami az egyiptomi Óbirodalom bukásához vezetett. – mire befejezte egész testemben borzongtam. Ezt nem tanultuk történelemből. És, ha Chris tud erről, akkor ő is ilyen? Egyáltalán milyen?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Te is… ilyen vagy? – nem bírtam kimondani<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Igen. Sőt, te is Különleges vagy. – bólintott.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Én? Mi az, hogy Különleges?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ember, természetesen. Különleges ember. Különleges képességekkel rendelkezel, és különleges tettekre vagy hivatott. És elvileg a Különlegesek átlagos kinézetű emberek. Mint mondjuk én. – hát ezzel nem értettem egyet. Eszembe jutott, hogy Jen is ugyanezt a szót használta rá az évnyitón. – De rólad ez nem mondható el, fantasztikusan gyönyörű vagy. – ezt figyelmen kívül hagytam. Gondolatban visszatértem az álom lehetőségéhez. Rossz lett volna felébredni. – Az átlagos Különlegeseknek, hogy így mondjam, hat éves koruk körül van egy látomásuk, álmuk, amit jóslatnak hívunk, és a jövőnkre vonatkozik. Néhol nagyon homályos, néhol élesen ki lehet venni minden részletet.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Igen? De nekem nem volt semmi hasonló. Ez baj?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Várj, mondom, hogy te egy különleges Különleges vagy. Neked valóban nem volt. Mert a mi sorsunk összefonódik. – ez kellemes borzongással töltött el. – Tudod, amikor kicsi voltam, még nem tudtam erről. Aztán öt éves koromban az egyik éjjel álmomban megláttam a jóslatot.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Honnan tudtad, hogy nem csak egy szimpla álom?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Nem tudom… nagyon furcsa volt. Fiatal, és éretlen voltam, de azon az éjszakán, mintha hirtelen felnőttem volna. Valahogy mindent megértettem, mindent átéltem. Azt hiszem, az volt a gyerekkorom vége. – mondta. Ezt kicsit át kellett gondolnom. Ötévesen fel kellett nőnie. Borzasztó lehetett. Szegénynek nem volt senkije. Egyedül volt… Elszorult a szívem.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- És mit láttál? – kérdeztem végül.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Láttam az arcodat, tudtam, hogy beléd leszek szerelmes. – ezt még mindig nehéz volt elhinnem, de a szívem teljes erőből zakatolni kezdett, miután kimondta. – És láttam ezt a szigetet, ahol, most vagyunk. Idejöttem, és bár magam sem tudtam, hogy sikerült, de itt voltam, és nem ötéves kisfiúként. Mindent értettem. És a sziget mintha maga is élt volna. Információkat adott át… a múltról.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Jerome legendája?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Így van, például. Azt is láttam, hogy rengeteget kell szenvednünk mindkettőnknek, egészen a sorsdöntő mai napig. 2010. 10. 10.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Szép dátum. De várj csak! Azt mondtad, sokat kellett szenvednünk. Én tudom magamról, mennyit szenvedtem… de te? – annyira rossz volt belegondolni, hogy valami fájdalmat okozzon neki. Belegondolva a sorsába, a szerepébe, hirtelen az én hisztim eltörpült. Nem akartam tudni, hogy miért szenvedett, de valahogy mégis, tudnom kellett.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- El tudod te képzelni, mennyire nehéz volt távol tartanom magad tőled? Azt mondani neked, hogy nem szeretlek?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Akkor miért mondtad azt? El tudod képzelni, hogy mennyire fájt, amikor kimondtad? – nem, egyikünk sem hangzott dühösnek vagy vádlónak. Csak értetlennek és szomorúnak.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- El tudom képzelni. – mondta tárgyilagosan, a szemében azonban megcsillant a fájdalom. – És mivel tudtam, hogy mennyi fájdalmat okozok, még jobban szenvedtem… – mondta lassan. Én magam bántottam? Az nem lehet… Szegény, szegény Chris. – Szóval tudtam, hogy a mai nap minden meg fog változni.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Igen?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Tudod, a Különlegeseknek van egy feladatuk, életcéljuk, ami akár az egész világra hatással lehet.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ez most komoly?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Szóval – mondta kérdésemet figyelmen kívül hagyva. Persze, hogy komoly. Halálosan komoly. – három homályos lehetőséget láttam: az első az volt, hogy a mai napon örökre elveszítelek… meghalsz. – megborzongtam. – És én akármennyire próbállak, nem tudlak követni. Mert feladatom van. És egyedül kell véghezvinnem. Ez nagyon fájdalmas volt számomra, hidd el, de az eszembe se jutott, hogy a saját kezeddel akarsz véget vetni az életednek, ráadásul pont miattam. – elképedtem, de azért kicsit rosszul esett, hogy a halálomat választotta. Vajon milyen lehet a többi variáció? Vártam, hogy folytassa. – Én tudatosan ezt a verziót választottam. Ezért akartam minél kevésbé az életed részévé válni. De annyira vágytam rád. És egyszerűen képtelen voltam távol tartani magam tőled. Ezért jöttem át a suliba… hogy láthassalak, amíg lehet. Tudtam, hogy kockázatos, de muszáj volt megtennem.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Te tényleg miattam jöttél át? – kérdeztem elképedve.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hát, igen. – felelte szégyenlősen.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- De akkor meg miért nem beszéltél velem?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Hogy miért? Még kérdezed? Olyan ellenséges voltál velem… esélyt sem adtál. – igaza volt. Tudtam, hogy igaza volt. Az én hibám.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Sajnálom, Chris.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Semmi baj… én próbálom megérteni. Valami nagyon nincs veled rendben, és segíteni szeretnék. De előbb meg kell értetnem veled valami nagyon fontosat. Úgyhogy, figyelj rám kérlek! Szóval, a második lehetőség kissé hasonlít az elsőhöz, csak még rosszabb. Megcsókollak, és… minden megváltozik. Ebben a verzióban nem csak téged veszítelek el, hanem az összes embert, akit szeretek… - mondta határozottan, de szemében csillogott a fájdalom.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Az borzasztó lehet. – suttogtam. Azt hiszem, sokkos állapotban voltam. Mindenesetre összeszedtem az erőmet, mert tudtam, hogy nagyon fontos, amiről beszél, kiürítettem az agyam, és csak a szavaira koncentráltam.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Végül a feladatomat sem tudom elvégezni, és hatalmas kínok között halok meg. Ezt a lehetőséget semmiképp se hagyhattam beteljesülni, ezért tartottalak távol magamtól eleinte. Ezért mondtam azt, hogy nem szeretlek. – szívesen meghaltam volna egy csókjától, de azért megértettem, hogy miért nem ezt a lehetőséget választotta.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- De Chris, miért nem mondtad ezt el nekem?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Mert szeretlek. Nem akartam, hogy neked is át kelljen élned, azt, amit nekem. Hirtelen felnőnöd. Nem tehettem… - mondta, és én tudtam, hogy fordított esetben én is egyedül birkóztam volna meg ezzel az egésszel. Meg tudtam érteni, mégis sajnáltam. – Ráadásul tudtam, hogy te a harmadik verziót választanád. Bár most már mindegy, mert az következik be, amitől a legjobban féltem.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Elmondod? – kérdeztem a kíváncsiságtól égve.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Egy pillanat. – lehunyta a szemeit, én meg odanyújtottam a kezem, és megragadta. Az érintésétől libabőrös lettem, akármilyen fontos pillanat volt, nem tudtam mit tenni. Lassan kinyitotta a száját, és megszólalt: – A harmadik verzió az, hogy ezen a napon megmentem az életedet. Ez megtörtént. És te teherbe esel. Tőlem. Ez is megtörtént. Nagyon sajnálom…<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Micsoda? – újabb döbbenet. – De mi nem is…<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Persze, hogy nem. – szakított félbe. – Rose, már nem a normális világban élsz. Ez varázslat. A jóslat varázsa. Most a szíved alatt hordod a gyermekünket… – mondta gondterhelten. Ezúttal azonban hatalmas boldogság járta át a testem. Chris szeret, és babát várok tőle. De aztán rögtön elszomorodtam.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Te… nem akarsz tőlem gyereket. – jelentettem ki szinte sírva. Hát persze, ő ezért lett volna hajlandó végignézni a halálomat. – De elmegyek, ha a…<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Ssh – suttogta, és átfogta a derekamat izmos karjával. – Te butus, egyáltalán nem erről van szó. Az a helyzet, hogy legszívesebben egész életemet veled és a gyerekeinkkel tölteném. De ez veszélyes. Mert ennek a verziónak nem láttam a további részét. És valami történni fog, mert, mint már említettem, mi nagy tettekre vagyunk hivatottak. Lehet, hogy az egész világ sorsa tőlünk fog függni, de attól félek, hogy te már a gyerekünkért is föláldoznád magad.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Kétségtelenül. – átöleltem a hasam, és bár tudtam, hogy még csak két sejtből áll a babám, de a világon mindent megtennék érte. És persze Chris-ért, aki ekkor magához szorított.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- És most te jössz. Mindent mondj el! Mi a baj? Miért ugrottál ki?<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Chris, erre nincs szükség. – mondtam, és tényleg így gondoltam. Jó lett volna beszélgetni vele, de nem erről. És különben is, annyi mindent kellett feldolgoztam. Nem volt kedvem az unalmas életemről fecsegni.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">- Kérlek! – mondta szívszorítóan lágyan, és a szemembe nézett. Elvesztem. – Én tudok segíteni. Szeretnék segíteni, de ehhez mindent el kell mondanod.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">És akkor… elfelejtettem gondolkodni. Nem agyaltam egy pillanatig. Egyszerűen csak beszélni kezdtem. Tudtam, hogy megbízhatok benne. Mindent elmondtam az utóbbi időszakról, őszintén, úgy ahogy még senki másnak azelőtt. És az a helyzet, hogy jól esett. Előtte magamban átértékeltem az eseményeket, de az közel se szabadított fel annyira, mint a beszélgetés Chrisszel.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Figyelt, tényleg figyelt rám. És komolyan vett, és nyugtatott, és biztatott. Mintha tényleg számíthatnék rá. És erre volt szükségem. Addig az életem darabokban volt, mint az üvegszilánkok. De ő képest volt összeszedni. Hogy egésznek érezzem magam.<br /><br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Boldog voltam Chris karjaiban. Hirtelen rájöttem, hogy fogalmam se volt, hogy hol vagyok, és hogy mennyi idő telt el a halálugrásom óta. Vele voltam, és más nem számított. Tudtam, hogy haza fog vinni sértetlenül.<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Szándékosan nem akartam belegondolni a jövőbe. A jelenben végre igazán boldog voltam. Egy csapásra minden megváltozott. Hihetetlennek tűnt, hogy nemrég még öngyilkos akartam lenni. Az egész depresszió-izém egy szempillantás alatt eltűnt. Kiderült, hogy Chris szeret. Ennyi, csak ennyi kellett. Végül a múltat is kivertem a fejemből, és lassan átadtam magam az öntudatlanságnak.<o:p></o:p></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div>Miss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8172784062156311186.post-25485487968101776742011-08-17T21:22:00.000+02:002011-10-01T11:28:02.061+02:00Utolsó könnycsepp<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Életben maradtunk. A medálnak köszönhetően. Éreztem, hogy tovább kell kutatnom, hogy rájöjjek, mi lehet az. De sajnos másnap iskola volt. Anne elküldte e-mailben a leckéket, nekiláttam megcsinálni őket. Már este nyolckor elaludtam a fizika felett.</div>
<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<i>Futottam... nem tudtam, mi elől, nem tudtam hova, csak éreztem, hogy futnom kell... Sűrű volt minden, a levegő, és én egyre beljebb rohantam a ködben. Már kiutat sem kerestem.</i><br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Reggel az ágyamban leizzadva és zihálva ébredtem, rögtön asztalomhoz rohantam, és megszorítottam a medált. A szorongásom elmúlt, és pillantásom az asztalomon fekvő naptárra esett: 2010. 10. 10-e volt. Szerencsés dátum. Valami miatt nagyon furcsán éreztem magam: nem csak az álom volt rám rossz hatással, különös szorongás bujkált bennem – de nem tudtam, hogy miért. A medál segítségével azonban egy kissé sikerült lenyugtatnom magam.<br />
Vasárnap volt, mégis kellett iskolába mennünk – természetesen a csütörtöki órarend szerint tartották az órákat, mert még régebben elmaradt egy csütörtök valami értekezlet miatt.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felöltöztem, apa bevitt a suliba, ahol Rachel, Wendy és Anne várt rám. Megszorítottam a nyakláncomat, amikor kiszálltam az autóból.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- De jól nézel ki, szépen lebarnultál! – üdvözölt Anne.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Köszi. – mosolyogtam. – És veletek mi van?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Egy végzős ráhajtott Anne-re! – mondta Wendy.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Igen? – ez érdekesnek hangzott. – Miről maradtam le?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Semmiről, semmiről. – vigyorgott Anne, miközben elindultunk a termünk felé. – Csak Daniel Connors elhívott a szalagavatóra.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Hú! Daniel Connors? A legmenőbb pasi az egész iskolában. És mit mondtál?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Nemet, természetesen. Fuvolaversenyem lesz akkor.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Te beteg vagy! – mondtam. Komolyan, nem tudja, hogy ez mekkora lehetőség?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Mi is ezt mondtuk neki. De hajthatatlan. – mondta Rachel.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- De neked is tetszik, nem? – kérdeztem Anne-től.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Hát, jól néz ki. De gondolj bele, ő végzős. Mindjárt érettségizik. – próbált érvelni.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- És? Hú… – mondtam, mikor megláttam, hogy Daniel ott várakozik a termünk előtt. – Gyertek, menjünk! – intettem Rachel és Wendy felé.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Szia, Anne! – mondtuk kórusban, és rákacsintottam a barátnőmre.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Amikor beléptem a terembe, Jen és May a nyakamba ugrott. Meséltem pár dolgot, a nyakláncot szándékosan kihagytam, de hamar befejeztem a beszámolót. Beszélni akartam Mr. Jorge-val, ő volt a történelemtanárunk is, gondoltam, hátha tud valamit a medálomról.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Ez egy ankh. Azt hiszem, meséltem már róla órán. – mondta. Jellemző, hogy nem nézte meg elég alaposan. Megköszöntem a segítségét, és tovább indultam franciaórára.<br />
<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Chris az ajtó mellett állt, amikor elmentem mellette, megéreztem az illatát. Friss volt és vonzó. Egy pillanatra elbódultam, majd hátrasétáltam a helyemre. Nagyon furcsa óra volt, végig magamon éreztem Chris pillantását, pedig máskor rám se nézett. Nem értettem ezt a hirtelen érdeklődést, de nem is agyaltam rajta különösebben. Túlságosan el voltam varázsolva, ezért csak élveztem a figyelmét. Az egész órán a kezemben szorongattam a medált, hogy nyugodt maradjak, de valami mégis más volt.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
A második óra szokás szerint irodalom volt, aminek kivételesen örültem. Talán Mrs. Shine tud valamit az amulettemről. Az órán kiosztotta a dolgozatokat. Az enyémet nem emlegette se a rosszak, se a jók között, de nem akartam megnézni, amíg nem kérdezem meg a jelről.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Tanárnő, kérdezhetek valamit?<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Természetesen, Miss Everton.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Nem ismerős önnek véletlenül ez az ábra? – megmutattam neki a nyakláncot.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Nem. És ahelyett, hogy ilyenekkel foglalkoznál, néha tanulhatnál is egy kicsit. – mondta szigorúan, anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rá. Szomorúan a helyemre ballagtam, és megpillantottam a jegyem. Nem lett annyira rossz, de nem is voltam elégedett.</div>
<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Mielőtt bárki kérdezősködhetett volna, kimentem a teremből. Kicsit egyedül kellett lennem. A folyosón elindultam a mosdók felé, befordultam a sarkon, már csak két méter választott az ajtótól, amikor… egyszer csak ott volt Chris. Majdnem nekimentem, nem vettük észre egymást – a gondolatra, hogy ezt egy hónapja folyamatosan tökéletesen csináljuk, keserűen elmosolyodtam.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Felnéztem rá, és hű, annyira magas és helyes volt! Másodpercekig bámultunk némán egymás szemébe. A tekintetében volt valami, mintha meg akart volna szólalni. Én viszont csendben, megdöbbenve, lefagyva álltam. Chris végül felnézett, és elsétált. Egyszerűen elsétált előlem. Előlem! Aki a fél életét azzal töltötte, hogy utána sírt. Képes volt csak úgy elmenni, flegmán, nem törődve velem.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
És akkor megéreztem… a dühöt, a fájdalmat, a szomorúságot, a szorongást, a rettegést, a feszültséget. Mindent megéreztem, amit a nyaklánc igyekezett távol tartani. De tovább nem lehetett. Mert éreztem, hogy most vége. A maszkomnak és a színjátéknak is. Egyenesen a színpad mögötti kelléktárba rohantam, és elsírtam magam.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nagyon régóta nem sírtam, és most minden elfojtott bánatom (annak ellenére, hogy még mindig próbáltam elfojtani őket) végre könnyekre lelt. Úgy éreztem, soha nem leszek képes összeszedni magam, és felállni a poros padlóról. A gondolatok szélsebesen vágtáztak az elmémben: elvesztettem Gillyt, a legrégebbi és legjobb barátnőmet. A szüleim elváltak. Mrs. Shine teljes szívéből gyűlölt. Mert buta voltam. És csúnya. Lexie, a kutyusom, akire mindig számíthattam, itt hagyott. Egyedül. Mert annyira nagyon egyedül voltam. Még volt valami, ami mindennél erősebb hatással volt rám. Volt valami, de arra egyszerűen még nem voltam képes gondolni.</div>
<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egyedül voltam, pedig a barátaim utánam jöttek. Érezték, hogy most nem kell semmit sem mondaniuk. Végignéztem a szebbnél szebb arcokon, akik engem figyeltek aggódva. May, Rachel, Wendy, Anne, Jen… Körbeálltak, és hagytak sírni.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Nem tudom, mennyi idő telt el, de hamarosan egyre közeledő lépteket hallottam. Végül kinyílt az ajtó, nem néztem arra, csak a térdemet bámultam, nem érdekelt, ki az.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Mi baja? – hallottam meg a legszebb hangot, amit csak elképzelhetek. És boldog lettem. Tovább zokogtam, de boldog voltam, hogy ő ott van. Éreztem a jelenlétét. Senki nem szólalt meg.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Rose, mi történt? – kérdezte Chris. Pont ő kérdezi? Képtelen voltam akárcsak megmozdulni is.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
- Tűnj már el! – mordult rá May. A következő pillanatban a kezemen éreztem Chris kezét. Nem sokat értünk még egymáshoz, ha igen, akkor is csak véletlenül. Azon kevés alkalmakkor, amikor a bőrét az enyémen tudhattam, azt éreztem, hogy teljes vagyok, elektromosság járt át, elfelejtettem, hogy ki vagyok.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Most is ez történt. Tudtam, hogy nem szeret, de még utoljára megerősítettem a falat az elmémben, ami mögé bezártam őt.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Csak mi ketten léteztünk. Hihetetlenül boldog voltam, teljesen elvesztettem a fejem. És átöleltem. Odahúztam magamhoz, körbefontam a karjaimat a nyaka körül, és a mellkasához szorítottam a fejem.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
És teljes szívemből zokogtam.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Addigi életem legboldogabb pillanatai voltak. Vagy percei? Esetleg órái? Fogalmam sem volt, csak azt tudtam, hogy szükségem van rá. Éreztem, hogy hamarosan áttörik a fal az agyamban, és vége mindennek. De ki akartam élvezni minden másodpercet, amit a kellemes tudatlanságban tölthetek. Éreztem, hogy közeledik, és egyre keservesebben sírtam. Ő pedig szorosan tartott, valamit mondott, de nem értettem.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
És egyszer csak megtörtént. A fal áttört, és minden olyan hevesen kezdett áramlani végig a testemen. A reggeli ijesztő álmom, a szüleim válása, Gilly, a volt osztályom és Lexie elvesztése, az irodalom és Mrs. Shine, az, hogy egy ronda, hazug, hisztis, buta banya vagyok.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
És Chris. Chris, akit lehetetlenül szerettem. És Chris, akinek ezt bevallottam. És Chris, aki nem szeret. És Chris, akinek a karjaiban bőgök.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
És Chris, aki nem szeret. Még életemben nem fájt ennyire ez a tény. Minden sejtemet megbénította a fájdalom. Annyira vágytam rá, hogy szeressen. És annyira szükségem volt az ölelésére, hogy tartson, amíg…<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Amíg mi? És akkor hirtelen mindenből elegem lett. Az összes erőm elfogyott. Utoljára megszorítottam Christ. Majd kitéptem magam a karjaiból, és még egyszer végignéztem életem szerelmén. A nyakában ott lógott egy ugyanolyan medál, mint az enyém. És rájöttem: nekem már a repülőn meg kellett volna halnom. De emiatt a gyerekes ábra miatt lekéstük. Nagyon dühös lettem a nyakláncomra, ami mellesleg nem is az enyém volt. Megragadtam, de nem volt sehova hajítanom. Annyira egyedül voltam, hogy még a falak is taszítottak. Tényleg minden porcikám fel akarta adni.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Futni kezdtem ki a kelléktárból, át az előadótermen, végig a folyosón, fel a lépcsőn, anélkül, hogy egy pillanatra is megálltam volna gondolkodni.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Egyenesen a legfelső emeletre rohantam, hátra se néztem egy ablakig. Kitártam, és a hűvös őszi levegő beáramlott rajta. Felmásztam az ablakpárkányra, és…<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
És elbizonytalanodtam. Eszembe jutott, hogy mennyi fájdalmat okozok ezzel. Mert tudtam, hogy számomra érthetetlen okokból, mégis sokan szeretnek. Akiket én is szeretek, és most mégis fájdalmat okozok nekik. Haboztam, de csak egy pillanatig.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Kiabálást hallottam, és megláttam, hogy Chris fut felém lélekszakadva. Ezután nem érdekelt, hogy mennyi fájdalmat okozok. Mert biztos voltam benne, hogy az én fájdalmamnál nem nagyobbat. Csak meg akartam szabadulni a szenvedéstől. És egyszerűen kiugrottam a félelmetes mélységbe. A fagyos levegő csípte az arcomat, de élveztem a zuhanást. Végre vége. Megtettem. Többé nem kell szenvednem.<br />
<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
Vártam már a földet érést, vártam már az esés okozta valós fájdalmat, de ehelyett csak minden elsötétült...</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Miss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8172784062156311186.post-22304243793872432102011-08-14T20:42:00.007+02:002011-08-15T11:12:31.877+02:00Az utazás<div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Egész éjjel alig aludtam, álomképek üldöztek. Csak arra emlékeztem, hogy nagyon sötét volt, és csend uralkodott. Az a nyomasztó csend, ahol egyszerűen nincs semmi háttérzaj, csak a lélegzetemet hallottam. A magányomat tapintani lehetett volna. Egy másik álomban, Lexie ugatását hallottam, próbáltam megkeresni, de sehol nem találtam a hang forrását, mintha egyszerre mindenhonnan és sehonnan jött volna. Felzaklatott ez a hangulat, kétségbeestem. Reggel korán kellett kelnem, az éjnek hamar vége lett, aminek nagyon örültem.<o:p></o:p></span><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Felöltöztem, kiráncigáltam a bőröndöm a teraszra, és megvártam apát. Anya és Sarah elbúcsúzott tőlünk, mi pedig elindultunk a repülőtérre.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >A repülőn végre mélyen, álomtalanul tudtam aludni.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span><span style=";font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Mikor kinyitottam</span><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" > a szemem, már a Nílus felett repültünk. A látvány csodálatos volt. Hamarosan landoltunk Kairóban, és én izgatottan vártam a kalandokat. Egy pillanatig sem gondoltam Lexie-re, még nem voltam rá kész. A hideg, esős London után most meleg és napos volt minden.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Lepakoltunk a hotelban, majd elkezdtem kicsomagolni. Éppen a kedvenc szoknyámat tartottam a kezemben, mikor felnéztem. Velem szemben egy tizenhét éves, hosszú, barna hajú, dús vörös ajkakkal, csokoládébarna szemekkel rendelkező, magas és vékony lány állt, a kedvenc szoknyámmal a kezében. A tükör annyira szépnek láttatott, hogy elmosolyodtam. A mosoly nagyon idegenül hatott az arcomon. Én csúnya voltam. Chris szemében legalábbis, és így a sajátomban is.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >A fájdalom elemi erővel sújtott le rám. Nem szeret…<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Lekuporodtam a földre, átfogtam a térdem, de nem sírtam, pedig a könnyek már ott gyűltek a szememben.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=";font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Először végiggondoltam, hogy milyen szánalmas vagyok, aztán pedig rájöttem, hogy mennyien vannak, akik nálam sokkal, de sokkal szerencsétlenebbek. Afrikai árvák, akik éheznek, emberek, akiknek mindenét ellopták, vagy csak tönkretette egy természeti katasz</span><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >trófa. Hatalmas árhullámok, földrengések, esőzések, földcsuszamlások, vulkánkitörések, hurrikánok, tornádók pusztítanak mindenfelé. Vagy, hogy vannak emberek, akiknek mindene megvan, kivéve az egészség. A családja mennyit szenvedhet, miközben végignézik, ahogy szerelmük, szülőjük, gyermekük meghal…<o:p></o:p></span><span style="font-size:100%;">
<br /></span><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Ezektől a gondolatoktól még rosszabbul éreztem magam. És megint fel</span><span style="font-size:100%;">vetődött bennem, hogy akár véget is vethetek a szenvedésnek. Majdnem elhitettem magammal, hogy nincs más kiút.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Majdnem, de aztán a barátaimra és a családomra gondoltam, akik, bár nem értettem miért, de tudtam, hogy szeretnek engem.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Megvacsoráztunk apával, majd sétáltunk egyet a Nílus partján. Hatalmas folyó, és az erejének semmi nem tud ellenállni. Láttam egy kajakost, aki próbált a folyásiránnyal szemben evezni. Nem ment neki, folyton a Nílus győzött. Chris iránti szerelmemmel azonosítottam a folyót, és magamat a kajakossal, aki próbál harcolni ellene.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Magam is meglepődtem ezen. Harcoltam a szerelem ellen? Nehéz volt eldöntenem. Jay-jel, igen, próbálkoztam elfejteni, és állandó elfoglaltságommá vált az erőlködés, hogy ne gondoljak Chrisre, de ez harc volt? Mindent megtettem, amikor eldöntöttem, hogy nekem már mindegy? Nem tudtam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Másnap reggeli után a piramisokhoz mentünk. Az út hosszú és meleg volt, de azért várakozva ültem végig.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=";font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >A piramisok elképesz</span><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >tőek voltak. Sokkal hatalmasabbak, sokkal régebbiek, sokkal fantasztikusabbak voltak, mint ahogy elképzeltem. Az emberi civilizáció egyik legrégebbi épen maradt darabjai elvarázsoltak. Egy darabig azokra az emberekre gondoltam, akik ötezer éve azokat a hatalmas kőtömböket huzigálták, majd továbbmentünk a Szfinxhez. Valamiért nagyon megragadott. Perceken át meghatottan néztem a gigantikus kőszobrot, de nem értettem, miért.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">Amikor le tudtam venni a szemem az arcáról, és lenéztem a mancsára, valami megcsillant. Mintha valami láthatatlan erő húzott volna arrafele. Elindultam, és mire rádöbbentem, hogy mit teszek, már ott álltam a Szfinx lába előtt, és közvetlenül előttem egy amulett volt.<o:p></o:p><v:shapetype coordsize="21600,21600" filled="f" id="_x0000_t75" preferrelative="t" spt="75" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" stroked="f"><v:stroke joinstyle="miter"><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"><v:f eqn="sum @0 1 0"><v:f eqn="sum 0 0 @1"><v:f eqn="prod @2 1 2"><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"><v:f eqn="sum @0 0 1"><v:f eqn="prod @6 1 2"><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"><v:f eqn="sum @8 21600 0"><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:f></v:formulas><v:path gradientshapeok="t" connecttype="rect" extrusionok="f"><o:lock aspectratio="t" ext="edit"></o:lock></v:path></v:stroke></v:shapetype><v:shape id="Kép_x0020_15" gfxdata="UEsDBBQABgAIAAAAIQA0Ev94FAEAAFACAAATAAAAW0NvbnRlbnRfVHlwZXNdLnhtbKSSy07DMBBF 90j8g+UtSpyyQAg16YLHEliUDxjsSWLhl2y3tH/PJE0kqEo33Vj2zNy5x2MvVztr2BZj0t7VfFFW nKGTXmnX1fxj/VLcc5YyOAXGO6z5HhNfNddXy/U+YGKkdqnmfc7hQYgke7SQSh/QUab10UKmY+xE APkFHYrbqroT0ruMLhd56MGb5RO2sDGZPe8ofCAJruPs8VA3WNVc20E/xMVJRUSTjiQQgtESMt1N bJ064iomppKUY03qdUg3BP6Pw5D5y/TbYNK90TCjVsjeIeZXsEQupNHh00NUQkX4ptGmebMozzc9 Qe3bVktUXm4szbCcOs7Y5+0zvQ+Kcb3ceWwz+4rxPzQ/AAAA//8DAFBLAwQUAAYACAAAACEArTA/ 8cEAAAAyAQAACwAAAF9yZWxzLy5yZWxzhI/NCsIwEITvgu8Q9m7TehCRpr2I4FX0AdZk2wbbJGTj 39ubi6AgeJtl2G9m6vYxjeJGka13CqqiBEFOe2Ndr+B03C3WIDihMzh6RwqexNA281l9oBFTfuLB BhaZ4ljBkFLYSMl6oAm58IFcdjofJ0z5jL0MqC/Yk1yW5UrGTwY0X0yxNwri3lQgjs+Qk/+zfddZ TVuvrxO59CNCmoj3vCwjMfaUFOjRhrPHaN4Wv0VV5OYgm1p+LW1eAAAA//8DAFBLAwQUAAYACAAA ACEAQylrZXEDAADqCAAAHwAAAGNsaXBib2FyZC9kcmF3aW5ncy9kcmF3aW5nMS54bWykVdtu2zgQ fS/QfyD03spuqtY2qhRF0hSLdtsgabHPNEVLRClSS9Jy8kn7Hftje4aibNlIi0UiwAkvwzNnzsyQ 797ftZr10nllTZnNX84yJo2wlTJ1mf34fvVikTEfuKm4tkaW2b302fvz58/e8VXteNcowYBg/IqX WRNCt8pzLxrZcv/SdtJgb2NdywOmrs4rx3dAbnX+ajZ7k7dcmez8AHXJA2dbpx4Bpa34KasLbnru AanFarqSOGrxdGS+Mv0n1912146Yi6/9tWOqKjMoZ3gLibI8bSQzTPOTU/UB4G7jWrK3mw27iyj3 9DdiyLvABBaXb4uzN8AX2JoXxbLAZHDSfHvgmGg+/v4g6AxuMZhQSQm9cgiDKFGgMcVx5TTeeTEG /PnffzqG6SHu01NT5C/IlGfGXjTc1PKD76QICItOgw70PHWaxPsFJhFN8E8on06JsHUSlYPRCr9U MRg9omSO0Ux/rQSph+WH6gW75DspOBoNRzhx+ZViBxGds7tG8sqPQh6j5DQ9orHWqrtSWpN6NE7h uv8TLCpVCXlpxbaVJgyd7KTmAVeIb1TnM+ZWsl1LNIX7o5qjbnGDBHRG55QJ0Jivqq0NuE9o2Dkf LrRjPddlttZc/BwKybt6vV+/XF6cfSji0QCMwbiY4UvGPPxpq2F5vhjXUTkJJdbW3inWKWjy7p24 QQHG0vXBySAaWt5Am7ROIONGFPKgHcnqcRGw9Q7eESDfBhtJPqGr4W88TdJ8krZlNICYIBrRef/F E2WYjiYxFqtVNWb1SL6r+MWzvuGVHIRakICp76Y6+SmONmxXZovFEqZM8K7M/N8D0NTqIW8DwSOw VgXpmFYtEClJo3dtiL/cbBAhQqOJ3cL0tql2bK237oajmIrIl1WKxIhZzjBBzRavBzDGdY1XLGhU oA1/qdDcNrxDXmYD42lFxRPDOtddwwdJItADkuzZRNGPiHohjTyriLPAxel4ypZ1obH7i8+i8GOR aVU34UbVzCm8sGFnr0OKYsgtiDP0UnwJ8OTG/072ZfYWTya+RG6EiXwmFHw3UFnLXurvlLpXpE7G Gki2nBWpXwT42K1Df8XCmQqTamXI3tSOGiGixy6guodzagH8Io3JNTydk4exoh/xyu37AYO9nPGF yk9e+alTegum8/P/AAAA//8DAFBLAwQUAAYACAAAACEAU1KJYdIAAACrAQAAKgAAAGNsaXBib2Fy ZC9kcmF3aW5ncy9fcmVscy9kcmF3aW5nMS54bWwucmVsc6yQwUoEMQyG74LvUHK3mdmDiGxnLyLs VdYHCG2mU5ympa3ivr3VvTiw4MVLIAn58vHvD59xVR9cakhiYNQDKBabXBBv4PX0fPcAqjYSR2sS NnDmCofp9mb/wiu1flSXkKvqFKkGltbyI2K1C0eqOmWWvplTidR6Wzxmsm/kGXfDcI/lNwOmDVMd nYFydDtQp3Pun/9mp3kOlp+SfY8s7coLbN2LO5CK52ZA68vkUkfdXQGva4z/qRFij2CjEdkFwp/5 qLP4bw3cRDx9AQAA//8DAFBLAwQUAAYACAAAACEA4VE3H88GAADmGwAAGgAAAGNsaXBib2FyZC90 aGVtZS90aGVtZTEueG1s7FnNb9xEFL8j8T+MfG+z381G3VTZzW4Dbdoo2Rb1OGvP2tOMPdbMbNK9 ofaIhIQoiAOVuHFAQKVW4lL+mkARFKn/Am9mbK8n65C0jaCC5pC1n3/zvt+br8tX7sUMHRAhKU96 Xv1izUMk8XlAk7Dn3RqPLqx6SCqcBJjxhPS8OZHelfX337uM13xG0wnHIhhHJCYIGCVyDfe8SKl0 bWVF+kDG8iJPSQLfplzEWMGrCFcCgQ9BQMxWGrVaZyXGNPHWgaPSjIYM/iVKaoLPxJ5mQ1CCY5B+ czqlPjHYYL+uEXIuB0ygA8x6HvAM+OGY3FMeYlgq+NDzaubPW1m/vILXskFMnTC2NG5k/rJx2YBg v2FkinBSCK2PWt1LmwV/A2BqGTccDgfDesHPALDvg6VWlzLP1mi13s95lkD2cZn3oNautVx8iX9z Seduv99vdzNdLFMDso+tJfxqrdPaaDh4A7L49hK+1d8YDDoO3oAsvrOEH13qdlou3oAiRpP9JbQO 6GiUcS8gU862KuGrAF+tZfAFCrKhyC4tYsoTdVKuxfguFyMAaCDDiiZIzVMyxT7k5ADHE0GxFoDX CC59sSRfLpG0LCR9QVPV8z5MceKVIC+fff/y2RN0dP/p0f2fjh48OLr/o2XkjNrCSVge9eLbz/58 9DH648k3Lx5+UY2XZfyvP3zyy8+fVwOhfBbmPf/y8W9PHz//6tPfv3tYAd8QeFKGj2lMJLpBDtEu j8Ew4xVXczIRrzZiHGFaHrGRhBInWEup4D9UkYO+Mccsi46jR5+4HrwtoH1UAa/O7joK70VipmiF 5GtR7AC3OWd9Liq9cE3LKrl5PEvCauFiVsbtYnxQJXuAEye+w1kKfTNPS8fwQUQcNXcYThQOSUIU 0t/4PiEV1t2h1PHrNvUFl3yq0B2K+phWumRMJ042LQZt0RjiMq+yGeLt+Gb7NupzVmX1JjlwkVAV mFUoPybMceNVPFM4rmI5xjErO/w6VlGVkntz4ZdxQ6kg0iFhHA0DImXVmJsC7C0F/RqGjlUZ9m02 j12kUHS/iud1zHkZucn3BxGO0yrsHk2iMvYDuQ8pitEOV1Xwbe5WiH6HOODkxHDfpsQJ9+nd4BYN HZUWCaK/zISOJbRqpwPHNPm7dswo9GObA+fXjqEBPv/6UUVmva2NeAPmpKpK2DrWfk/CHW+6Ay4C +vb33E08S3YIpPnyxPOu5b5rud5/vuWeVM9nbbSL3gptV68b7KLYLJHjE1fIU8rYnpozcl2aRbKE eSIYAVGPMztBUuyY0gges77u4EKBzRgkuPqIqmgvwikssOueZhLKjHUoUcolbOwMuZK3xsMiXdlt YVtvGGw/kFht88CSm5qc7wsKNma2Cc3mMxfU1AzOKqx5KWMKZr+OsLpW6szS6kY10+ocaYXJEMNl 04BYeBMWIAiWLeDlDuzFtWjYmGBGAu13O/fmYTFROM8QyQgHJIuRtns5RnUTpDxXzEkA5E5FjPQm 7xSvlaR1Nds3kHaWIJXFtU4Ql0fvTaKUZ/AiSrpuj5UjS8rFyRJ02PO67UbbQz5Oe94U9rTwGKcQ danXfJiFcBrkK2HT/tRiNlW+iGY3N8wtgjocU1i/Lxns9IFUSLWJZWRTw3zKUoAlWpLVv9EGt56X ATbTX0OL5iokw7+mBfjRDS2ZTomvysEuUbTv7GvWSvlMEbEXBYdowmZiF0P4daqCPQGVcDRhOoJ+ gXM07W3zyW3OWdGVT68MztIxSyOctVtdonklW7ip40IH81ZSD2yr1N0Y9+qmmJI/J1PKafw/M0XP J3BS0Ax0BHw4lBUY6XrteVyoiEMXSiPqjwQsHEzvgGyBs1j4DEkFJ8jmV5AD/WtrzvIwZQ0bPrVL QyQozEcqEoTsQFsy2XcKs3o2d1mWLGNkMqqkrkyt2hNyQNhY98COnts9FEGqm26StQGDO55/7ntW QZNQL3LK9eb0kGLutTXwT698bDGDUW4fNgua3P+FihWzqh1vhudzb9kQ/WGxzGrlVQHCSlNBNyv7 11ThFada27GWLG60c+UgissWA7FYEKVw3oP0P5j/qPCZvW3QE+qY70JvRXDRoJlB2kBWX7ALD6Qb pCVOYOFkiTaZNCvr2mzppL2WT9bnvNIt5B5zttbsLPF+RWcXizNXnFOL5+nszMOOry3tRFdDZI+X KJCm+UbGBKbq1mkbp2gS1nse3PxAoO/BE9wdeUBraFpD0+AJLoRgsWRvcXpe9pBT4LulFJhmTmnm mFZOaeWUdk6BxVl2X5JTOtCp9BUHXLHpHw/ltxmwgstuP/Km6lzNrf8FAAD//wMAUEsDBAoAAAAA AAAAIQCdmVBVf70AAH+9AAAaAAAAY2xpcGJvYXJkL21lZGlhL2ltYWdlMS5wbmeJUE5HDQoaCgAA AA1JSERSAAAA8QAAAXYIAgAAADBr6YoAAAABc1JHQgCuzhzpAAAABGdBTUEAALGPC/xhBQAAACBj SFJNAAB6JgAAgIQAAPoAAACA6AAAdTAAAOpgAAA6mAAAF3CculE8AAAACXBIWXMAACHVAAAh1QEE nLSdAAC86ElEQVR4Xu19B3wb9dl//u8LscbtJcl2BgHKJuyd5W1rL28nYYdZ9iilLVCghZZC2WXv vffs20HpYK8khBESCCGMTA8t6/99ficp21ISk8q29Lmmhy1r3D33u2d8x/9Lp9OjSo/cEUiOGvW/ 6VH9/f2j+v/f/2yDH6dS/+9//mcUttUP/JIe/aP+XxL/vPvWm4s+/3Tbnt7+/9n2uvPO36Y38T+J xP+kR/1PalQKf/X/RiXZ326DV8SR/t9R/7ORndT/jkooyk8vvHSb/nhym9G809h/v/3/x2oZtc3/ 4s/xp/S2/4vXG5Xq79/2f/4nmUr3xHo5i+V/1vpwpXOJg1V6rHEEEMzJRCKdSiVTcexnHil6RqK3 N51IpVfFU32x5Yu/uf2qK08IB08MB7wTd5vikL3bjalWeb9TrykrC3FcKy+12aQoJzXzUkikrVmQ IqIUYT/Z8I4oeTW1WhGnKkp1RUXjzjufFo2e3dF5w29+i7db9v333atWpfv78UnoQyaTqVRmv3QC 1zkCpZjecEj0JfviqTgeCYR4MpmOx1csXXb/tTfcf90Nd/360hpJr+ONsLMyYLi8klbF85PtZUGH 7rVz7arRisC1S/g3zFFYhwTasIP/DA+4E5L4gMoHdalR5j0OrU5XapzyYZo4xeU6WJMPnzr1oauv XrlkSRofCQ98Kmylx3pHoBTTax2SRJqFC5bCVCrRvbI/Efvqk08WzZ79u9PP7jp0Sl3F2AZHhVet 8FrlLs3VbpM7LFIXryGU/ZIYQsja+aBNjFikZpvUapWa14hprNBhnrYBdtoUscm6TbvCRXhrs6H6 JLtf4sMOtYnjmgS+ThQbdf3Y2ml/OPvsL2bPTnz3HcV0Xwx3lVJgr3kESjG9XjwgRFKJdE/3B//+ 940XXezefqc63enWnU2q0SRIHk7xc3KH6Ojg1Xar1Gnhp9uUdtUR5sWwTWjh5C7B6MBP1l+nEdBC ZuXe2E6zaG0X7B2y3Gwd3WK3t/F8M8djdUfeEuLliO4IikotJzVUVk6S5d+ddtrtF1z44T/fSMfN 67D0yByBkR7TyE0T+F8aix1Kr2R/IvH9V1+//7fXjqmpi+64e5NSHpAcfkEOSWpQ1M3MOCoIUVEO 80IzL0Q5LmoXsR4j2WijOBbbbRICug35NFukKZ9G+oF8mq3QyKQH2GnBi9vFqCi18CL+NmIXW/BX dvxQbua0ZkGPilpI1L2S4pPUekGrVZ2RXXadOa12wccfp/v6sGwnE3HcYFjC3Yu7DYIdXy3JvuDI eYzomO7HWe9H7deLVCOZ7EvFe5fMn39Ck2cSJ7VUbB+0KViPW3kZ0YktU9shrHkeMeoXJR/PI+XA RrFro0wDW4tNamE7mS1bEUbz7tArqyFRCXFKbifKqRFOaeYczZweoX+1Zl4zS0w/ch5Ja1IcjeUV 0b32vfr8879fvDgVjyGGqZREdMdjdKGm0/i/UkyPmEuaYjke7+vu/u67159+9qfBSGDcT5oULaIb NVZbh6T6LdY2LJYc32IVonaEtRAWBKy7AUnA5pMkH9uhmM7Wf+vsZLJnWnRZPo3uh5lYb2gnxKkB QcO25k4I/ynoFOi0oyLKm3k5zMlRu4LrLczrHtFokvVD7bx3hx1PjzR/PWd2OhZLJ5K465jVZAxN kpG0Uo/odTrR05NKJGIrl58/86g6R6XPKA+phs/GexDEuhywW5t1IcpzYQ6bELHjX4pFtOqoj0E7 UoD1NChM2a82tkPFImJ6wOewV0bgyrRxQkhCwiP7Vu9wIQk/FLBsI6CbsdmVdqvcapX9o20zyse7 BbXKLtWp+qyqmgtPPCXd3Zf8fhn1/Pr68M+Iyj5GdEyvXLr8guNPnKaPaVQrvbzhs3LBbbl2UUP/ wSeVBTR7g7CNX+OCkhiUEFJiRKQNSQhiFO3n6ZxE2TOSjWwTmtp2LOemQM92o/HkgdrSa2Q1zYLA 3oJrFpDeiCERb4odLiTaQvgAooV2eBFh3WZTWjmt06J0WZQjRGfIyreJaoBXAorikZT6sdsdUed9 9qFHVn77PdIPXLcj5s5LX3QYxzSdSGTM2NDrMttddIIxf0sk+5YvX7pkyS9a2hokxS/rPkGLCDLu 6WgqR9CME4SgwIVl0SdwAVFgMY0IQ2hmYhrJRhTdOjONxmbmyrnBytqFIFV7hdWI2ZgWV+9gYaYo F5pph/ZZialEbUiyNfPd2zi5lVfCVgHtkaBdDOJfpbyeN+qMijP8wd//6ldLFy1KxmJYsNkBQbpN 2zDOsIdxTGPqhy5AHNMTM5opwHuS/d3xFQu//uWxxx7icHgkNW9/jWYl+XpwRfUcqk0tapTX3XZp KsfXjhlzSlfXD19+QVOaOA1H45RpD+OQHr7rNAK4N47VCfddtmBjeY71L/9+6W9OP6fz4KmTZUe1 oHmpJZdnDlLIrKTYnhMoE6KC4Rc1j6o1aNo0p/OMSOjbefNQOyLDpqZlKaaHYjYWQ7mf7o+nE/2p /mQf5m2pH75YfGq47VBOC1ZMcMtqRHXQ5C/fvLqQmXaxPScoim6OD4qqRxD8DkeTptQ51M6DD577 xhtJoFZwpQ/rqnHY5h4IaLRqkUZjZUqsWLXwg48OP7SqStXDrko0FjpkPWQVcz3jjeKKBoAcFe2v RAnZv1uwRVUlwkuthoFSwW23h8aMQR7y6hNPpHt60MMciutUgZ95GMf06iPw5l/+OvOAQ5oc5U2i 4rUIHZLeNprv4lEUZmZ7FNyskhseO0FJ8kpSREFT3NbGcW0obTEnQkO90tEwbtz9f/pT77IfzGaI uWDHszV0gUFT5E8btjENEBJOGCbGz958c+348bUSpm4yqj0GmuParUIbR7MSqv9MXNGw2REwCUIT EC1FMWq3t3PY+BYeuBECQtVwQnVl5aWnn77qhx8I/ESNvsQwKxiHbUxTPRSPP3brrdOQUDocXlkO AZghCK2cwICgAo1Rsj2NYbXDhkHUKcdFy75pK2eNWK0tohiU5aDhrBWUasN5ekcHsrI00muzwZnC Yj1MHsM2ppd99dXFxx2HgK4RRUwiorKMtaqZ46jdiw6uRFugAFxRIdij4nsOa11TUxwDGh45FTAq EV4IcnyjhetybReUnA0VY7qqqj6f836ie3kaWJfU8OlZD9OYTiTOam6pdZRPtdubnU6fzRblLC2U WVJM+wEZVRS3omCynYd7MkAhSPCPLfjzH7PEbOE0DBqjhIXKzDWDPO+x2SjKOXW6NCZs0xp0R81Y 1x2X/Tq24od03yoAX4bNHGbYxTQ6r7HYX59+1jt+fD06WYoC1ASwGVGeBy60GSkHfogVmlVRWKrz 9vIQFiaogwGVMGiU261qu11ut8gtVhX/SXAiTjXJLHgy5eUZMkvmV/irzHM4huXgAVRag/mCPIFD BkwbwfFMvAePYRCyf3pl+oQmbDW7k/czr8ZU0YcXsKG7F8BtSlWjVj5kwaxUiQhGrY2vV41bf/3r /nhff2yt3INGVEP2MVxiOkE9u3RfMt7de98113t3megRVUyJKcjWI5jgJ5n4y8s9ESj0PbgGCNkM 6goCWu7YVu2waO3YrGqLjcCfmZg23ytXa6KvQug5tdmqYY6NnRAHYJ3skxRcS4TDtnMtVgKm4q/8 suSWJS9dG3gO4fLCgkZhDcQSg5dQObvGzsB8mTVnQKu/6dofrNWqB2yKT3BNkpy/PuW0pUu+RQOk m83PEwmAb1E3DtXScbjEtDn9jqeuOvu8aXp5naoFaanLwyvJP9NmcWBC8MzFj23ANAM6R0SBgCRj i/IqsBbmarrem6qEobMCRkc7CFO2BtPrgDowA41Fi9COPxTY3SC3TuOVBRkb3oJVe1IUl0H2YwzC 9+KkVlxjdtDDXHVq5STn2Dv/cG26J252QjCCBdXRbO4PxcV6uMQ0TkYi/ssTT6wtr3DLelCgVDIv ryRvbYcYRe8PwUehzBgrVFmKoleRvKrUpIluRfQowBWJxG0BIcBktSCryZah+BVdDHasxyKIMEjf 8auIRNGPV+6ySIdbpBllUifjelFJhwYcIfIIMpXZEM3sRoHkhBb4wfhe+BgBHjmJGNL0KrvYWL5d ww67v/rEM6DEpFPg+qC7h6nMkAzoYYTLSyTe+POrLfvs7UUCDfwn8UFks/7LTzDZ+HMQyl2cSoBS FtMIKUp8Vb5JQUDzPg3UWiBRkabzhDil56ghAP3ArZKxBLIoRMOBKjNiFmKqR+wY5BiSgg0ZS4tN 6bIp05Ggs7cg8gEl/fSCdEFyfBRRjumJBFYL3h1JC7tWt/h7UUwjyVZFtxUYcWe1XapVK5u22yXd 25/uJTQB5jFJRPfQDOthsU73Jx+79/Yp48c2ljvRtJouAFXMg9iXl1cyAOUkx08hliHLerGymvSW oIp4BQCVbxb5Vp5vR8/bJrQiVeCReate2XBrrlpNa9TkRln0AqTK26OCPSLwXpHDT6ap0mRNqlV0 t6J6kYsr5WG70qLoAV4OWKwdtIRznYoSsdmo+YhYR1bN8KURXKWCnP8zD0ilyf05ornVYfg4DiTI iKSFJKdHGXvhESekeyiFQ0wDWTBEH0MypoEt6+mhY07DQsKaxap23WGaYXhk1GRch4U73IJxQ4aW kpeEMgA/BSkyUVxZGYfXMZsbEV6JQMRDNTrt6gxOPhz/aRU9vOzWHVM50T12wgGqcYiiNJYjrZe9 MheR7SHeUm+znlFX/ep9d7x0zx2/OeX4KdtVTK6sqC6vqBL1WkGeKog1ihrQtIDVjrW5RVZaZLkd bZnRXLPNPkM3WqxiuAzrN2UyefkyhXxlr2R3S1Yintk51L6tghESytt22fsfz7zUH0skksluQJ2G ZvdjSMY06cighEGRnkp98d57R06dWq1pPszJRBCthQ5O7LBxoF5vfu95jeZxJqllP2kG3dWmtFmk Vhu6eI520dkuGGFO8yquKlU9ocl92UknAU3BeAjpdG88vXTpkbvvHsRaKHBRl1qrCs/fdUs6vjLz 4eNxIg729Pz+3HN/f+YZzQcfVKM6PYYriH8BE0WDmTdaVL1DcYStnP9/LYcrRqsFU+7BaIqDI6xJ 7IjRgULag+QnYsWUsaJKq/j4jbcJCAKwdSmmt9qtCjFN4Bv8r6fv7osuqTEMZK5ZYhVQHGJUMPkg BRNMNv5kYNz8IhHFEUxtdiJNzVTHhGzOoDymgXN6yicEt991+qSpr7/44rdffZns7SEdGaBckYvG Yg//8Y9+R3lERJsZWjZCnSI/cvN1qVgPBJ7A6qbQp15NvD8Wi61a+fEH77/2wovX/uLCuu12aJqw fa1WXierXs3VYLW1yEbIxrVBIoeuK4wGB+F7oUmfXQWoQu2CEppN9ot6taKd1dK2askSAEGGKMx6 SK7TmYsnmbz+ggsanS4ouaCoor4B3Zd5NNd8IKgWoBFTSC8PVSDGNCQcY5fQnG63GlGr0yO7JgnG 5aec9eojT7E6CsSDGGJ0VXe3yRNL4B6S6L/sxNO8mjOIjgerIIOy4xBR+Wr+fAaIY4IFSQCtaLqB 9npfrDve001/2BtbuXjpH849t/Owww6TRY/LNQVoDYcjhKrOjsyEH4ReniD5qUtIHclmOw/xnXZO aBdlN24IWvkURf9ZVxfdQ4YmdWAIx/SShQs943/iw2jDQq00VFQhnvQJ/JKMDaO7wjksuVlJ5q+o ImRIVFwYdirvQnazEYH+miPomvD7E0756PX/xFfFqPlFigNMNpItbBjHYUv0Jlb9sPzc1hl+zQEN mjab2GqTApzc4HC+9+fX1m8npOiFkvS35u2erozUV1988Y9Xnqvffvtqw1EtcR5D9ig8ykSi2bJi cZ15ytoTnwH5O9TqNgeWuIfgeoOCFKpqrkXHHU+pA1d3wk8euObaWC+NYKhuYZ94qLRBhmRMM/XR 5Bnt0712o8umz+SghGQPSFa3KnhldKkwDKfZXgEzZFLuIhEC9JVpKI0Bnob8mOirdq3Vikmh3AWK OIo2SQmoKpLmKRUV9/z+98nubiQ+WGsJ0MYW2nUf/enn7nqgXin384SdQnskzFvRk0ELr22vAzOM XzN0B87YEv3z3nnvlt9fVbX99lMcjlpdj+o6VusWaI9YbcRnsVq9wPtnJvNsCS9Qb3KtMX5WrjJz ndDExy0Yn/znnXQfu1whgUNaIdS33moZ5ma/0ZCMaWSrT9/5QNO4ndrlig5ep84uJJEUe5MqovSJ IBWxr9YrGhBptLqOJAEkEeNAqByRLgzBgOxqq12J2NWIrAdUvdFVPqvJ++wDD4D+BBQrritM3Ejg aINnub//hTvvalI1L5rNVLnyzbIds0C3JHXusW966Sqk0aS5m3dSR8OPFIQeP3777ehBB1U5K+oE kNjZ8AUJMapPVQUyCWMabM1CVq1hS7BZ2fo4IMpdB04ieWJ260DuD8LQkMiwh2RML/5iwTF1vnqt sk0un84ZqNkJd6ZwTQqUviim22wagjJvLZVR4diIUAHpcohSE6/Va+VNrjGPXnuDiTamcGSEA6Qc 8Y2o5S797rsTGxsbFQgtoE0Gxqs9Yi8LY0Cja9Edd3z5wYcoVlhA5133iJCCN1216ouPPz62qWmS otRDw1cUgdCaXlEZGm1vtoPfIGJDyp5Ta8j73fPW0H5BmaqPeey2ezK5P1GVhwawaQjGdCr9+I13 1CsVXrHSR60AtIcltIGbZAmbF9oXPCGNIL2Vl7qS0T3CLINlIGyOjYqQFjywQqgmE4Rpiqt13ymv P/di/6oYW5lJlZryDkQ1raH0WP8uueiT+bWGq4lXo4oLvbyw1RoRQRDkvYJUJ2gXHX5suocVifke pOWHNB0b3nf5st4VyxfO+bD10AOmopNdPt6DriWvY9IJyWBsa7Xkt5i2A/BJteac1ehd9PHHpCef UTHO94mL4PdDL6ZTvanghF39nBGwQovIEbBCyUXxKnKTLGDDaJoQobmYZoWd2ShYfwfwN5ZDU50E CgwbSkMDCWHNgf6EeUSDKrt33fv9f75pnlAzpk2Z/kxMb2TtWjhnzhRJBlssQK03pPscIV0hgmPn A4qzdY+93/nL6/mXaBYfUCmhLdGLIjSV7E32LVsw+50jPHU15RUNeGWr1mVTZ7CYZrgUAtMOCm0H NYZXM6odjnuuuYYajvSlhwYXZgjENO70fek4VSckbZg4u7OzSTCYyKdCIp8sQ/ALgk+RsAXZGLmN U2g2ka+PS2qLIhJoejL6vmAMID31AqIkSY0aV2tIJ3vdK5Yt28Slh6SOWvbeq5HBMyAbaeYDYcCS 7EKrTEDTesXxwj33Ug6zpiRSYTd2Ko/jPUA8/+HMc+swV5ec0dHy4Zyz2SbOlHBMRKTvefOKAnWh wopRbRiXHn/88iVfDyHl9iEQ07hJ4+7bjxZZoufVBx8M77KHn4dwLSo5RExmqAaUGaHhGCCT6N+F sEgIx0MxDYwyzVPYatoB5qKuep1GdbnzouNmfbtgQSEZwlpBD/xPf0/r3nsBdY3Pk1MJwzrdCrBe mb1DL/dIjmMmTf1h0SKGfstmIIXFdAKXN8RYe7q/+2pRTfmEOsFoVsdAaqxNcoRGC51Qd7fjhjM4 M9QIuj2a41COm/uff0OaLM7Q1cX/GAIxHceilIAkRXzpl/PPn35EveTCbZEwzTleCZu2mP4pqzkj BejRMCgzYhrgffw5sg4BtWaDJNWWl//+F7/Y9JUJAQozrFXpWHfXxN3djGACVCDycmxhGw/x32aL ACwHdKPrDMeiuXNTsVWIT+pHZ7oLBQUMayMm0909c99896jJNW6jshEIKrQ+VDVg59sYOLuAPmb+ 50AiPqwoTU79yl+el+7u3vQDUtDXGfQnDYWYJgFlWKv0/v3hR+p0l1uCUD75p2DzsVwZ9X6HXe6w EoKZYjrDGcnnn0JzB4pppnvLtcJlQhC8PF/vcNbv+JPvv1qU7EsUyNHr7WXyZSQE05/oXnbDr37e 5DJQXzYzwpjZPKb0poxDq7tLUAOQsZOU05qbY8u+Y4FiSm0UdEtg3Qe6BBiqpH/RvE9m1NY1uMo9 moaYxoSoTUT/Md93H9BWxsTu4R4YtdoigrVG4Bp22onGn0PEEmkIxHQfyqNEb7JnqX+XXX16RUR2 MGgylXHYIckOq9RlVztZnYSYxtgFDRDiGg7Mc0GokQYk03I2l3lBahLFE+qaPn3z3f44KextcJyy wXWFKeIi68DfrLr4pKMbNWD/hWYrSkMisGCLomtexnVguo6GDAfstbN53/1M7yxTa7TAB56ca6ql YrFUb+/3CxZMdTqnAZCkgfcltsA9AzhbmudnBUxMkk72aBTIlyEmjs3WqQGhpVS5XCe0tJn9x+J/ DIGYRq8B/f5LzjyjyUXQjjYaEwomXI44I0yunPDN5HuS8SMMmgrQ+WrEsIz5OXD3RDQkIpPsapiw 8zWXXU7URjYxy99sY2fYNITBlozHvv3qi9NDQZ+otTJgEME8ONivKOiiRAQ7XAeQuLfagIsSIz/5 yRcffoSYxsVAXjKFrdP0drmwYks1AHQvPnR/YI896g2HzyK2kgsMH5TsJDFMgta4rkRkEQAqddJw SgyyYroQHYgIBpYiDzpMtU307bzLk7fcQdgspt6E+amJjizCxxCIaep5xONndHT4DCPM2zvsBJYf BBwp5imWbVohwMVxRzkrg7yrWnA8ft0tmWx1U86V2aWmznVfz2N33Vbl0P2SDmOXTjOmeYppP1OS RhkKZAUgTbjqqiTpklnHk7cQjSS3aAnEO//n5Zfb9tkniPeVUD2DfYOw5gICDhS9aRtj4rCBK9gM RMCBIESeY4h7C2pcuhQVtyTX6xWdNQ0L580jTAusYiigEd8oBgq88DflgG7Zc4dCTCeTd99446Ty cozlUMZ1QqxjUDgsSFpUIWSzey1WhF2jpD99y92Jnt6+nh5z6cWZ29Rj27ty6dP33TUF5p8SANbA 8VHPGOUacg+WJkH2nPIB4opDY8RRfnyj5+vPKE/ND/zY+Eeh9BrElP7k5SeeWA0JNUz4SWVdgDMY LldKQsw3FQRs2AkirM0e9sD+Mqy6bUVYc4QJa5BdtWN2/Pjt95K9sXgfHRmzT7+ph2grPH8IxHT/ qlUPXHfjvsg0VEAv5DacmMHgsCC/xIlvsYgzjDHTyvhftk1fMu8zdKy6UfGxG2vhayemfeap+uHb JTOrp02VZS8miCymkQ5R/oomI4UXJbU0qmQxXc+LQHU+futdm5C2bygiWEwT3yf2zTc3/vyX8HEE qBBvjYuKjUXpvQLZHSZyYn6MfHwZxDT4YwrM8uzg/DYqRpWj4ozOI1fBa5T0Eoo08cBnGwIxPec/ /zkYFEBneUSFSSEHet+gCCCR79tovsUm1G9rCe+088O33WaeKqS2PRhGp0jwc9MgO0CHzv/0ME32 GOBBoe4EbJoMDnN+45iGUCZAN33aAZza7XRdfuppq1asIG+KzdWEBlzOtHYEWPX91/7aedBBPlkj /zuW+TB8LPC3uFGQgwc+TzuZODLnxXz+580aQW07JAUv4leNaaKKBgipsmcDGtdR4Vf+Vlihzbco xphe3UFj84h/v/TSNFX1K04/lMEkqZW0B/LXf3mfQ5xwHkodYsComDl5cpqJIFKth+yWJbibHNPx +Jy336zR9UZiDdKG2d6atJRmOwtlKBAwtQOigmsVk0Vl4WefFQI73VhM4HP2gPhDlTTNWa+98MJQ ZaXXYmsXHZjFtIqaH/1NUfLCeInJNnRyXBdimoX7wANFYFnDIteKmMZIS1YbZWfduPHLvv+uP9Zb UN9xq0Xx2m9UjDFN6SEFFP6vL7lqVc3YsSFXZcNo65GucoxazOxwy7ke7BZsBGSidXy/6Ks0jF8Y mHKzTgRrx/X1RffcM+B0RnH3JzYKsmeOrOjYEITEVK30sX0SmDiUjSCkfHbVo7nuu+IqAq9uQW6K PKmPjlkKwG6E9YyDD/GolSHRCa2cTrEcAFqs0wTwkpEC8W12YYYFpWq+YwguDL4FCTnQFuRlj6Q1 VI6ZFY2iZIetyGYdqK3xR8UY01gDSOUb/65aNX/27NCE7T02cbriIIYpKV3wYbNGLGBwMPBz/IIG yMS9f7gyuWIFEtItuo3idtzX17rX3m6YdmJaQcN5hDXzVhTIMhQjoVYrlWvUXGcjRiAKw9vyQVlv nbhPP0UkomTzrqh0PJnCp6eiFol1d/fbf//zNN0AYbZdrmwuw71CCQNQxTBeaIagB9JBWhH55zK4 8ABTabEy9RIevr3yVFE8p7Mz2UvjT0bD3eQyeisEdfHFNMEqqQvaneiJ93af0N5aK6hd8Ky3yuFt R7cCkQyO1iDNfhs17cT6hi9mv482bywF6v+WVPGpV596IjBmO8h0tEtIpjE+hLA5sn9C+UEEuoti OrNOuyUhLEFSjGuzCG2S3rrzxHQKrOG+TUvf14gOxhpjaEHW7f528Ze7qkKtw+WxizMk53Rex/yf RlHgipPCDtcJEW7MTfN52fglWqdRa1L/0UrFbr2mRfbd999//7s5U6Q6ejPvbD9ibBdfTNMYgdbp nkTPV198dnhTTT3aSTbxGAFKAILfZscKt6aj5uY2qmnq0VRZ+eh10InrQZYD1zkUWZt/pPtTv5h1 bKPD2ao6MVhBGk1APBEdA6gDc212brqFmLZoS/s0EYRttEGmo1Yrg2qH0ORwXfWLnyMmN/vd0Qrs ZeWaWQOs6lv16AP3TR07rt3YDm/aBlAub/gV0U08IMrpAW7JrxWBRhPl02DLi9M5Ado9oNJ4VXWS 03jolpsQ07FYIl6UFgNFGNP9GPkSYak/dfd1V01xGJgjTLcpM7blUctToxdz78JqRJKuY7NGP/Gy AOIjsH+nqnvKbCEoJKli22GHQWWP/B+SMWCUN3/sgbWqt/cXRx3rc0DaGXq+6BADNg3nWbiosKmH DeND8ufEFYgoQWFK8nkY72GE6XDWyPzFxx2FsMzlHua0HHPzzeP/Iaz7Vq249IyzatEmh7wODped mUzzFKMhUcaWg+lutJhmnUfkTs028gkhOXpgvBRlmiQf3+RZ/Nln1GzZslHRZl/DA/9h0cV0rpMP 4vW91/0RbQQwVgDkAOwdSSpEDpqQGhZiv8Iaw6bONFiAVJbxQqsog6Da5XA0cNxkyX7xGafHUFQh IuNYpkHZ3vyofua+B6vKxzXIjhCvtVBzmmpEZNKZtnS2VUzCN+QmQyM9rH+gwHhEwQ2vN0N78dbr 0qluGrDjHgUxBcChNje9JkhIMnn/zTc3/eQndaIIzEYHhze1QvAArWsgbFFIMPzWQF42TCCYQwuf CA0YCLAno1fj1Ry1zop5b7xBnnSbe9X9SNFcpL08Kt6TVFMvnP1+59QpHofDjGls1ChgMZ3DJw1A 6CD4B1vXEdM+hiKC80OHrLZhJFZWVi9y7gnlS78GgpnZN2/hI5V67q67GyrH1fKYdBrBMjFCQYCY 5ij1Z3Ai9lEZrsj0WLEKGFO3a5pbsDZBQY+3P3HTNWjK5XgzMSpaNzMbyY1DWqcc6h4zBiAkTBCR b+BN8e7ghMOLOhPTA/KAgO8DkBBLNYAfSKWAjWnWtAa7MkmUP/z3v4sWelp067S5WCZ6Vsx5750D FKHKDukJDcCJTivdCgOQDEVMb0ruAWADOlko4VtEPWgDSBqKNmKTrh1RX/fDV18xNE5OUmNzQzse f/auuycJok92NktEvUHTgwpECEASiohSDioD2MdgzBeCxbYrqh9+FKoaUjHRUBscji/nfZbuM9Vy N/eTsL/DpUDCpLHY919+eYimkV8CU2/KKA6zTAz3k4H700xvW0BpiMOOkT419XD87UJEr3A7xx7o cpE4whbc2bboGw74x0UX0xDdigFxkUodGwxW6YZHdSCmgZrA/Zo84iVoisoExxt4BkZRBQ4L5dOk Vc6CqU1EGgPUv9iggRGtv3L33SZ7yiyttuQQf/fll4cffJhbd/pljdY2IqIjpkUKazOm6Y6RjWn2 E4QXMnss1QiXgM0SAfReEOf88y1TAZoS4i1oVyOmcadDTMeX/HDjxRfXyBANo6NBnInsXDNvnc3a kQJKTHYlZD4z9OQDsloladUTJlBAb+HFtyUHfeN/W3QxTQsnBhA9fe5d9qhRNA9zlqDDCuwE3SiV MMnP5edokB+FKTXEwEM0qbELvjJ72OGcLAhH1dbOffvfjDXLwBJbEEA4tl998km1ZngNyIipERu5 eyETDQjYhJzEGclxZJkvGTCTXQxZ4KUrtuK2DkgTvt3EfdFqxguaIOk1rzOCwLFF0Ryymr/aGBqW NP5NQnt//yv33V+tG25ZMxMw056G8Nx5jyHl0wSHAi4PcFxUvWTDxwGeoPrLK6e6Klk7rxi9BIou pulUAX65YpV7u+3rUc3ATYdA9NTzJ/oGJ7eQc0/+eQEIi6Z/CuvCInnFlIGPinKjIE5S1d+ddVa6 LwM82tLFIpl878WXGnVngw2hLENAuhmqdnZbSLIC8JmrEbFjCs0wrBxjkaClYNJJ2E9w8wnvvg/F KQtbM17Z7Z0e9GOmh0T9oOyNJRfTaEqvnoCYOnzdfVT1Ll324d9ePysQdEuq+e4ZL5ucRvUAcyvS KYabDCDmGdFrjB5bebVdBZ9Sr9UqLzz9DKpjN7+Q3dIDv7G/L76YZsZZD91yW4NjLGQ2Q1A1IP8U OhlsSKtg3lvYbDwT07TGsAoJAAwfEg/V0bjTTn95/vktyQUzq6CJjo/FwrtPrAMpy1URtFjwRugw kNYZBBVQIxKek8T7mA8nERPxeXIkFMpTGRuFqJCC4Bn3k+fvfyQNyhjLhYjUZd5AGF/AzPsZCBZ2 htkWTZJkUXtXrKDnYC0gVdXY/ddfc+Mlv7n+wouuPP2sOqOiVkQRknEGy7x75mPk9bvBOo20G7dK RgUCApt0CeGF4JwmqBfNOg4mdKWYzn9pkkx6b++5RxzRpI2JCA6Y3VNmjCyQWZng3gc9mkLwN6z/ SjoHyAWRDACM1mzh240xNaLectCUdE9sizJo89ZvPhKJzv32Cyta0CbCLnY6D8i/rZlHgWinlJpp M5gUd8Qu9CCZDyfbESAIlvkJpVVgCQj6pcefksbwx5TxxXpM5C6krcQ/NIle6e7lyxfPf//1/3vv 9b9/8NdX33/9b/98/vm2/faJ7rVH+957A3DStd9+tYbuNhS3oXshyy0rUEszK8IMnX6NnTyiCFBa szuiZCSiU51glzDNhVcYUiyPc+xpLS3FyVAsunWaoIw9fT+feXSVDcuz0S45KabZfRNLHdZpium8 OEl6JotpBBOJdkI2nOtUVY+oNLgqfQccZK6CW/gwV+sn778/sP32KPJaZblLQFGFpboMIuohyUZu L6RhR3ojmDDT2IU1E7ItCFZ4UXBneiNe0ejcfb8P/+8fRJFi4A22+iZefejxy085+6qzf3bFmWde fvzxvwr6anXFW+EESaJJVbHVk0SlDr3JkGZAFqLZkH2WsmYZDjKkg0rDJtazM9FIuQZI/jobyRvn QAqHg4n7JNbptjKxk5YY2eeoOK+zM927ivXTi+tRdDFNYuOJ5CnecIdrPKoTr4VavDiIcDOBRj9W 6BbGO8zr1cIaw+zeSv1gHq1Zr9XmlpRphuNrUKA3S6oid8PPXA8sc/3FiafUyFoAhrkCQTiiNhsy ZlYjElDJ7KC3MGgeJHFNngulHJlfrbWDyXlA0m45/fSuvfZxjxvXNH77pspx7rHj/M4x9ZJarygN 8N4F6VWye3i7R8QmQgIBENyoouDiQa0ZtECYT2i2WDCNj3D2CA+kKNpwZMwcxQDIfHfmQZrhlg9g /sLuMCFexxoPETZ8BazQADNhtQ5ycj2nzaqt/fLjuaXcI/8FjZh+5cnHQzvuCEpLs0KEUAxNENNt Vr19GwWHlc2W83E0SOeAph5YFNncjjwI3Vbe7yqfXF7+w9f5VYVyXG4UQbjzm3NzM6YztG2soFCP 6Y396ohjG4l/TrFL9R+pe9FOxvwlSzBhv8o+J/fktXfwmTOqu5wAWVFsQeyYzra0Y1ok5p4zwFtk jo+PSRhj80nboGYNgVxIH8M0I813DDMxTRrVdDDhlMBs9cI2e1jS6yVtstN51/XXlWI6f0zjXvbU TTfUKQbg/4C2+UUuAPldQWmzatMtGhyugFIH4z/vfTPnuYYzgZt+hqmh6i/cdx+UFXpWrhyAHZrr 7mXYCViOMWzuo+H5GsUZZbdP33pHg1weEvSM80aWw5Ijs/xXdkgE0LRXJP6BLSRacCQBpQKgiun5 greyWsJqINIQcg/GwMeGOSKNYHBZ2gT4dDUiph3Ou6++muQfiuxRdLkHFsO7rrjC7XRS15a3BzSy B0dPtM2qIqZBFSGSSAFzRDZTyJw8lGjY9yk6TID+/NBDeAuEZ0aRf93zQQs08RHMhkOuD0wkEiYr zmpDLNkrli0Bk+Cxq69tEuCZm3WTWa0AnZOC/i/sBNEDZTFtKrW2cjZ0YygbwaFDgGbmiPl5LiAT hACbIRwYwQypRY2mjY2PIqZFfarDeX8ppgu5npPxvkf/dKPXCQExe4vKk9gS5ArYOt1lUQFtI8eg ArxamGYpc1BmOwDuNEjaVKP8z488Bgwda1dsSCHcDGUkGcwRiyYghHBKpbtTj1x/M04htoevu+6e q66aOWlSkw6DLLlFd0AdOCPQb5qtYKLxX90B0ohKakrieTJqQduHDOMoEyMSO9NCKOQYktcCMr21 CS/IPbBON/Aai+lrBwEtU0hYbMpzim6d7l216vrzzm8AGBJVFG8JqDzApWj7I5/usmLd5f2iQPVf Pp4LhXKmvlEBQwP9pFpWfzFj5vKvCLdkqu6y2QYDdfbHV/7wAzg1n3/03vy335n/4YdvvfLqMXX1 MydXHVNVfczU6mMPnupzjK2T9WpZrgKOyuWsBeNGhZyXRi05E5+0obIvA13aur8i/1xcxqwcRGHa auM7KYfG9SaC8AL0NoCKwQKOIVIUlIY41HSFMAwTGEYRG6YwKpBM9c6K+67445a0+TclUDfhuUUX 07PfeneSUe6BSAUPwC4sS4jsFMqt0yAws6ZeXo4GDRE58LfReCKICAH6NO3qU05Lr+xOLwdpL/Xi Q4/ceNGFt1/y6z9ddMEtv/rVee3tNY7yGk1vkA1sjSrtwJQW/hUN0DaQAZzK+Nq7eZjVZrh9JOJB oVMUy3Pu5sDsaaB/ILTLim80HxVU8sBFr5pJreIA+uFgjUVhQJ4LQZegkYlShK3TZmKNt4jaVaDB 6ixcg+Z6+I/Xldbp/FfbnLffneZwenhoiAnNIoeYxr0yms2naRaYafqyPutAjWqzP03jBmKXQHUJ Z7RyTOduu0/f5wD/zhObxk6oEzUvFB8h7+Isb4JctGoERTyZIA3Ygb0LNtNHEKsUG5qYxG9EBukK sL6vCBg044yYOgdFsdOO3mIZjMIUP9p2qsunGG7F4YG0tqpFXLoPwhIssc5bZ2MyQJBdRnihrBpf UBTbMZK046pw+V3jarbbce4HH+Q/qVv3GUW3TlNMG+UBTptOMly0TiOmzXy63YohrUBOlQXUiKvn iAhBOh9SGB7gNlvQMBptSlAbA18pmLsBPBm0Q7IIiSMFLkVtViHA9HNBQg9RkSwzhXYQ3GZMs7lm RsSjqPoewHtB2axdc0IvuFHXpymqb8KEK044KVBRWS/YQ4oCBVQMyfNoIbC5FR0EBmzEYUe7HY7R YSuuZK1VH1NjEycbrjnvvrt1Izb/uxVfTL/5bpXuDNqVTjuxQUPIPSjzo3y6E5AaCjKWTw/M0cCa SkYQOYQQopYHsB1Du4igBsuINd3CqZ0KzpnSLqv4VVQGOgojCVO4CG9hdn+R+Zh9bt7kpzCVa9hi mCkQPZnkJ9dsQm+k92xClzI97B9zh3BR29qh+NgsyTWiXD9u3OFTpnz17rvJ5UsvnXWsG0opWBQA 8897DGlcpRAvGIxxwoJTZAettjbRaOHhZ6cGnRX1jsqP33s/f5Rt3WcUb0x3AWBgxjTQZKtjGp0Q xhvfiEVLjvnCYpoq/czcDmcRi7TFGmL2mx1Yaax8G3N5C1gsANNFeVjE2tHEzfBTGPQZbV0zphHH 5DVPfQO6oogWyVavNT7Gf79GzLjSWIk+iE+Lu1CtrB3T1ISSlybt8d6rTz+tFos06HDIlNDpz3cM gctrY7W4WSPC3xHOAUi0OmSn3yYE4LIuu2a/XVqn812yc95+u9ooD4IHQHAwATmcTwJmDeRnabqF aKpUrOS9b2LIzJ7DJtI00W1hJQ4qJFhSkN8ctIVgtpIFWgywkyOqmPwUQmhklYJX/6qA1ynkvQp7 DgLLFpGQCZByKdmho26Dmjoadsh3y7hOXvELkLfTD1PVi08+efXx7u///Zln1qsVPsLAYMuXe2Q4 tpR7mNrVJlzErBpRfKPsbtCMuaWYzhfSaYppB8D1ynR40YJ8jzROE8jemMU0fDjBCchf3zB6C+IP cy9qTTCyBq4EM6YDkoghJSsxM+ChwoKpGJ5MtmBAR4FBw2IaaT0XlkSo2rUC7yEIM2Qd6XKoogIq 6LdedknP0h+SfeDtsgfF9Dn1Gotpe0FzROqN5MxxWC5nothxOswFAh2huW+9k/ecbuUnFF/u8dZb VVin7Wo74JHgDtI6TXltm1XssgAaRjyXgnp5zCMeDVpAFJAUMhY0ohmpMBeVUH0CfUoKnxkKjIlp zoGbi3iH8cEoL2L6qPgKIMOz9gsM9UaPhi96UFHdY8pfegBenWuLJKVSvz/77HpHuQ+9avLaK6Af ymIaqzLjuazeaJ1Gki3CQEyZ+24ppvNds3PefLNKdyGmOzDQhuMyYlomZD3WacR0C9SYzJgeeOaC fBeYMtPXIhPT6GkA0AwcjxUklA6rFRtUaLdO3TaIpSH8mKEZgg0xDYUQdMfDFhtg5S2K3gRVu4qK 1p12fvvFZ0jSEtP8BLg8yQzdEjF91tkNarmPAOgFcYXoOKNflOXC0LqQVSSjogKmeKo6981STOeN aVqnqe/RlV2n/SqWirXX6byzceKKZ2bjRNCg2o6WZ7ZOEwml0z66wzIafZWhsjzn+ClUIrPiFd8L AY1WTKeg+CxCo6DWGI6ugw/+6PXXKaCzDEsMSyHQxGgzFNNNBq3T8Ppg96g8PBczpjNkgvXWabRH 62Vl7julmM4b05RPV1CNmM2nWYd47Xy6gBoRTOksjocVQ0hgVHjd8j6pLCrZ2qwWGPCA3W0KFbBZ ydDY8WG8qitoI7YDamIBJ01tlgwISUIc+ozW1qXff8OAchsSLUE+fc459UY2n85bI7KkmfJppoKA NNpMP0IwDgYcAD1vQa2XtblvvZ3vlG7t3xdfPk19j2yNiPYwqxGRwJk1YiafzjsDMyUQcFZYixqt KPQ6bjrz5EaD97kQ2TbQUlrQ1Vod08VQ/60mvAxUsxJPloNLE8nQwHVc0cKusSDYX3rcCSu/+2Yg giCrEd25vkcBXKHcOm22O8yYDpRRN5OOLQaTDsfHb5V6efku2lw+3Q5qLQ9hClYjguTHasTV+XQG Xz8gsJ2NNphjotxoyEsXfPHXRx785YyWpsoKN5RDALksMuxRIYAnVIToPbeJsq/M4rErTZpjquG4 78orQeI0uxsbPcAs96hnuUeBnIA182lmXy3BirdZlt0WC7qHbjs/lRNmv/VWvlO6tX9ffOt0tkZs z9aIcPjcQI2YP6YzczuI66HlVG1oyxZ8mk71QuLp6dvvrqoYW+ccA4/7oVUjUp/YYiGRX0VptPDB yvFVhuPZW24kJctEXx6PFTOmlXIfSmfoSRTAc1m/RoR6SQugOKqBHmsDKvhy58elGjHvNYv+9DTD 6ROUDuTTaF9Q7kHtJMo9aDTNenl5cw+Wcpj+KWijNinKVIf27J23Q5uIUNGon3pjz956T9g5hup6 M1/M5NOZv6LoYcb3OcPw/wpjZZ03Rc+ui+bVdty4/FComjjx3y+/aDp2ZHvQG8GF49fJ/t+fzvJp Hg2lwvrT2RoxR85tkXQ/OAGC6oPeg+E86pCDF4HcWWSPolunu5etuPLMn9WqGvqsUZEAu4hsgNPJ moQnSA2FIJMTyMPjJwEnimkMbtyKVOPQO6qqiKhiygyQ9GP61Ucebtl5l0jlmCYOxSLmwCprCIid htJksYR0eGPyQb4sItLMHFwPapYTlEfLIvVIkBe/+vHgeFEAXC34bFhZMRnF0RA6RCVsl2sEaebk Qz776CMGX16txzSQBw2rEeFz3iQoqLnXRGtt7GAyeoupqQ7euOIXVZ8CUDtsA8SoVYTDzoNXXjMI /PvBviSKLqZxjO6/9qbJKkEiIwJasHY0mMEYDwMPDUshEiPMmKQQJ3zjDSlTt5PhPWBOLtWq+vSp VWRRueYj2Ydb9l8eus8zdqxbUQMSVE+hZUEjDCBDiA8iI16tzYIlLNj9PPqAhMOG/gtSfELAmqYt jCX+I9FbUMt6ga+CM5OuY1hIvGN4ICnq2c3Rpd9+CaWlTYiHJOUe1ZqjXlYD0J3J28ujfijzCQCy AIglXvNIilcFhNXaBXkJK++WXfdffWPxyTAVoe9Wf/q+62+YDNs4BcJWMJ0nDB3R9wUdjHyiWohW AD4L4Lko1HtGZwMwOlms1fTpk6etG9MmB7w/8fns9x+9+gb/uAm1HB8QtWZJD5ZZW3CThbCBHS0/ K5SkmXWn7CdZVAAq2OydwoIP8+zz/Eg8F54HvBNXMq40spF2OOo07Xc/PXXFtz+gZ8eoOgU/2Byx WnW4JQ2t0nABfi6EHgNdHBIIYBjxuhs2ReDR8RhX8VELTI9c911zQ8Fvv/WeWHzrdH/6/uvNdVph 6zQxo5j04xrrdFZXYAAhQyzqtE7TXBcxLTRq+oxJ667TOcGDZBy1Y99fn3325l9dWCtqTej+SkZL GT+d02BlgpWYdDmIPMJkCbDIMSo189SizTTX+jFoiIyxIvit1hmGK8w6kvf8+jckPkb6eJvofmvG tObw0JEkXaW8XKHV67QF2pYALSk+Fde2FXYwYStfh3X62hu3XqgW/E7FF9Pp9AN/+tNhmubXwDTh WmmZJEmxsB2RRKimMP0kI4A7AM+F1LRQI5LOIo/0sUHSD59Uvc46DdWOXpDBmYOMOaVI9PU+fdfd 0Z139WtwgwV4TWxZQ3eBXV0Mk82qT+BgARsEY+DHy6fxdrBlgsITlPjwRZ657LJsz46RKkH/ZQVC QY9k/xVnnVOrO3wKUjhQ4/LxXEhAx/RzARQM67oK1+cA7GDs8BsA7lSsUcvvue5PBb311n1SMcb0 QzfffLAiwLQB91zgm03pR1qnId9G+bS1kBqRnkwxjeSYh0OAR9SPQEz3Ua5hKhqQPAf06EjuOdPX ZQPkOFi3b7zyyh2/vaxGUTy6HgBWmFPaoC0NWVTWBUOgk10LYhogWIppkwe1lkftYDVJYPeNCUuL KLZBLlUUf1Zbu/Sbb8wIwZeIQ3ikwIBG4CcSfzjzzCatIqQ4gzYVnu156mzmHBJg+XS7BTWi5hEU j0Q1cdRahjxwmsNx0x+u3LrhWtC7FV9MJxLPPflkYO+JDfCnsloxLWOqS+Aq65SBIL9EWmnWZAP4 NjAMU6ZGtGPqBjEn/ZjDatLLuil/JourDau8QTQUnm4U2itW/PX558+bObPeVd4oOesQxJoLKzeG Dhh5mLJ3JuGFRkJbi8Pik9WF8+bBERmfHuUhOtIbUSlZ79zjCojFrzr1rEbZBV5cCzWF8vEqgLxT wAelfLoTTSerDttPL40wbSS9omgn+f0JNEYLvU0UFI6D8qTii2nUPb29x/q9TQborrwPGvpw+Fwj prM1WZ6YpoKSNSWg1YLz5xX06fsckl4RS6+MQ76MNEM30oViWkvME5ZZtT53131VejnUUL2qE40R aqtRhk0BzbBpoOGYXLKtwXOBKvs5R0wnY0/IzuP6K9hVKdHbm1rVe8nxP63XoEaiN1vI2CXPukAx TTxOM6abrTo8P6HUGrBuC8YQZvLnd3b2LV8+KFE4uC9SfDEN+/re3guOPbLRoTTxtk4ny/xY7gFZ IOoAIH+lbkae/jS6yFlOAMRz0c3QW3bd59//9xoiedmyZaY95vqWFzljVszk8DCl9mf/859XnXGG t6ISXTygRHCjAKkMmQCJRjN1ga1GeEGERfbck0Ad5CCJ+0nBj2TypUefmKqP8UhOWCjBBTS/3jGs CzTgbTK5R6sVuZ8Slu2tMt8uCG5RPKOlJZXYfO/dgj/6Jj+x+GIaYdTTc1pra5NTDevolNlYbko1 ImIaxRlAz/lrRMIwsZi28xA1hSkJYrpeHXfleRcgpleuWhmjk7GBR84Ew7S0o6Cndl8Kt/m23Xb3 GQa6xeRyQt0YXFoU00wgZitBoGjV3HnnlUu+TK76oR9q6uboqJBHKvXXJ56u0sf4tUpifdtxZRZQ I0LYjdWI6P+0WkHOVT12a9Bm6wSVxihHTOMzlDQgCzn8SRgVn9neBnHlKCkwYXBFcYM1Mgzke0Yj Jn8fiinjE1C4y4qwhq2RUaePvfLsX6CqWr0GF/JxqHBM/eWJpzzjtwsqjjawGM1kmnm1ZLxRtiJN xiupl844nLkrJeAnDavSgr5EMv3y408dJhmNgOBiYoLZDfTQBtSsQWaC1iFNbUmfV222kqtOp6Li YgA9tJqXftocBe2gFNMFHH+q33p+1tbhtckdNKwm3VvyykZYY3WxyzMsDH+Tn+dCvT/cMaFIhsgO CvokUfrN6WckVy1nEo+b4rWVSPzm+JPdmssPHrUE0X8Ywq728xxEDkt+vQRearTxv2mfsWzR1ziU QP73Zdo2+Q5sLP3XR56pc45rkpE/IC22s2+xmsOSI7OsuUNlDHPrithlqD+SValVC1tlv+o8GEJt JxxH+JkCbxT5PuAg/r74cg8co1TihEgkYoztEGG8QAY5IMYiprFOt9vg/1kAR4PxXMIU03KXnVAc kPqsNYy26qlz338Xd+xkPLkJXszJ1C8PP6JRdYREvRlpPdqLpp/nVlyecy4wEdHAAO+pm29LJvrI 8KXAmOpNvHr3g9WS0QCDQwUxjYyOzL4GxhdkNCBNrwzmE9A6WujSx9TZlNqx45546MFUrBvLwyCG 46C8VHHGdPyHLxcHjDEBq9ihoDSRfCrTp+M10Do6C/NzYfm00gYUm0Vrg3mXqNRr5YeWlz/32GNo AlBHr9DWbvr5hx+u2247t+yEaBO1qNm8HQ1psgHIoPm23k5UIrzHdb/8RU/3yniyF4laIXGwbMl3 1dvv2AjysupESYB1ulnIX2fntHpNngtI+NEyexT6VY6K+vE7pnt7+pN9W2gtWciH39TnFF1MY65H yeKqVeGxO4ZgoSmQWmG2DUzDl4L8XLI1oqnvYcZ0DadUjR378qOPZhzaCvSr7O9//u67YT/XxBp5 UGwhP08aIpIaQVZybmvFNDM38ivGJEObD9+Jgm0dl33zbU35+DqJ5P8w/gxYLeyyzKc5mNVUN/U9 ANCbLrs8mIrzSuOOO6KUR0+xFNOFXHLIPeLghdZWjqtDbQc2ih1ahtQoNeXC0C7Nj2c3AUbsjmn+ Fe6zXlmr0YxX7n+Q9aYL7e32rFz621NPrkOlL2mhMoGATeCfMzWCjA5TBsy0NfrTVJiihyPp+CJP 33VHQUZLbOr/ZxSIgu7RjBBoENbsRx2YV5HxvmDWt4yoT2REixgBCkorP7W9Ix3rQelTaOOlkDM/ SM8punWavhfAObGUd5e9vY5xHrQvoGpA5oJZGxeTmp+f55KN6SzgKazqtaL0yg039yeScfgWFwbU XDhndpWhegwDIgRQv2622kw/TwzG8ZOtTJPBeokbBbppMCvy7Ln7AL4T6Kzjqu1FlkWa8PGWydNq NcMPBUfWtDGtkvIcww3FNBT04Lcb2m6Hz0DZ2iRU4CDFayEvU3QxTQcK2KKV8dn/+OcUwagmf2VM WxjBkyE8sWBnaCkDa/XSyVsDg0GwGwlqvPV6+dJFiwo5NOZzvpgz5xCea0BfHCBm+EgIGNeTMQpt 0HNa7Y3yo+A91sWNcGIHMDBMnqp1993TK5amIbO0IUcV4FCTJBdPnUgo5c2cNK1BcQRJ7Q5pMfAq aK4X4InDkcyx6Y2UtYaSg5pxiKR++MYbiT4UqQDLFNYgL/yIb/Eziy6mE0nm/t2fnvOfN6aoFW6t EqUhAhqdf5TqpLrLfBvy68wyaD+Ti8a/pLHbpVV4Bdmtl//w6afJnp7ewu6bH732WmhMZVBFW5pr s1k7JOgeCSHRjpSapnrrxvSPrj/darW2CXBUMQJjxt19xRUbS6mR5vYmehHZlO/29Mw89NAGGbh+ mPGRYDbCmmYu+WaxpEhPZjrMN5qJIsC6zis7/D/Z5dP33+/pW2mCGrc4CAf5BYoupnvjNJPGt5z9 7nsH6o4qQfWj4Y+2PzJjaJAW5kXCxiIE6KPBAbNWQX3TYUcOozTa1KVfLyY/l8KqGzjDNsqA4AE7 xXVx9hZrmannBPkbH/NdJg62iQf68W1ckDZ02GwzmA2FW1HOnzEjw0ZbLyro27FH76rl6UTvjEMO dhOhGKpUPHPWAxKmEM0a2DAzJYmsyFhQUvE6j/zxGhTxaHqUYrqgy5HRBQkY2fv98j/87OdVyALh r4x1moYvZFBEoN682mJUGlK0YZRI2skCeX6SerRNC4gVp0Rb0KHG4CXPB2LVVXjXXYOGDl/NTvBN Rv9vF0nUUcfDDwtN0uoli3mWmFLhtfYOMbso9cdFBctNJjmZew5KTGZnn/0JfsV0U+nJ1GVDpk5/ nntB9iu8l0RaCEwpL4SJ4Pjt/u+RR01k3DqrJa3P9Iilenpuv+TiRmc5bneQFGu2k7BY5jPnm7lQ JcO0xcK44zHSUL2dC46dcNdll+MkpfoB3i5silnQmR+0JxXdOp37Zsnu7nuuueYQciGBSXPG2Bg7 OMoD0FvMXzHFRxSXGthWkFLABsxqp03s4o2IUDHz4KnxZSs2GNHMmZY+Qqy7G3svPvBQaOzYDKsl 6+eJ20XGmTNrroVbAUGNiYeS3SG/cWymUiPUzGA9KkG+n/RGsncbnwRRKPorU9KS3VtwwYD+aIUS dkiwUmsl+17se9FCiz9BS7FDxrCagFkv3AgyPLESzflL5kG5G21JzPkS8avOPL1J1mEbjjZosx2u NBqIlYXoaPrJPoFG4m1cWRtnRVgD8bK/pN3xh6vZ+BK1fCmfLuBSNMFDOEWpROLFxx717LozvIVI qxfK/qydtFq6IJ+fC2LaB1tE4LChnc5xXTZ+ukUJlWmtE/f5BIzrjQB/zR8DFEK+y0cf59Vyfp4b zZVNZgBtJINmbuhYUx6PZjZUtBGsSGRh7sisM5jFI0v0zZ0MpYB+xTeLEHQEkYeLMrI6Soise2fG 1zAA5jZGgNvYjpArYXAf3G7HRZ9/ij5xDDVh9vBSrxJ4WZjlpZJfz593dke7R9KbbVq7Bc7nZLSM w4LBap7+NGXPGpQnQHNu52H2bAmK1jpROD3atmrpMnYz3QgIvYCz/KM+pejWaVOqgNgofb2pvpVn T+9ogIIWa+SZKhNMCyFffcO8SDIxDdVxkUIK0mRdnCMquqYprsvOPGeD1dXq8wRD8t7Yhced4FXy e9QSOs8kvFBFRTvNiGmyhiHvV5MXwzaaPrIPb/6K7dBPTE0FMi1o42xtHG+SIJnpUUZ4JOfVieFl q6w128R2GzIrFUZBCz7+EHPyRHL1DMmMaTQr+1Pxlx99ZLJD98oAl2pAFhALi4MWAk2yCuC5UEzD MrSds7RyVrx1laqdM/0IcmvHBUMNl3z5248avBt58aKLacJ19vXhfKRSff2J3lt//7t6h9OH1ofI bN9ZJp0zuBhoB/xFlnsQ+ZmRAzqQSsKRiFMbnWMvO+20xMqVG1yqMwbMydSzd9w9tbwcAgB5m9BM P5cZROQIOHZyF2cTH5MUQxQsTGqipEcKDw2qWVvJh9NMk5hlTOZXkHUkj3Q8wfxz+srIuFiHnnpq suyzwpdWnCnosGWpFcTAvnv0Lf8hN38xIbIZEEas58+PPlrrdHqZKxzeDhMo8kEVCEWTnxNAsHVq iRK+l0zL+WqX65pLf8Pqa/OukHGv/m+E7kbfsxhj2vywIHMQRLinp3GHHdwqpYCZiWChMY0uB+xr gdfJxHQLCIUQ4BNEr1HZsOuu//rL/22cd4SENPXkLbdXawaL6TwzQrwF1jBsGcIL2amYcUwwCRP+ hlI1INCGzJgCGuQRCGOzbCprGZr9Fc80sxHZ1tWvY5rIYGMxjYtBJscmO0dWHrvsRCn1GiOkTGKN 4E7EXr7//gYd0U91Nl0nUPkvOKaJK8R4yvBwCkq8W5Wrx48nzVSgPCj1wCJddAAmRE7RxfT6V1/N hO0BPwoozoBNBIoItNNCeqvwkmNlO5TVGSOG1hueOqyCVsML9S7Xqw/dj2EEu3rSgJ6a7wshcnD8 ksnEqh9++N2xszyaDimPvEAl9FVYRYgsgnoXNMAn1joaYQYg1/A59ylKPcyWFC4gCl70QAQjRLcR tQ1zEBvmIIC1cM3Qx4EaDgTpJIOQ4rAKt5sZC30AWqTNWwEDTpkYbqQu0MgMjBv3r+efRzKAXhFu MihGYihJWLQtXfT1JFHzAVEogM3JDkLelCP3HMy5JA1XY4esBG1lYIzXqHrNhB2prc+arSYMvbCO 6FZdx4dATD92+52HCHIDL3fo5UFMhq0ovPJxNJh7y+oaiK2FLbzQqqghVUd41ULkae+9ly7+Ltbd Qxg9DCcyyw7CIYG4WPDBB9UYqShwwpXzSlNTnJFHDDFfMgrkMrHc66wCGg6NmKuPGzd9t908iuBV xCf/eHX7DruD61ovOsE68QpGs0IaS0G7HdJTTbgARLBpwCaGiKjegjU7K8BgxrTJmWeXDQpKcGDt DZJwyVFHUY5LqyelBAm6TMkyfemCBdUgEcq6mZdnlKTzQpeyhw6dllYJRwAVAu93afD5bT2setV3 y3IRSvfSEsd2My7Yuf95Z5pR2aSUe2xw++QhdpG3l8daZqtnCmYagNu3hwMZSQzoogfKdw7HXdde m+qOUUsKAY1AYIs1Ahr02kXvvReuqEB+nPMSzyn1b2CHNYxhM2fijPHumE14If5pjK3WjUMl9enb b//mo48aMYRzuRa/80G6N33pKWdNdYyrq9gOyoARtTxEy7PidjimSFINJLwUcj0N2BQYIZsviDc1 0xv2FgTYYI0/JOLWiCEfsd9+c998Mx2jb4LEAxVcqj+BmL7797/3SLgJgCWOHBruAplPmEl48vFc cN8gAihIPZJUxfOoLua+8QaS6Sy1d7X25Gac1h/vT4p3nc6h3Vd9++2VPzsPTuD1HN+KLoQN6V0+ bTHSQqBQoHs0moCk7IiOrOxX1AabDa6hUJ3DHK710Gn9wCxAWYC6Lbl6pz8dW3FabRMYAK02XD95 gUpYOO1gs1NuwypCvG+jVXSjCbjLbpAKmffheyt++HbJ7LluRauStZOCESjlLPli4bz3Zj960+2h nfdsEJRWxYGrzrPddp+/884fzzrL7RoH2dJmtRze0gSII1voTBlqXjZYrTHOJNEzHuNMS5MqPn7D jeTcgpUzne6BTBPRhVKHHzApLDlxYVBMg98O/TtGb2E+pfm4QpSl8OD1QPQRrUm34Wzcedc5b7xD ByqJTh49kiU+4iZdmqsXgVTqviuvqa8cW89k6VCDDyD9mBtT5ww5WW2EUZ8MrAJEw0KaBuFkVFoY dkw/eFp6WR+p10CtK6t2i3nLy48/FByzA1LeNgvDtW7cksskvESBLYHIGBODNGMaA+QGxfXybfeS rgzeIBX/5uPP6iXtMKyah0zKvBdShd7Yxcef5NNdEXSCIbux515YXJGoPn7DDb+bNata04CPRcMO dxh8L3gDmAstbgjsvYDrt4Q5S1QCBkM9OxD5/pslkHkAmwozmDjW6Z7EMQdNiogOCBxTEDMXGPP2 ZTZV8vJcQhBvF+AiKdfbLfVO1/1XXUdfB5c85CRM4aqihOYV7zq9+gJIpXqWLTujo7NWVlqgS02y 3vl6q6yoyuTB2SdHzfkFehRY5CTKkn3Ocdf87ALgcGjJocSQgu/F++/ybTfGjXYHDNfQLjBdXFln wxx/UAKgwEVFC8HWG+LkuNIgf2HXTj/gQKJFCTRKRJDVSxWv3PUwVVRJ3HISiz//fJLimjR2u5oD 96Y2BX4IMmFv7xWzTvRIsscu+DQd2BJKi1k3sa+n57vFi887+pgqvcKt6PjwXRzfZcU4howTSIOB GAk2jGYwdAyq+jRZ/Xz2HLMqYLPy/usu+HWdVh4UNZgKMPSLjXFzGO4K00EUpgNimJB8t0uyv8yO ZjZEX90Tdn7+wcwcfpPWpq3/5KEQ06zGPinSHB63XQSsWxtfSI2Y/zmiBIGlq086I72yB/GMfjgr r/qeuflat0Zd7VbZwCyaEPHZmDYvEjhyoIkWskFCF9M4dB4kj+g4t8F33Wmnz/jJdl6Vc1PPzuFR xr105wOsXYgwi3/zwZxGxVmruuq3G3fFqSdfevJJl5988hXHH3/UnnsH0blTHB60//acmOHgZNe/ 3lWrLj/rnBo0LmQQfDBnQeagAjKKjbFsMKCBabQ9IMsNTuevTzwdDRziWWL8Ek/89rQz3VpFgEfL D1kKBEkyMU29IA6syjxzRDNxb4W+h8NVzXFnt7Sk+2JFqLq0/jUzBGIaixbUtCBj1VAxDqzpdh6V Uz48e45AMOBOSK04O9yxaN58pKE05YnHF8yZU13h9MqiB6RDO9T65JAds+vMTR89Y2xAR+FXUIZ2 yzIcCNBCueT4k5MrVlxy7LGHcvZGTQgqkheCzdKYG0448x8PP/WXe+/922OPvXjdLZ2qI2IVO/Wx TZzQpKpQ3a2W5dOrqn7lCUImvQXy6eO3e/HRR7/67LPVLha4vfelnr7tDjTsgJkm6wKmmUZVI6sR Md7rgvApwlp1enbeJZMMJJIvPv74JOeYBtFB/R9wcxDWbLKTwV1xWgSOwAPzKkAUlxVvmQ3dmGqH 475rr6XJa/F1OYZkTK803Xd6e8O7TfQbrqA5A2N54Zbu6JWHKY5n77o/tSoGJnk6nlwwZ3a9SwkY UlSRAxYbRJp9GLwhgFBu2jkmBoBBiYFhZJOoYpZR7dKuOv+8PkYn+fVJJ011OKbh/i5LQZvcLJWH ZVedXfSgnaeqIUIdiR1WeYZVbbWrPlGfpCgnRXxfz/7wm7lzG2xQHXA0Go4DDe2p++4BNYUkKs0s Aui3ePyvjz7ZOGa7GklyZ2MahWmUh8SotcNuB1EgCrOyHXaJA3qFkfiKVc89+DDARo2KKyIrRM/J 6DcwvBSwhGDjs3bhQMeQl3CpTB8zpg55zs47k/hTwfTHrZ9vrPmOQ2CdZg02kDXi8958a5pW3qSi YwoMRj5+aN4etijBvsjtdO4jyN99+TWdsFRq4dtveSq1emtZm6FFoaZAUhikWUrmx1BssSjYICfu 5UHedl54xJHPPXB/hmYSj190/PFV5S6PQ4ER4xHb73Td9OPPr/E2u8ZCLhGdFq8moyOGps2Rsisy Gg4E6gUnH/PcY/dBzGTxl/MnKejDONzl5VPHVT55/525+RwazrFVuOPTMfjo7bc7q6ubVAeB9JmQ LkBOyD2mC2JLGRcg4X7t10ccgWT9+4UL91W1Wr0iqFX6LQhoEh3OSrASnR5abXlzD+qCy+g1ybWK et4RM82kqLROD/Ll2vPdD1ed+fM6vTxAGqd5/Vzy15FQKsPoG9fJOUceTbPlePzsSMQji2EZ4wyC RyMOCDOk61BYnak72mDtQzLYRsg1/v4rron3gDeFMTEbRfenLzzp5Klop2AQTX/oCAqOv952/xk1 tc1jxyDJbtCg6CC2C8pMm9xik92yuujzuWh8IJP/euEnB6saCDg1qqt1//3+/PjD/SnSTM8cvpxb S3//gs8++/sTz7aM29GDa0CW/TJ1jltENVJmhWtHELT2HXZ44Zabl3z88VRd92DlRupsIbVB4q2Z KCvGMjRr37zHMMprTaI21eEkU/E+3IuKEbE0JHOP3Ifuj8U+/Mc/wvsd6GFeLfn0VvL3qiJAuKNS dLo6YYuBu/bKla077xxE95pQGdQPRgejWVECADwQIl73W+Sg4gyP3+mvjz7BVKxJSw9zR2qZ9KUu nXVKraT72IoIzBA8Xl+45R6kTC/debNX45o0DtVkC2k5IHuBJoHjPgik961KLl+6ZP6njarTzeut u+yd/mFFmmhl1IbZ8IgO96s33pgxdVKdyzVZEOoB/7DxXYoWRV7kcNTabD5dx1ixAb1wqz0KXXpq Zmshe5YixMZPBfXykHFJRtW2/MnB6LcLFrDBezEyAIZkTJunFmA96rj19J038xiPTDiEDcphZTLs rO17vufA0FaqEdVDDOcdl//uxnPP9+kOkrjmrOj+BiQeOQPgO20EG7KGUISpxhRePT3SbOa4Juye Ph7+P5b+5vMvW7bf0c2LoGd7FRdYZ8/des/8t96+59KLPRoPRmNH5biz95/UKjnR+/PbFMh8XXHs rGuPP+Gkgw7xlwkRmzO6815pqNAgoGOxjcU0wQkTiSVffvn+X/8aOeCAKRpEhPVmxQn5Ly8vtrlc eHc38h+HI6woSKY9Zej3EQULyh5MKps60yZAL+8x9PNareS4/9rroIuHIU7REQ83kgcMgXwayGBC GSF8SMa376VHnww6KvLqF+adnzMu+rYgoWCIXae7jquuO27SFD/kyGDmQswUxLRA5lpIJDBS0bVq np+kyBeeOKvnh+/Z/JxBOmmkRssXJQrJ3vsuu8RDDWyxVlKm6Mbzt911+P4HNyIp1zEqd118+BHp Fb0z9j2gVlQAaMb7ApuP/gPmfBEbAEOutr0Owqw+BQwVA9ltEJ2cedM4qWh/PmfOvVddHd5polvU Azapy1HROHo0agCPzLtRFCK4rXw7wxViqsp0NCmmcWRwr8B4Ne8x9HLqjP0O+/Af/2YDw6LUxttQ WA+BmDZx+pRV0lSkP90di07YwdQmZNYqmWIx95MCy0csV0doGPxa/NRWc1arWh3cRNHA4uD/Z4Hf FxpnQPpHIZoIg00svTtMuPG3v+7tXpoix1gGGGLzQHw29GVY5za++L13A4YGbeZ6VatS1RfuvPfI vQ6qs4lNvBjYfbcV8APvWbF0yeLvvl7wi1nHTFWkRuh1YIkF4VLTGiW5ZZ9JjMy+AX7hOucuY0HD ZitffTRn1kFTg4oLAiboz6BljvTJzZP5XZtsBC12NArBWMnENEO3Qrx4g1q9uYNpduK9kvHrw2cl V64C62dFMr483rfmUp3L8we5bNrilxsCMb3WdyTIbure3/8BN24MKbq08lZMB6EDjemajGYC1lQK cYyCTTjbAL6geEK7hWvHn0tSI9ptmtGoaB4IaKDvtu22R0hSJ7OD6ZAgkydVi/KTd7J2BNrFjP+3 5jrKxtEE71z0ySe1khBWDciohnXHSzffPGOvfaoM4/ennvrSk48xtWgzEmLv/OfvTbvtXK87mqCQ LRphuGiqzsdvvSNHHBm4HFtrCe/vXzT3k2fuvCu6yx5NohEVdYwYOxwYqvNksMQOAm44pvw7M3wi +V2aj7KxKGPQmDkJSLhKJ5b80VaMePyq7p6ww39e/jNhvBIAD6zLaSlSBNOQwE+vf93O++cbVQ5n o6AGycNB6JAMIO4bZAm9BUhFYq3CvTWvtwNOLaHyGe/Vi74v25CDYtY9g5c7keBus007Ewg+ct8D 3v3LX4iDjUpwQ2wlcyKNxw8LFsyqqfNJDsRHZLTt1p+eGpywXeTAvd96/e9r/R2aYon4b84444Rp NX7dFSYJYBVvtGjuZ5uxSBF5m/U6v/tsoc+1nYc1OvL63QDpbxJnkJZQA57AXmoXqkmbbbqjAlXB JJ4/s2tmoqcXFjf9zGpjdStmMz7lVvyTobZOs0MDwP5lp5xao6B7oMCDImC1Bu1YpwVsJnQJdX0G zJQjxay/Q4ofmZimEgpKICCSWK3tshYos7dpDrDBa8H42uegTz54D01f5K8b06dj0lGpeG8v5pHP 3Hl3I+xJeSNsEYOAtsr6NaedCoUNMKzxHGy0VFMvHND92Cu33O6FYSHQ4Rwg3fqizz/fklP/9ccf 10h6RDCQoFNMD/Dd2bjKnI9Sko3gJp6YAF3jdhEYD66JF9zjKj9++y2qgbtJ+mZLPthW/tshGdMA O//rxWc69t/fo7laMXAGnhij7MydNGudWEDuQZKnjP1h3n/xCl3AwYEZ5XQ2qmKVQz6zLbjq+29S cLdCxxhpNP7ZUD8ro6CA0O7t/ejf/55+8GS3XtEMBSnICuuVp9fVQaAsk64QD4U1npPJFx585PLj T/QYlehqHzFt0m9PO2Xpd99t5uknFmf8iMMmeYxyGI61FNK/z0GygEFlNQkIjs2jcSRBk9MadePw mtqv5s2DgBhLs4ZGZ9o8ekMzpoljFf/1ySe5Kyoa7GKXhGkIJLOYhCkpDWTSxIGLRSYiQ6plbIf+ xStgoYqUoYWn1I+t+OWJR32/eH4iQQgnxlrt7wHSaYC5g5ktp1JXXXBhaNe9fMZYn6CjdRBQHY9e ccUSJtKH1yFAfTyxfNG30w+cUquVVymOaePGXXbemZvvI8ESj7v+eLV/u580kXsv0KH5eUC5AwX9 BhKmwV0LivF23FskOIzVOpz3//4KiC1lrrGhAPPILQdDNKaJNogVr2nHHf3llQGb3GYTO61Ch5Uk s0wuaiGaLNC1ISdzqBMht4Zsl1VooYUK3EHxtssuQUKRTCKgM0sU+DDrL6LrpNe5Zyz67IvJulYL QXhXZZXNWqWp/kMPzfw57uPLuy899qQpktOrVlRj2g84HlIR8kZZ74GLBMZ3Az8SifnvvPfTJs+k 0VwUekto3tlMAac84j4hjnIPlq0RvKldQdecj2iV0wT18ElT3/nba0SnNS/CIfUYkjFtUmD6urv/ 8swzh0kyZGUQmh0MYASmCdNDykgmDzxzAZUVilvgv2CBR0C3W/k2KEyLSq0gfff5Z7GelfF4z/pn M74qNu/9j2a/8w4EfxOpPhRQ6z8n0d396E03BbffvpoTQLdurDQ8e+++eMF8AmPMnz/zkEND2+0U dIyr4bS7Lvn9AuCee1bBR2IDkdPbu/z7H+a888GnH25UZCexYuXdv/tDtaIBge0Gi4dUcvLPUyKk MEZxzxSHSdDMZ7NFVaMRc5aKyjNmHLEpts/FFfJDMqYpwWMp6ccffXigS693klQ4dA2hbkjrtOnD uQYfcWODdDC3SbqTrdOEI7VCAwR5iBxyVdxywQXAxgGst/6AesEnn+/ncu3rdH694LP48q9TiRVo YjA+I2D+rAWBGREMXpd8f8XRJ9RJmhf9b0Ws1uTLj5uVXrl88ezZ1TJ+6AQSK6xWvPqnO8EbQSKe joNxw14k8zroZ9C08oX7HjpkzLipE3enn2+o6/L9vPmTFafP6cQkHDwrSPuF7WDf5MUOsDqS6OhM mE+wwl41rKj4wHXb7/Diw09AAry4QrXgTzNUY5p9wVTvyuV3XP3Hw3QdFmlmQgxyuClLkF9nCGk3 LdIaMPKM7w3HW7GDV4JW0Ss52/fad+G7H0J9ff0juXDuh9PGlNeWl4d327Vtz52ad9uxfZedO3bb qXW3XcO77RbYbWJ0t4mtP9l9+oTdgrILenNBhDWaM6IQdeqdO+3Qtv0ErwpEv3yka7tmuXzG2J1a d9qlec+9/Hvs0bLnxBb6d4/IXmxnjz3ad90jsP1OUzBM2W8/GuQh6LOpbS7i/vL0c7US4CLUigY7 q0OHgXQ+L3ESPMjwXNDGBrcgItpbZA2yDe7ycccFw+hJY2pbhJzwQgJ7qMY0dcXoBMfnvf/ujJqa eqDhoKnHBA8ooEnLNL9mOIF7RIppJppB2l+Q1YO+aJ1NqtPHXHnmz9Ca3UBMfzxviqQGDCOC6QxQ +ZA3R9cFSnnwLQaGSXIEeEez3dlW5mgrk4HHhyhoAG01u22GU46qfEhV3NYyEODbRGOm5ESPwqcY dZLe5HC40XPglQB44xLGfgo2KIQEVC1YXtG+Fygw3dQTzCqYZmI6mW45eCr6P4B0Q+OmHaR6CfxI aO3lxeIyngv1fMyY5jpcThi1QA9kztvvpWJDLotefaKGZkznZO2oixa/89or6yvKm2TVy8tUtoOf B6QoA6BlMO8b3SEf0cxzTNlcEs3Q2tUKv+pqUCv+DPJVtkLKaCWkUl/Nnt3kKA9YhDYLB63UDiu0 1u3NAMFBNgmCdFYZW7tNbbM5AhjclHHgtoANQLbnJNprD1utXSowHohpqVVSCU9ihUY6eoj4c2if IgUiMAauT8gTA6sNo606m9Axca90H9BLuTrS1G1IzH7338177dtgR6WrQVsaWlNBq5U5tOf57gEB 9wqKe2RcyLvw3Rs5e325696rr0ZVWMhyWLTPGZoxvc7hTKUa99xzmq7XyCrAG0GMElWsjtAnyMuF WYPrYRKiRBXKXW2yw434UBzH7HvQ8i++YGK4KWiIL4t3J5Kxrz6aHdC3a7W5mq3gY0NlVICFEumr IwRZTDfDjrGMqZXCn1xQOwFUGk1Ct4BrQ9wRLZrItvZ2kHOhMcDm1ahrO6w8ilRSx4OACU96eSh5 qeoVDLddqRPVlr32ooQ7lcA0E0w2k0qbiK28+NTjp2mqF8JrpJfOQKRmuyPfd69XFC/QJlapaxtu Oj65IOFGcaSvYf6n8wDpLtp4LeSDDYuYTqehvXuYy4Uct1YUCVQJ5mkBfiXr83CBG2kT9DYJAnM8 VuKo4Xri1luwOoKriAEgKkG0gr/89NMq8Fy25dscY30iURIbdGBFHD4ocUkObEigg0YFbITqZLle kOpstjCqNwjsgsVo4zp53Adwc5A9mgZQaKOmuDXA+aEgqtBPNAVCZGFNB5WLiAWiDiJwlWtcw657 0OkEBpWJ8LJioveFBx6Y5nA0GUYgozaWQbkUwi92a5DiJTDTDIs0wwaxeqnO6Xz4jtvx8tS/A8aj GK3ECwnpoTpzWfe79SxbesU5Zx6K8BKUTqcLLj6mBtcAGKYN/ioKJouguS3WFuTKVsENRu3EPZcu WtAfj2WhcP0L5342zRjjd4wD6t9TXlHj1IIT94zuu1/7xP1m7LXf9D0P6NrngPZ99g7usVtgrz06 9tn3qP32C48b54Fvhgw2FNWggPs1jx/fvvfezfvtE91vn7Z99u3CX+29X9u+e0f3m9i+z8SOvffu 2nM/bNP3OiC674HhAw/xHnAoIbZZVsD8bvo/fvfd9v32a9Q04GPRi2S1BK3QBX5lBDHFtF2ChDE0 fGH769t1V7Iwh84SEykrPp+WggIaTxom6zRO9ruvvdZ52GEBDIcxSJM0SJgW0M9alwuDTBTQkYAN GYUCTlRQ0Wo1x8za2k/efycBIA8lIcmFn316yNgJk/SKKteYA1R18vixSxYupFzAFPYyG24xNLZB 2iXGKxg0lx97bEBVvbYy6IF4bbaIw/Hnu+5irIIs/Cnz/yb6jZSOMr+BRhQ1BxNHtbTnzO8IvR2L RfY5wOeoCMlOEOmJ/MugiFD3w8bUzwbs5ZHNTVanipr0coNqXHb6GWDOx5J09ZJ7JNNaKjSOiul5 Qz6mM8FAKo6xP/7iIqA3/VRvgRfNZgqFEl4yQwroHEBNFHkLUJpRQQGqqUqSqyoqb/nNbxIxIB8o ChOx2Py5H8//4IMF8+Z9OufDzz/+eLV0Qe7U0vgN2BAGq44lLznhJJ+mAvIGgHITx9dK2pO33loQ XzVbDX+18CtEsvnyqb6+Wy6+xO0Y06ZWQCmqC2QwqOeY2tIspvOTfZDrUz0tkFYJp4LZHt1jInQg 4Frd3deNPp4pHVZMgboJn2WYxDS6ekQ3SaWnVY51qxVhpRz2JYXMh/M+xyfJtZrrYEWhxZh0cAvS baH1lj0ocBPJS08+DWJLGIgEIF7Ky25n+bNrxHRfYRoD2W5E8oO33jpiSlUTL0ctfBdiuoy02U12 Ji3SJA2Vh8OCOrJTMYilpjl8snaYLD9y440FXWObEFr/tacO+Zg2MfaZJaW376N//qdtn4Pr0CQW 8/mV5LGDyUiToVxzK84azTGr0Z3uJeGvQs5VDi+PSg6ZA3xh4FjFYLFCCGpMovTcbbfRSzGQnnmP 3+CqSHAP9n45+HJ81dJbLr98qqJ0aK4jRaNzWxh6MOV26jTD+EZphtBZXh2IrHVBkyjW6fp506f3 fv99gV+tkK//333OcInprLNRuif24LU3HKa6fEASF1wwDSAM0KI5g7qzSdECO+z8xJ/ugMlLgSfM jH1kqECBXnbCSV7K8tVWwfBwcr2qnhwMLv3qq8xavuZlud6rE7Mnq3+UjMXArj1I0+olNWi1tcF1 CW0++Hswjg/Goq02pcOCDmMeLTxivqBBDikpzO23G/+vP7/cz+SrC/xqRf60IR/TueOL0VesLwbG NbD5p0+f3qRk9BLyG5cwpPXGiCEwT4GboJ9T6tWKs6Jdiz9ZsGnnHjG9KvHro0/0a0bAYocxgNcq eR2Vnu23X/TFp9BCYMrXA2kMgMuLjdEdk1jyg4ccMs3phDZ2i008Eorro21eyKrLUp0GdW2lzSLP sKBRnZ/n0qmqflGoVyTo0fQnemCTUeSRWvjHG1YxHe8jE1zcQz986y0IzEHDBUNpcghgTYBM4K5v BzMAHwTu3Oh2W20tig55g2rZ9cxtd5KxRAGP3Br8r1f/0rrngT6VsNoBTOzQh5b0Bk0/pqH+juv+ kIElMausDb6qid5G9Zbs7nn42mvrJ0yoJ94kalmu3QJFP8kHrq4GoQ/BKyltdrmDxTQy5g3wXIjM gqEMs6eB5I2h1jgcn773DhW0WVejAr5ZsT9l+MT0Okf6olmz6p3OgMMFYbh2SYOPBFBNJneaoTEh eICpXn4tIiYfSqkw9Js9ijLNoS/5/BOSqmGk2gxrdr2zTGL9KFqZXsKz9z4wyTEG4gcYGZKlEIxA RTQKFYgr/PLIozaSSGdekVC1JiEhFf/bHbcFNBW+hjD2ZbirzIfPkGQJkkU/oUY1Y9EiwcD4CUJT EEGN8mpoNN8GMC2ZaUCFGoZD2hTV8eD1NzPxnWH1GLYx3bv0h2vOOAP6Rj4A5NEWwMga+lospqG/ gTF1OxBLeWeNzDUe8CbI0mFkDQwJ7vJndTYTfh8YKhq5bTgTwUqeQbWl+p+5+/4pWgXy+2xM492l djtwKcpFxx47cEyb1SHW0U8/ev/YQw5oghdovvrP9PXCgNCMadCHafwOyW0LJixCFFRLaNloWlNl 5Yle/3dfLIT0OqnKs8tveIT2sI3pdGzlW//428xDDom4xsPCFXoDzK2ZUQ9p3ECWKHl7XgSZJ/Vy kujFUAOxEsSf77TT/z37NE5/jAYrG36sLiQTyedvf7BJLUfLLCALbhCBEWGM2Q5a18WzjtkYb3eN 1+3/28sv1k0Y10SYu4xF3UAcFoa5NfnwiOmMA50N1CygUMpmGobXaq2Fe2dFxYv3PUAkmmKV+9/s C2zYxjTZFa/6/tZLfn2ookWUinagOu0qBhPslk1O4MzcJB8fhGKaQxwjFe4ArghjZE6q4/jIbns+ dMst8b4+Ms3Y0OqW+VkyOSsQat1prwC0TCEvze4SeEEzpoN2pZCYXr70h58ddWSNroWA5pNxt8kz S2IWNjLFNC5ds/aFpoddaLfLR2HIarMDwurW9ZnV1cBAmZIjQx2It070D9uYZlOPWKpneWTixFoe 4l1qlx0m8ipJxRFnER5WGXOTgbQk2Trtw5M5AWIgnRahw4LZm1orqJMcjqsvunSN3vj6TTgq+5r3 OsivwBgcFvZEwHHTtQSTOBbTYgHrdH//8/c9OLWiok4mhDf848hqIx+HBUoduSkM8/AViD+L4Sh0 r5HzOCvOaGlZ+u1iqDcQuK8PmT+x2Uu5x2bfGbbSH2JUgTwxtmrlO397/VBJ84hOdG07bCqWK2CX A7wNmUAhXBjS/WBEdLANumxSpw2wZjkiGXWy1nrYpKy00ka+VDLdhZgWHW1k7El5LbJbXE6o4fA6 UUG/cOaRqweT69gc0wAyAfvGP51/AZZVgPVQAzD/OD6PDwvViFqbTWUi0xnx7MhovgP8LrsM76/Q Tnv8/alnc3XAsAnl3DkYxut0fzeQFon48m+/u+CYk6okKIFUtgvOFpvq38beLEtu3gppubx8EHQD TXEF8LsQl+0Ia3R/kZc7Klon7ktNgwFKq2Ry+l77+nm0jQk0Z1aofrwOXoTUktTfwauzpwe3f9N2 dq0HNaTj3375Zb3uBCi8BcrWNlsbODXMx5YEzzdSLJIdKPgBNtJOZ0ZNdCV0yKSR0KRqU1XHzw8/ Ot1T6EB0K61Ag/o2wzamyU8NGjJ9fYCz/fWFl8P77FclyFDInQ4FgtG2sAQrciGU1xeGNXRNGohp vYWOHn7SqToxOjl874NNGuzGwzreNXEfKjGZczgTSiWVAtRwSM2DvPb7E05IxZizR/aR61MDeZda uXzmwQeBvxO0iYjmKBy9RFsQuUc+DkuGOww8E2MogpkGnAk6enWCdv6RRyVWgKNe6DR0UINtK73Y sI1pdNpiPXTmenriKOY++Oc/A9vvAvdvTxnXqbhazJjOxwcxLUOzmnocsmEEJQo1GJ2EZUe4cvt7 r/gDzJM2cq4wQ+nrnLgn0nEW0xnTTlgbopGHmA5YpM59D3jnH3+HXPk6rwDPc6ROseXfzdhn7wa7 Hda9IaslxFmCKmoAMu0c2MvGB6EcCXJKcA/Dm8LwQIDxc8RwTFONz957P9VHSNKtFF//jbcZtjFN B5NZ06JP3Ad6SE/PRcedVC+7/JLeIRhspijDzRK3ZoiXDgD6AUIIvV4QeH2a1KSJTQqHFIIM5nil 1iJWKfqvTzihJ6dXtO4pjLfvuxfcoNts1AunF2EO9WAxdlqAaIVNkfYoyaWu/TDjLRH/w5mnNWha B9TR7fZ2WGfYLQGRhBvz5EvUltagbI2NOo/wuxA5vyTCUeDR664hkQayGBtSAnibeGGMQjI3VDnv eb8q66gR5I3B2z+fO692h50btcr6MnGGYHSWUVIBPwCqvUw70IxwnjmlAwxIhTcmkUfsTO6WDLXA DMczSR24GdxHHp5aMtrG5x/eQYxubGsqjwHuHEt27r8f6OVROKVzKhodeGUEd6ed64RFHS9Xq86n 7r039z0yHUCKt9R/Xn2+fded8HZhwdZit6HjEZbgkVyQxoNfhYi6rU0SWsr4dkENi3qdop3R3Pzt 55+DlZUktbRhvU5jGBZb495XGJYhbzQV5ROSyXfhhDJpalCtaLWph3Mq5NNNJ/qcqTimdCasPoRh MuRsgN40+TLkYg9tlw3sYC0MbOf6+7MPpxMAJEGuJqsrQzGdat1zzyjMVmCIwV4Qvt9gd0NbB24E eItaTXv67rvNg2WyZOiRTHYv/e6iI6c3iXYYxsGAuRkGzFlp3UI4LD77NjMdcrhs22ONcgiqNwl6 VeX4Zx58EGk0rm0mLpVzcy/KM7VlH2oUgGzQ7Vy9VAyT+ehGjkp//x9/8YsmZ7kXUwmbgrwWRG5s zJUeQghQrsGEAkGM6sqMacYZMUE/G9khuVuVi+w0/i+Pka8c4Y3M9lgqdc0Fl0yF3wrZhFKXw9R8 yhSdPA+y95oxnTvwX3/++cyqqb7y8qAi4jbSwsOIw4a2tHmxQd0vD39HkLp0LVw2ejraLFCbF/QG vfwfT7+QXLkS7Fz6eHHYawxtZvjAMT/qruuvB+aL1PdTMZODVBDqbMuupP/aXzMJ0Fsvvrha1eF8 lZEUo0KQb8aI0VStRtBk1mmT27fh5XnNlTtgtwAc94tQaOW332J4Yc4vksnYucccU60YzZqBfAP2 bfRqpGPGm40Un5yL6ewhZ7rUvz3lp+6x5dPsFi9vY061uJMgR8KHofsGLraBuTlA5LXYbB281EHW 0cpUUT6zq+uHr0D9gksMSaP/1w7+1nrjUTXjJ9x5xRWmaBXyTmSFwznVYtn1kk8/PbqmdpqqEXGa zDzFVvwLECYkY1hYk0gXGQrSxvScaEPOvcEdrKAdVG6K8OyaPmVKpmNNrK3UJaee2ghBa9b3YP4p ptkmOYjipfy6VufQnrnnTmbARI//e+Zp90/GeydUALKHLDzIURoNnB3rRpNeAtQR8vqd4ivMgBKf xRayC/ARPaejY9W33ybifT2JHlNomGGihvNJHlUlq0dPmfLZh+/SkYVseAGYmq11vf0Y70MxDced z9997/DaukbYdwtCm6bB67vZxjdbkIcg4EzFrVxM09iCxfSGdxCgnZC4HW1Dt6FxzPjH7oAeCFD+ oLesuvC44xplFeiOFitP2gxMy4s5qtAL+uA3rmnPoO8Bjkky+ezDD3gmTIC+RyN62AqsmgELwTBc WB3THIU1yCz5fWqssm9bLmA43ePGvffaaxinwsUAAQ12AcU0gaWH1c2YQL8m7CaZvOeqq0b5FNXn KK9zOIjqD/cGUq/KsOPW75v+GFG21V4TqW4vWtUJmEf1x3t6Hrj++sCE8YBENxL2A8J26EiQHDVi mnV/zXYyetiQss38ZIM7pF09GlZdGKYI8BWfZBgXn3567/ffQDbp0qMPx+vjsmE4jdVUGjMzBoS/ SZJeuP2u9MpViz7/9DhfU5MswZc2DFNG5ndvFq+E7qelOpN7kMbumhSH9Uk6uBrtaOc5agzHuUcc wTKOYTthweJhciYonpkH37lu76hWRUFiVy8IN1xwQWxlT5b7lsu61kEhbLUI/LHeCJHNugxoSsTa 9t3L7TLADvRIKOD0EMyvkIGwZBdrIcM5Md29AWtEFJdtFnsnBJxEpcZq9ZeXTxLFt59//ry2tpl7 7VnPAdYHTWsS0Ml5rJgxDT4YsKDHHnDwL4Ohk2tqa2EaRspgeHeiLNAOMhDz3VnxulrnIJ9XS5Og 1CuO3xz301XLlufoNj/WAf2vvi4qwFxMQ3si1tNzVkPjKGJ8wJzPZqtXHWdHW5d8sYjAAKZh+vB6 mBxsfCtcz4RE6+n5/vPPTw34apzOKrSfFUcIiowsjODwAoOYrOYvOcVgo19tZAcZecRm71A1ij9c HoYrANA9dPRwbSgKJEwBmQK1xGyBg3KCrJo8ETGlh5mQCDMkGRplQQW9cMHM6XNAJfamlKhEeY6p j2Ing2EicgBLk9bfqTeM1gMOevu115LM/Hck1IW0Fvcmb73sihrdGNWpiX5LGYZVTZzsc1YcNan6 yznzli34KttlHW5lMnUkTOUNZLHx2PP33V47fpxvzBjcqVAyoiIECYWWSYpp0vzFepnJg03AE8J9 vR2CNcOh3oIFVQzZuRYAhiglIGFzBLHXDvtNPgiajImFEghdhLAOQmhGMNoVFwaZEDNvR0xzApWq VBFmhNHwecxBICzQI6I1AoNdHtSvdTFMa/4kIMog8H6OGXj3ClMPLXNrGl4rlPltqFNnemOn+v/+ wiv+3Q5skoxRQbutDXKAdhtODJSP3ZzUqDjPDIQWz/ucydYDNr6BXiZexrQyoTEkXi97vHL4sqyX HslvZn5ZHHWJ2WjLCsogA+k954gj6srLKfGViQaLRhvrnSHrILsT1t2jbGSAHb/N1ophISRJoUhm B0wZOQxqTTOHwUicNgrczMiGJSHYbAIkqH1We6uotmLxpn4Isnnz3dcUnWHvTi1FpOzo66mtkOOh biNlR/iEeJ1OKFXbsaKrjZI0TVGvv/AilEaUYrIeLRnYrfFYPRX6L0e5Waea/64RJ+t/qjUiJyec svpZKyBhnHr29rtqHBU1Cm562iifZA9JNiBdqC5BSY5RMIDwsjx9t93Oa2mZ9/e/ffTGf1A+Ehxy bUYHISSTPbhQmHseoSXN8nPlypV9fd0oxliPFgGETj8DyRXhPJaEvxLfLFxUPX58nSS77faozQ7V Z5BZSNMIJhiF6HQx4szq8jEDMMohjQYsMdd9coacsmFxMEa3Ad6/xaojpolURjZwuJDszRauVYIS mjpVVW7+zSVxkkErogfLes2V0RyVYrGEq0iyN96L8IAKIXawRK7sXUVcYuq+9fXE0HlEAPWj8sua /2a+kVkQISYxnJr9n//M/de/b/rZzyA775Y4vyx6OWmUH7gtssrD3ZYKFLSZQjYkl0qDLFej6HHo 01Tl2rPOuf7s8679+flX/ez8P55//pXnX0D37lSqrweXCDlZkrgrRsOrVkIauT9Oq6A5eqCPz/ib RXSA1/koOECJ5J8uuBBajz6stSR6S+xDalQXqKeY8Rc1V9NMQbkFO/l9WMgrDJ+NvDqxopNlR/No O5TvmlTn4dVTP333rWKrhXCMe7LoVvMmiZOANhsJUfUl+7rhDkwEjlXYS0NqpLcPkoS0AWrVF4sT vryvbwVFO5bFXsQ8RDHT0Cs8sqamYfz4STZw4KFVooeBXkTKxysU0xTW5ERNtzwU/i0QYoOZKazY FbWGl9wyBI30qB3ycw6/YDSpFbVG+Ylu7xvPPbd88eI0hTV7s2R/qofUkTOJOH5AVxhb3E21z+J7 4ODGY90QN8Ks+MGrrmpwOGA7m0O9NXPwaV4tOTCAVtMaOXcu+d6snWzZN/B7sUQfo3K8BU1kSABS NLyidqofDqXfrYl02AqH3EwaNpASrP3eeEIyhhAh9FScFHLYGtwLmcwUDEbQbsRZiEMGFoYmvcsR 2PPnzf3rc8/8+5Xn//XKK/968bnXXnrx0tNP9+6+W2SH3Zp33jM8fufmCbvUS1o9WYXozRqgi3IQ lQxPvLhRAASzRmwmplGjhK1iB6zyLPi5HFF14NE6yuTp28odAEjwepDX3ZzWoOrVLtcpbt8FJ866 4IRjLznl5J8fd9yFP/3pxx98kO5OQE0r3Z3ELQQfmixRkNqR4EVe2v9WOAVrvQXLqskYBrZXn8+e fXx9fZOuZ9UzkFsrtOXTHmBDvs2K4NXVZ+7P8+NIYb/CGjJUxZo+vK04KYpzMqd9/t5H+C69vT1b Ex5dYEwTc8K8XccT6e54ekUMneX0qr70qli6J/78vQ9ddMyxFxx+xGXHn3DpkTMvP/6nhx86udph +Mduf5Cd97rGTOMkRHBYc3lJSE2B0HA9pr+6C3EM+VnwjjFe6JCNVky4eBH5NGm4oIhhrVmSfO3g 5Rai36FtBMQMj387bGKXFc7yRNCgkQQQuqKIcgQ8uQZZbXTA3FKuddA2TRXqXI6GsWMnOyoOVB2H GZXXnXX+yw88/tK9D73y4KMvPfj4Cw89+s1nX1B8Y/RhpkpIws0cJUPKz0x8stFHybo5JcrtsJpi deFj3hqQ1q9pMrumG+f6xvemLsdaGrvImmKxwM67u50VcJ4NgIqLi94O45VCfGHy9LAHgECt+6t8 HJaIYg/yZVHRHkZhCtda3vDb9c7d93v92RdI2hWryUYeuToxZy9Nx2s9HPU6x2rtyyOzItMayyx7 1xL6YzrZmRNK7X9kE/3fLFj07P0Pv3zfQy898sgrDz/8yq13vXrvA+c1t00trzhMd0xRnU0V4ybx WqPhcKPM1Q0Ppl26wz0amC0taFPCo4UjtcqoRZjBG5BNi1rhvSRGeA5WTLCGAtEBmUU7ukx0jmR4 PIC4BGDMKB/DNpiO0+hAYfUGswMLABOdR5WN+xp+hdfi4EhCxRCLaUwHglR3w1oTQBkZ/aOAANaq NSDbPAoHVLFXlmD+0CBrDYqjRjFqZFedUV5rjGms2O64SbWneEJnhFvPinae1dL28xkzj41EAO1d +dVXwACt+ObrlSu+Xb7sh/7uVbgHIdgR+/3MdxBzTcShqQOK+xVrUVFmk41pqCan4vgNWw9Y0CMF I4Vw/PHK7u6erIEn/gY/pV+sd/qfueeBmorxDbIjoJaDrdihumBrm5dXslaNOODQ0ZxQbnwwmd+H JShaplcajZayNtkIlEH4xmhUx1xy7Ek0VejvhwkpMdayWDTWks+kg3GoQ9AvcbwyiSCltmxBMbtA 5hXez0CvwA9AET5OGS0JgPRiwEwFP5sxAzeC/GbFinjPquXLlq78ZjHO2soFC7C99vLLP21vP6Ot 49z2mT9vn3l6qP3o6topenmtbtQaSq2u1GDyLyuNigLDEOx4ZQUaf+i2BSWIYQO2DsghgJAKqvMW agFBKx7rqdxpZTtQHSJqBbqZGK/CrMfKZlIcohEniMKYpRsI41EMKEwvR7OALMmeeqsc1mkJcQzg AShA2NySFZk3+kdBsC3oV+Z0gG2kmwGk7+hmsQw7EcEWEq00ZcDcAdcTRb8M9jWmwT5RxxbSK92G s05U/GpFg6yHKyccZrM3Gka1oh9i6IdWOndX5NuvvPKxG2545OY/3X/jjQ/fcuO9N1wd70WUM2NM HH1kZzTJ7wWsIhlfyQoPKB+sYmcQml7I2GJAvyeTvbGe7lhfD04oC/TM2mLq8W/gkUw/deedh0E1 1DUeruOgLeZ0j/LtmJORDCZkC3borGz0vbC+KCAx2JsloQ1mdkp5nVp+6Qmnxbt7YWeIQ7AKsnqs L2De04AFMEOWfgLR+URvX6wHpDYW1pTiIpPN4ZnQfmAW0b39sVU9y77NyKfhhyuXx3pX3nHDDfff /Kd7rr/+0dtvhzfXo7fddt6JJx7kdNbDfFrT63QHZnbw0vW6Kv3OcmhFNHKaV3JAFtBrlPtVHmGA VS+IJhva7QgPRAtBaGwUNlh6BWLiuJn2Gqj1uR1QijBqxYYdqKNEJbiicYhjwruzvwqRvTyVFohm AM6wyOLQjQLgCwJFYTuQkHAKpAUb6xM9Dxk2WUVxYUn0g/wj2pF5w6ONbNrY3IFmE+T6iuUcvmnQ UsFEF4cbn9J8Sxh34yc0e2NPpoEF/o3KCriAHhsXhQ0PoGfoG6KtazibMFUWZVxtXoejEYA1TatT jCpFrZXVWh3QhfIq3Xn8tGnH19Yc31B/QkPjiW5P++TJl5544sLZH335/rsLP/74648+Wjh37pKv IJa1jBZ4gBx6e1C8UgmIXhKph2Zpf2gu4rEGanx1cKfS3y9adEakpdEY44ZvkKQOVK7lSrp82L0B YH1r/aqAGjHIE4mBTBm1cqjHe3faY8Hsj5MxyF/SjYs6UNmYxl0L1zTFMltr6TcxiOwgkc3OKbAW 9/amfvhh4SeffD1v3oK5c756562vPpkz7503j66rOqa+blZt7U+bGo+cMvnIaVPg/wSDr2rN1eCs nGQXGhwuoFjdqqtJkIO6HoYhk80G5mUIS69NbNaNZqB50ZuXNDcgXLJIkCyEhMiHkQFjB/P/tXaI 2OaB4rBC9DbseFUJYBjc7WlHQ6NCcquIWhZ1DCOJ5XnNHTaZMkdaEmbjaGsYcNdjCzb9FOk1Apqa IbRDtrAmGYRBahgCgbpXbIZMKwpWd9RSJjEEjQKaBWQXft5cy2mcix2sMRLKGiT19lbcI+z2FoZt aNUwUbMiQwpYbDBgJSizOR+mtprSDLKTrPmtUptR4S4Dv9UBJpLbrjapDhxQj+aYxAnIbSZLan1F xSGy4N91l1sv+MWdv7307ssuu+uy39z0m0sehQJ+N2QRYJiJTAT0KpzmVKK3O4VVf/3sAwHRl3j1 sccAkQtozoBNJm55Po0YHI2BuTAD0GTW/lX+9yICOTzVbTDGdUzf/9A3//a3FO5YGAdgzc1AWTJX KNEOsXgDCIAghi8M/u3uvue662787WU3XvLbW37zu3svuvi+315+3fnnHwA/5vLKKYLWoDmx3E6z cFBN8Ml6nV1sc1V4kBKojkbM/2HwJan+0bYZjopmUe2QdPAqohYOnwcnrkNGGQZOO4dPGBatpNmA zqYktUCZhNY4yiVYMSYjYIhPJKL9jzSD7VCLSYV8FATh4cWBEo6FEBnNhNB3h38SONFMyZL+nD0Z QWiCCLADzTeT2MF2ENN2FPjUwzcJFBTsrGqEl7C5E8RVhS4J+CCM0I9XofLRLBYpO6QciIbAHPh5 GlgVYQ4JqIwPmhkcMGNJSklp5mwPWK30PRlUjUEgRL/VGrJaYYBJPUQORD3Ib0qHS65wmRW5FBpV rRZhugjxZu5IraIZSkgYpAlGyA4chdZoB5FbC8mGX6toktQqTnQ7XXUqalalQTOqZb3RWVlrOGYc eFDXfvvPPPDgjgMPnDFpUsvBh1xx+mlzX399zr//PfvNN+e+9dZH77y1YP58U7ifcpuVPW+88EKV DYmWnuGW5/eFyXJhwJcxSTGbuZPHgyZkI59Fv6B4VP3uiy7p716Zjq+KozZMxua+9x6+1Mev/3Pu m2/NfeMNbLO8vtZJk6IHH9x24MEt+x/Qsf/BtS4YhblqtPKpAiqziipBbNQMj+x0C7pbUNw2wWeT 22VnlCFaYWrjh5cpxqI4ETacHUKZd8DBGjZf8MyFqORo8BsI64J7ctiK6Q98cARscPWlf+3IkfB1 KNooSFiunNtBvNI+6jE0jnm5lZPh48HsUmWSgLPKeFMUdew5pN/J/tzk+NAOFX6Z1rNIUF4bdTXM HazTBKlB+JtYeLJQoIWWBXd2J/OrLF7eFOMyn7zGX2Xz8vVecPWTWRZOf7X+zjovuP57rfUTXKY0 dyAJ2tX0wQyPELm7SSjEDrbgmjt0ueMIqn78i30DxatcoyhVLr3t0IOuOPXUK0468drzzr3ipyde ftRRaOxENSc7poyGmM8kZes8p1nGlWyPulzVivL7M0697IwTf3fOKX8874zfnXpSYMIEr+6MKkYg +wVz3xQ7Gzga6x26jG1X7psyxT3K79lPBtphiSw9x9zBPXmdHc5cnunErbNjLtiZP1//vdZ55dxb bPzzjCLbU1SOJLU9dHYK6hnn6/WidYMep2w02XnA8xsUFc4m9ZrhrXQ1aVCzhbScGLAMJJNQWOs6 /8fYxNfRAnYlIOpopcNlvaHcVWXIbliFY0WE6TrhTBS4YeTVlyrwTc1li5bJobODGpFdhYx/MYR2 BuZ6FOR7yUldSnmkDPayakQzIipJeKEz41EgFK1gLYFbOJTYC6oRC6jtBud1cKasSFuNsKBGJD0k a0HgY50uN8oY6FvLSie+EVUjm+N3uoFPiJsqOr6s8BpCO6M2DJfZdGfBrf06A3M9BrRoMeH5VFKU iTPhxMwrgOD5LbyPE70kzcjuj3alDcUKzD/hR7/F77XaeaOADzbwk5t5AgBSSWPlQlbI5ymtqEB4 0M8USMeHUH4IBpbqwfnMzM6LPs+Q2hnKMT2gD8uavJIcwWSdHbAPWxG4mDFRj1MCCAZ9TAbjJElc UnE2YZ8D80q2+GMU8lFzz0HLFcSZZkFtsSmdUOC18tM5pcsOjCtKOgiuYgS2Fqdm8z/8Fl9+mc+8 1V8HNeK61d4Q+MnGKR4DsD8G+BXwA+jqU4cfZTEbR5kGP2ZVtDE6yea91xb+FbAMGEwwO4vV7i0m Dxcf3jSswZBrED7zAMVZcf9qBNeIppgY07ADwyVj9cJameT5kv1tfn26QrxDB+s5+Khs0kaBaxLJ zGSXfVpMajMxnVdTr+DPM4RKw9xHHZrr9CC11Uz5XWKLbHynSFp4qz8GTYlJXtXET9PGCC/YMENm M7KCfGoK+l5rtufWbKIV+Tq9tWu7Yqo+MfRi6SZNvzD0IhuuNXbySHjln8LkmZ5sxpFHa6IF8y82 X8iqNYi+7LfAT1qBJTT7V4N1nIupliiw8BiVGX+YuBlzCFz8O1mtjJxoxmbvMGoPwQ9RDkLFC5NV c4fNXUmyY7NfuYCJev5J+PrvDlsZqDqZn5Ct06YrjUlVlDrgO2Mlks6gvTsDbJpN3qGyM4L706wl Pwh97q3/Okw7mOlCrb3DVmgTtjA432tItaVzHfQRXCMWXCcN1kxuKL7OkKwRqZ1u3lmG0E62RjRB ggxKVdoZ7IPw3ygYMh7pW1YMsJnLUAyLfJ4m66ICc/DA0k6Bh27oxvQQqAg3WLOaJUsWzFTa+VGO xpAqDXNVbKlGzOjnDk5RNUSLTqa7N3wwTEN0nTaxNSZUt7TzYx2EIbpOD+G8c8gmfIM2ENmyWmq4 fowRPRsvaD48SHP4IfleQ3Q2PpToLTkmTmE8FyKrMz/PAXbW8PzMmX+uv5PRxjVv8WsyRNaXzd3C JvQALwj2PwQqCuSn5F5ngJ1CPipR/bPHcJ0dfB7zJ5vUw2ZSyIyAst7OJr3OAE8u1hoxo7LASGUm gGGtHTBAmSw5UUHX2CEpMPaTjBUQNJuhwUUm8uCrAyPRtvYO81jBc0z/oY3s8LC6IsExrwAqNRRf oRWRoWOB5pk1WxmMuR0zIgKcH98LbwGQnelBag4LgYr2yZxPFplSBZNn3/gO+2BKCzZe29jOGgdq 9TEEfxuupEwVg2jbWO/aQO/nYCtDO5mYzu7AXRcRj0/oI6kMOixr7mQNVDlTn4BJIDB+IHZYTLcR cZukkXI7g0WlKT5OABv9kEvVxndANs5Qaze0Q6bLYOAy0QVY3ud2mKEEhHVICxT6tiDrMyNNBm3b 2A4HnosasmoBAQosKrRUsEENFlMe0O4hWLXagW6LuTCMBa1E7cQLxlsQ3pVUhSB8RZ8TlHsIvgQl LsCsXhg1HdIrsCXI7gCal/0JFc05CYcN7UCO2RxK0JsSboRt6+wASo4lABc8MSQ4KMuQBjYO1Bo7 IE/gTZkDNExkcMBp9aWdzJR+9Q4WdfN1aAeCdQjo7E4rFBfoJ4PGqSm6mM6oLDBHZMah38AONB9M FjTWlfV3oHUWhBgDGbLQRsHBdhAiOPq0yoJdm9nJmQ6yxYncB9feMeMMWmykjUvLJzZKP8yYNsmn g8lzoa/jZ9rSfvaZEXBtnNBu5cmeFDIDMAdjbGiTo57baSFrLyYKx34FgDV4A6aa0QZ3cCiI95DF 3G0sphlKWwMLHdoaAVED+dy33g5uiaTYDZlFG/1L23o70CegxMm0p6EMaq0dXCSZn2zxumDS3oq0 RjTXD3y+9XdIrY+HvnBGhySzI/EmHN7HdhhjBT7ybMMOPOWxrb0DiaAQD70eJzYm3LOBHSifAJ1H STlbVAjkmfFbyUx8THYMKa1txFplk1gtJlElQ7cxVYWAHSW0ndRhkTptUic7IGa6lfGFISEY6GCB PYlkQ22HexjpzUl+hTbfxndwDHOGNVAfN1dfMwHL7ACQzePW5PRhg5jthnYCEpRA9E6Lhq2D/Yut BftWrYPTWqwaLA1oBxRg08udySGZikimXBh2zDsSoQsHCaJdpBgmWqTZjWz9HZZYixC+IYk05JTm DlT5MvwU2qGNbFNUZA6QX4H5EPjV+Eluh/4Twj+kq6Yx1Z6N7HAaVLBwppGId2G9xAqEsIb1BAfh P1q6BpNXwixGsx8eAQ0xF0iFU87jg/qRqLP/NLC5KQuin+BXXlGFLkJIUKEZhPCK4vtmvhfD6G18 QyYQkbiIhGSMqg4yNocoHBTAsjsIbhwxOJJhXfALGikwZXfIfZT9hPwaocAGVjI+gLDWjp8+GH34 gEgKcllKDjtf9E1pB1k4ZPLoK7OIH7QasdjYh+sr5qz/E8Q0pLNh/dapOoDoD9hsUB3O+lNlVBjb YU4MIVcbW+SY6lR4W65L1iFZ1gqxGyKiMiJtTsYys4NXFqGXFSYCudgMw0IN+oW0eqEcpFUQaloi hGWlBmyoFzUEtwidkEFZp0mWMwtThs6nB6Gz/fZ3//rXt/3yl/5ddz3UUT5JK5+kV05yOLBN1p3T HNCMddSqzmrFUYdNcjZJDo/k8IP0Dt380aDiGpBGaBVw0cL6kclpmzsor5HJqFKAt/itFuTNiOZO SEFYrR0yeVZ1qSgQkceLlGSvrSODDCdosXcodCTxrVmAUppESo0yHCakkKoGFLEBqbNhwFXVIwvQ ZzOdxCAU3QIJBxu0FLMiOIhmlsevJXmzZQt20eXT9A1NibON7ZDpDB+xUTEeLLNC+apDN6LkJ8Su dXgL0T0OOgdcR5kdWxs2m73VZp/OQ2EVrrUk1ddqtaJexK0QHGyIp5GEGtsJKzw0KclFAdJ7guAW +RrV3qBDjFDDuu4XHT6R1DurDddhkgTJmEaOCzDzwkGZX5i8G+oG2EkJtgkyinvukV6xNBnrmT/3 /YWff07bvE8WfvrZwk8+Wzhv3peffPbVvM/OPfyYoz3+4zz+Y5sCxzf6sZ1a0/SzmqazautPmFY1 RZJrZA1bveyo140ahXYaFANSuQ2GHi53IQTd+BbwyLRzUMcL8NJ051i3zYY7IWyrqBXI9Dsh2Qzh SSjCTeeldrvQLuIKF9txSKlqhCS2LcBBzNYeFGwRm9Vvh6KnPSqjBLf5bVbmKKK2YkW3ckFOgNAe qhScPhLkBTmfTijJgG0+xX3tkqboeC7512lc7pAFQ15LQhzIDYj9H8U9jm0wSKYdAeZU0DAWsGGF JuVstAXsYkjTmh0O9OOihlpntzeoSr0mYWvQVHOnRpMbVHUyZ/WNqZwmC/Uu7TCXdGiFMdUwamVn tTpmsjrmnt9e9uCN1z948/XecWNh5tQmYhXMeMtuKSlGInMt0Fi6mEh4nWw07LkbJKS7U30QrlzD FIeJa5sS9BvcgQz38mX93UtXLvnm7htvfOTWWx+85cYHbrnpgVtuNHceuuW6x6675qqTT56saVVO 52TdmKyoDc4KmAvWiHKjok8RRDcEz2WlSZUaZcEridAX9TLHRz80CiHYZxdbDdwkWU8GKbiAFgfb sXMRm206z8+Q5PA220xXlHZYP462tQg6/HFw8wlruo/uFXTQICHZYlfbENk2Bcv/YFFpiq4/Tass S5FJsH0jOz7IIznHeWU9pJbXcYJb1RshvKnodYperxi1ml6rGdByx1arOODoWqORUfE03VHlKp+q 6VUV5ee2Ri6YPv2MttbTO1pO7+g4PbfT1XrflVcuX7xw1WefrPhq/orFC1d8v3jFt0tWLFmyYvEP K77+fsWSZUnoo0KVOb4iusdPoorchiWf3VgLEn8akBQTgPuZaIPn0HQLilEo0jtCB+1P0uZZxzUy XivIsJK0pSE8D6Xivj7It67/gFB9LLFy5YrFi1csWrTi2+9XfL905Zf4pt+t/HrJiq8Wrfhy8T3X XndqS8uZba1ntbae09p6Vlvrua2t50baf9XReU4kWrPdhMNEdaqiQG0Qyn31EN0kl2uoWClhJ8pK 2YPsTnYEIfcv6F5Vq5fEBvxQUaEWG4QnqmRA2xsFD7lF2rFII8oHTeqpyGpEszoeMKZRlnm1iloE sVHeZIxtcoyt1l1VTtcUwzXFZUx2uSa5XIe4Kp68466XH3yCtkcefenRJ1565InnH3zkhbvue/q+ B/76/PMwZob08mr/jJyRhrnykXdedhXMxUNWhL2P1MYh6bu0bb/dG7b935kWS6tpcbuFxBkUTBpU ZG2oR6djzMFi2r333nT9kDdCLq4Ldb0xpdQ35s28ktTXYSMFgd9+6PxmXpSMBXAHoL8iu4WM0Kvp E5h1C+yNpVfGX372uT8//fTLjz76wsMPv/Togy899NDLDz/88oMPvvrQQ4/ffvs+cEaesP0hslrt HFOlllc7nNOcUkOlY6oiV6liI0mMo8BFy5IV7tCAZPOdQasRUS+TBCj0UmE8LpKeO6nTklkGJFZJ MJjkpdH4JKcM+Jswi3nksgJ0gjFDgnkrWj8q+sFIN0lBFEUup/qgqymqXjts4tV6KCzqzkYMERSq 1t2i6hFVCC42ySqMvnGjx1arqtWqWqVhc0zSjCkO5yRJD+yyy2+PO+6yo2b95thZv52FnePNnUuP P/6i405+7I570yuhKh2j+IO/GNxDcDKwb7pKD2gsvZaNy3oRYgYBTjV8BjYYPvhVb7z77df/0Th+ fJtmdNJsDB3WLabboKFOVQTTZqBXQ6Na843/yfv/eA2GB+SfsilmnYjIgb8mXnBpH7m/5BzRyOrS dPgd4LGmf9pGLrPeVezOgFNDlwS8MiB93ZuGlvuKZVAB/+jdd3929NEXnjjr4uOP//Vxx106axZO 6G+PPQ4n93dHzTrm0MNqDGOqrOPWWiVTPMCEoFrVsFMDNwJVgxi2lyerdrhZu3kZlXojL7pRWUH8 UoQRsIxG2agQ5/RL6D7irq24Zd4vC25LWbPMzTQMKArjebAQQCsgNNreAbdJxDTKLFwAFi6EQgrt MwV/q0RccFzU0MJslJz1krMBm+ZsKq/wjN/eO2H7wE57hnfeJbLbRN9Ou/p3xraHe5dd3Tvv6t5j j78/9dS/Xnjhn6+88PqLL/zjlRf+8eorr73y53+8/H9/e/mVN/72uunDutqrbB33okIXrB/heakU zke1iiYDVL4hdpzfhyXvc7BYYLCC6anZVIHBFGal9bz621lHky/NSHikUgvmffzPl176+3NPvv7y ixQPf34V2+uvvoh///nnV2d5vcGddo7utHNk+11adto5tNPOwd13d08YH9lph66f7Fpr4dCnj0J/ GmMF+ASQ7wQ6kYKAkX2Hjp8I3m1HRwSYlDm8ihE2Ksl2SDXqOA4Sscic4NJeY2iTBHv7nnted+bp fzh+1jXnnHvN2eddedbPrz73Z1edc95V5/z88jPPfOGRR5LLl2P5THV3J1YuZUspNtjfIJ9jO+s9 mHkUboa0zhSbd+XqD9vf/6vjj4dNKBJEJIWDxbLpotYyTf5QmZl4D7cgX3bsMSTzPjIeyHhg4sDM eWAKzm4EZhGc26HgYTdkc8Py37sMnj7plct+e9TRHgU+kdKoNk5rg1gtilNq2TCbDLgTcWqLXuHV KmtkR2T3fcL77ndkdV1w7wPOn3Hk7Ndem/vmmx/++99z/vHah//518KPPiDblJ4eyvhoIzMc9iGQ yuEDwakJ6QBZ8Kbw9hssVjKO05k7Wc4MPAV/ksIKov/C6e7vv8CMadGIQIhxMOgtlNrRNIfFtEZN X/xkZMU0bHdoIUN1y8xjC3ggqqjWSPbCs+rdV1+sqajA0RuF+10r+mLkCoDOroIFO2hHL8yoxkRq z/1u/u3lCz+ZzwI0W3HjXWHWZDrfIONEqpT1Jlv3M5AVVAIfEKsxjMxwARbwIcmzkB6UP+IP4FVi 2icW2aO//6Ljj6/THCgbBmudZtMfsvrDWfGRHw+NwYH9GCHr9JoG3gnYjzNju7yPWBK2S32JVAzx +NX8+ceGw7WaPArWkQFybxGbZDT51QbJOGVa4ylNvteeff7brxZRemCG4nqRhajLGJJt5J2ZDWE/ FmfcS3qSKOIKfcDhEDFtPpt5SxbfI5GE76rXUeFFrYy7HHqrW045AVzJjsobazP5TaH/A1gSiqFz w6Hvv15UfIdgkD/Rmid64Op2zTdG7dmb7PshtgphCgPHH5YsObW2dlQU0C1BaHKo7fvu+8RNNz12 /Y1kMptdUnOr8yB/gyH9cr2JN//yt+aJ+/uMCiQe0DAfFA4LQ2vhDpnRJgVuExi3CEftoMfvuWuT O3lD+ghvyoePwVMsleoxjQJT6Z/V+0eh19akacc2VnV/u5j5rK21LmJx3WAWvClvOuyem0y9cNeD UxyVTUim7Uar3SC/6y3vTzNOAMaoyD2AncA8GWAV/KRG1R6/686NeZQOu4O7eV+IuXczt+2z3cFR IUWrEsU3/vISBfR6Hdni6Z5t3nf9Uf6qv//hP9001RgTkl0tNp02cjfb4jkii2nkMBTTwFfAboZw rRoQGo/fW4rpgc8kM6FOp1995vnwbnuOCvBGk+z84G//pGkF68AXnvj+KBFT/C8aTzx770P1FROa gFC1aZ0oprNckoyY7Ga5PZg8l1zugTnXDGCm7QqcfJ+4C7lH6bRsODKYn3yCOgrJ5EtPP+3fY49R fsHZoFS89ee/4S/Ifp5VfqXHQEcgkXjiltumyMDoGQDftMM0aJAwZVFAfKjXQegAQFvBA2hHTIvy k3fcke4fGWOXzYo801zdnIDOefvtUYfKYw52bPcm1ukNTUA26y2G5x+tng8lk09ef3294QwrasjG g1dnOlUT7H1LCS88IWxZX9VM0MOC4lMcFx5+5IrFX2MWhebm8Dy4g/qtRgX2r772kstXLV3ZT9bU SdOBvfRY/wjkjsuihQs9e+5Vo+joF7XLRBMEXmCQakRCKjNt6cxOCKhah+tQTlnw0Wz0qop3CFVM ETOqP5ZKdQM5mUr20Eq0YdhOMX3i//pnWThnziSHy6M7/IzWBf72IHpzgRfIqIEZtk5AEGs5oali 7MLZszHqQhVfCuu8ATCKpho0Us9MVUqrdN5D9uXs2TXjx1fLaljT/FYryVyAn7LlMxfKW0AMYZoe jPCCkbu/jA/Krmm8tmD2nNI6nffUmE8YReNAcxTNWqClAjHvgfti7tyDoTSgOyK6Hua5kN0GYvlg +aeYeiNEziOjGSFiQ+fbMYVXFsz5hGA9haEg8n6F4f2EUcP76/0Y3w5pQI3uapS0FsPwgd5LCk9E SdxyngsFtCmBALIZw3uEbQD0OqsF7am77yEYWulRwBEoxXQBB2nNpyTTKNeAnK7HUipDN8cO9jXK xEGpEUP8WjGNdh50F5plV6B8jHvXiSymCyVvbeK3GlZPL8X0Jp7OVLp6tz1rDRc4EKB2B3m7n7cP ln8I044ingtpLIEdbBXaeB3COlUWqW2/gxOxGJDlm/hxR+LTSzG9iWc9lQ7usT845I2i0mDn23Qd OgooE6lG3GKnGJLtY1xMqhGZAlNzmRBVKoLamNBue2PQC8ZskQIVN/Eo/qhPL8X0Jh7eeDq05/7T QKwynK2G4bXbwaUYLJ4LAEwkxcS45UC0t0FMDNNKi9jAa/5ddyvl0wWeqlJM5zlQ6HQyxAB7GhpD fenInns1qrJfElpEOcIrYZIMHgytXlIzEiFZBg2xEG9E7UabTW0TVMhBeTWtY//9+1esKJD9UeC5 H65PK8V03jNLYygmEECAmHR3b2T33QGdC0o8CZqR1rUGSb6MJtiW+IBBCwFyUFBPlRwhrjJic7TZ tGYLRHIFny5XT9jusXvvTZZaH3lPF/rTBTxnhD+FWvYU0JjgxZKfz57j+8mublWAvgyr5CB0DU1y dRBmLgy6xKSHjTDnauaMVqs8Q9EjTHV3smGcd+KJBAYugRfyxWMppvMdoezv+/qIAXr+MSdMVqH6 kBM8z8b0lut7kKo55oiQQDBCRLY1SB7NypMgna5Dnu+8E44r9LOO7OeVYjpfPk30d0o/aH2MpX9+ 1LG1GpRTRAgmkRRlxmcjk3sUaLay4WY206AKUj5tCmMj91C6IOdutTTxNuhN/uroI5PdPaW+R94L thTTeQ8RwTtjMdCF+yGg88tjT6zTjUxME4bJdJMZnBqRxTSFdS6mYQoRQf9bkZqczt8cd3y6p9Sf znu+Svl0/kO0huJWT+zio2dhnfZJkHa2Qn48CzliOrObRW9Z/VcMumT2pyH4FibRaLl5tLVVtIdl YQpv/9WRR6cTJfx0/hNWWqfzHqMsZBE9h1XxX8w8slaBOjAw0+vF9BYau5gxnfFMopgO8xACFjoM IcBbp/J27667/O3JZ5gaZOkx0BEoxXS+fLo/kUzGli9fnkqmPnz7vaMamqCuFoRFHeXTkBMnW7ct prfk7GDwavSCMFIhOzyYtnCWsH10QObCFeWHObUHb7utFM55j0AppvPFNJiAqb7e3lX9qf6n735w iguSa6gI+VbOAtF8SLGtdjHcYq1eeMcwuyDTjAYBrXQpMGgra9YEr67WVI594c77Sut0KabzHoH8 T2ACtgnE9lO33lGnlcPCKwSdYgQfj8hWsDEvrMHhI5q+uhniDGi2suCzjm7WpKl8WUNlxaPXX1vq T+c9YaV1Os8h6u3N1ogU07fVQq6b9AQ1PyTBmW3uDAuZkgzCzIXZ9mR8OLNuoq3kosu7eb5RkWp1 7bHr/7iWB0be0zsin1CK6fynvTcW62Pi7Y/f+KeAMaaF5nwaFEe9Eox25A4LdLyVQeh7gDFu+nAy nyvTEKxD1gNWOzw83TCacahH1tcs+WZx/k88sp9Riuk8559EVpOJ3kRvvK/7uTvu8MgGtJEiNvJH hB9Sq6h0ks3m4PSnTcEa+AWaDW/T4gSOJ1FYLNhsjbLoGTdm4SefjuyIzf/tSzGdr0YkE4wYRolf zv+sY8q0oFbRwkNPjPlValC1U8g0MQtd2sI5ItRqzJgmmi3jbrVKMizFPFZbh2uMWxCmcNyCufPy n9WR/YxSTOc//5ggQkT789kfTXM4YSTVZlGhomuuqUgVWq3MsH4w8B7kistsxjNJCCIbr4ylmtw4 bTDh9arql/Pm5SxXSmqGGzx5pZjOn3swtYjEl/M+qi0vj4pGhzUb03C5RUybNq+DwXPxQViMoaOw Q4l1ljhDNtXM7NUrqF9+lIlpYvsX6CyX/7IdVs8oxXRBpzMW6/nikznTyOHTMd0qt9mAYRL9KmUI YMLmUo4tIryQpBjrdrOdDQKy/aIC1nqitxdaHwV97hH5pFJM5z3tED9Jgezy8T//0ehwtQhyV5lo xrRbE+H+Rg2KQcIwma9DTsbZFyQ8iamOwH6CmD6yyd+3bFU/7MhKj40cgVJM5w+NJFlj9nz52bw6 XY/CcHs0mIKIac6nwk4yG9NMsnGL1mmWw5jtjswQJ+e4nl3CvaLi2WMfCAulYox4U1qsN3T2SjGd v+9B9jn9/R3TJtUregundtgA1YdaEg/fckCO4Lmd8T40MUxbIDJmtqXxCrkdKj1Zpm7u+AS1aZeJ CGXM68n0pARnKsV0/jV5Y89IxUO7TWwUtABHlgBmlwO0FBr7sQJuUPoeeXVCgoIa2GNPMLjIlgqi cChdS2pj652y0jpdSJyT43xk9309ogOAfQpi5iXJusgEz9iitvSmIJ+QTwf3mEhO6dCvgZNqKaBL 63Qh8buh55gxvWejqFFMQ3yDWyOmRRbTg6GXl/d1ENNVrvE3XXkllure3t5STJf605sb0vi7eDy6 6z5uQnrIGaeLbO6R6SJvOc+lAJoMco9qp+vCE09Nx0iKlsxUSy3qUu6xOXGdSq1csqRl54mIaeTT VMChNAQhhbJq2slYE20hz6WAPw8KUrXDcd5RR5EmExNFKFWJ65/QUj5dQJD39/9y1qxa1eEny1o1 02sz3axZ83jweC55cNhg4NYZxi+OODodo5gm3+uS3EdpnS4ghNd7CovpOq2CxTQl09Q/JukCMANM uejM2O/HLhYR02BDXn7cCenubowSe/v6euDpXgrrtc9YaZ0uIMg3sE6zGpFG2Vn7lcHhueTnywTL yy844oh0T09/LNbbu7I0TizlHgVE8PpPSaWwTtcoroBdbbUrQOHRZCQjm2Tar2zRqGUT/lyQGoA4 dZQ/dd99/bEecBWoTb1Z32kY/1FpnS7g5KZSFx01q1Ep94GjZRfXiGmaI2LbEvvaTVMFESSPqtZW Vj52003IPXoQ1uTEVXqsdQRKMZ0vIJL9X37yyXHVtS2uSmjpAggakEDq1iA62j5aa7FR7gHPiq3T n0YS71P1Ks14+o7bUswzoJR7lHKPfBG8/u+T/c/eek+9WhGRnD6bEIAxgKZHRL3N5pw+Gv8isYbQ TMZ29seuESmmRWOqpD91800QaCjFdGnmsukBTdOW/qduvqtWcUFwo8MwGnjegwG1oLVajS4ivFDu QY3qweC55MV7IIkHNK+xovKRq67uX7Ecy3TJrbm0Tm96WPf3P337HR5XecgmeUePDoiiT1ZDuZi2 CyEJMc08P7fYzyVTLA74OrhRHGS13XnJRYnuVSlYGEB1tfQo9fI2LQYSycdvub2OV1pFtVkRYYrl U5BvKMinp1sg0wi3Ci4Iw4BBwU/ntRkQJQ80GBwVhxnGZ++9w4iSpRJx3fNZqhHzRDjaC09dd71f dUY5MWC3hFQBlEEgmTIxbUdMi8GthWHCleMXtAZFgW3A/LlzmEBUqUosxfSmrdLp77/99uRguEmU WzhLRLQHFR4xzdZpB9bpFjuxYimmt846DS6M5mhU1cmaMn/2+2kQcJJxUMs28TsN86eX1uk8J/iL jz+GoGhU0zole5utzMeX+SS4i8uoEUEgB54J6gVUI24BvWUTZi681GizN1dUVDmML2a/l07EksmM V/wwj9NN+XqlmM5ztL58//2m8eNqyka3S/YW+zbNss0P5VwW0+0WFfMXiHJszb5Hp+5okqTDBOHz D97BOk2KCKWUulQjbso1n/58zpx9eFtzhauds7UJZQF+dFCEuzjLPTgdLTwfSetuJQwTVnQvL/hE ze1yBQ7YPwWqbQoI6tKjNEfclBhYMPeDmgq9WuBanM6gzRrhYPUJgAfViG3kjkUOLCTHsVV4LniX GYaj0QJJSEdg4sR0AqPEUjJdqhE3JaDx3AXvvjFFF+o1tRF+sna+RdFhswI9McCYTG2kDIZpq/Bc CDtllSK87lfKAzvtDsuiZAIO5KWwLq3TmxLWs0LBBqfaqMteCC/ZhSgPToAMPTEUhVg1oW2Hbavx XHBb6JC0gFV2y4Z/5537++L9SbIkLT3WPAKlGjFPPHTst59XU2o5G4YdbZrWwmdF/Ml1hTRISYY0 m3v82IQXWqdHI5vXPYazda+94stWlnp565+/UkznienmXXar4fj28vKIoAbtHASnc+xuCIshoEld d2vViMh2OpXyoF1sEtTm3fdYPGcOIT5Kj1LfY4AYIDJ2Tl4R0ZJKd+22Z0hSvHY7ZuNRItgScQvN O3LHMgN6K67TSHJaIdinG9WjuYbyceccfngppkvrdJ41LZFm7V6EdTzej91Yqm3XXUnaK0vqXrM0 hKIug1Oz/vQaz8k9edB36HIq40J2e9hwNLkqf37MMfRRS4/SOl1QDCCg4wlYBHSZMb22+IbZ7qDV OrszKH4uhfBl2nipTVb8vFIr6OcfDmJiX4m9tc4JLeXTG45wkljsS5w364RG2TB7z+vI5pI3hem6 soa0bl4hpdxfbd4O1ul2TvaV2Tyc1Gg4Lz78qNTKFQVdoiPpSaWYXuts5/LpVDwB+dBzZx3XqOsZ nfOcFPSaFaEprTsofi4FvA6TFhHCpBSseXTj9NbW5IplpZS6tE4PtGSZzd5UPHNDP++44xpldWMc lpzj21bTNWU2c2LYJjdZ7R5Znupy3n/T9SUxplJM5ysTAaGgQQbKxcSFRx/dhJgemMNiptpbh+eC 97KrIU4GYcwrc7Wa/OQtN6ZLc8RSjVhIbpmEyWdv788PP9wjqVsPG10ADhvujFinwazxaXyNQ3ny 1htKMV1apwcKaeTTgCTHYrFUIv7D4sVnd3T4ZH0r4ZMKrTXh1izDTcYnCXWG8vRtpZhe94SWasR1 a0Q0PH744YdUMvbIHXcdYji8pOYxGF4tBazBBdnBcFrIJoewTkt8o6o8fXMppksxnS/zAMOPxi6p 1FO331VluDySspVy5cJo51GOQFQQC/ZJXIMqX3feub3d3fm+08j6fWmdXvd8Z8jYicSj1914mKB5 uI32PQqR4/gRnoPPo5LQB8c1yPI0AySu2SMrZvN921JMr3WEAPGIx+Mw1Uwnkk/fervbNdaPfJrl HlutCZ3vvTQwEvCRgpLgVpRpDsf8uXPzneWR9ftSTK91vmPwHMQDTY9Y7Inr/lQlO0GUKqoaMcSv FdM1DscXpZgu9fIGWLXQlyY3q1Rqyaef/vzIYz1apY/XthqWoxC8R4gSD8o9IhznleVqrZR7lGrE fPdhFtLJBe+8M81R3iA5gix5HXSE3Wa/4Jox7ZelWt149++vlWBMa57VUu6xVowDuIkxYirV9/k7 70zStAZZ89O9njBMPzaHpcC3CPE0A2LAKd6v8LUO3bvHXul4CXG6+jyWYnrt/jT9V3860fvFhx9O 0zS3qgcluahqRMqnRfDHOIppCfYuenCvvclSrvTIHoFSTK8fC2hOJz7+29+qEdOSCh314lunyU0m yvMQOqvX9MDupXV6rZNYium1Dgfh8lIx6GZ88e671breCGrW1uKwFJhhhziFTM6J6ssFJLGRYnoi RLJLy3TuCJRieu1gIOIWYjp+8fHHVKm6F5hpBrjbNNeVAhxpN/sFWUwLYY5D3wMyDI2CHtkJ63Qp pEv5dJ4YiIf22L1e0fySsvU0lgrDMAUEwp+AHNDC8xGe90q6d/wuH/7rnWQf2uoQhCzJ56VL6/SG ojuJmN6jUdGCPFM+KJ45ogiJHDOmeRbTEmK63jX27M5j06n+FNl/4oEEakSnIqWYXj+mU+l4XxAx LWtwF/8RABtbZP5i5h6tnNDOcfjXJ+hVsuvi485ILu/tR18dhLMR/yjF9IZCIB4P7rxHk5CN6a3D YSkMl+djNWIrZEYgoGMVg4Ludm53dsdR8ElM9CZgWVRyLSrF9HoxjTIxFmveZQ+PqAU5pSBM82Bh o/O+Dmmo0sylzca32/k2G1RV9SrJdf7Mk9LdSaQfJYcXnM5STG8gpq/91a8anRUewQgL2o8tb7Cp ogiwsYuIaptNnV4mttkA0HPUOyt+dviRABKCQJlKMvD3yH6UYnoDMf2rY4+t1RweBSuiWmzrNM3q mYvu9G3xrwJRhFrVET3kkLdeI9RHIpaAX/MINy4qxfR6MZ1K/eKYY2pUYm2FGdC0qHguDMMEx1G5 y6LgX+zXS/qBTucDcCCP9/T19MV7R3qzuhTTG4jpC445BoufV9QzMb21PGoL6bGwGhEC2HKX1Yxp eZpNqK4c98Cf/tQfj4MdPLLzDvr2pZjecO7RoDn8ohqBgnqR9adhoUs1IgROIZxHhBfFp+o15ZVP 3nlnuuRpy05mKabXjulUf2Jlz7ltXZFxEzycCIGYZp5a1Jtayf14lSVZbbA5It4C/zISl+KtHPfE NTekY/F0Eg4vI/1Rium1I6A38cjNtx2mOOo4tUVwdIgu0g0rJrwHLrCsmCos7Wh806o5qmX1oqOO Wf71YpoijvjGRymm11mnU0/femeVc2xAcrZyjihzQCwqnguLaYE2utiEMC8EoKDnqJyq6p+9+24y lUj2j/RRYimm18XlPXLz7bUVE3ycFtxG7OAcLdnco0h4LoBNmzqrfomPiDwILy2y5raL9bpjwVtv gR1c8sIoxfQ6uUfvY7fdMUV1eURHp1rRBnUYHgD8otJCEENwAMMm0U6YE9vsclR01kiO+R9+lOhd Bf/xET50KcX02jGdTD513fW1RnlAVMNlQvsajkRFs07Dn8AMa1xp4OCIUavs5/UGfcwXH81JdMMu cYSHdKnvwUI65zHYs2rV5WecWS3rQVkBOrlZROuDlWJZP5di2FnTaJSprGtNdrVGrZz/xnvpnlKJ WIrptZfpz+bNO9hR7nNVhlQlKtjDVitpmBdl38MUA2m2ghwAPo5RK5WfCtRHMjnCB+Ol/vS6rVyi IVZWTuU4j90eEYRmCW1goaj602hLm052GTcZTmoT9YDgaFQrAvscmEwksI3wBnUpn14rAD776KMD FCVYOS6gKGHOFrBbITlQVDUitBDMvkcmpu1Sl+oK2dTJViG038HJnp5k30gfu5Rieq2YhkZorat8 mo3rKC8P2O1R2tBboLt8IWCMrfAc8FzMfNp0k2m1SuEyMSpqbsXl3mXXVKw3nQbkY0SXiaWYXiOm +9Pz33xrmqh7ZUcAQvx2O2pESA4QLs+sEYtgJxfT5vXTin8tYrOgeBSjZa+9+/tW9UPLoRTTIzz9 Wv31k+nf/+qCGqezEXRxKHuI9rDMN2ed44oESI3cA5jpIGsyNqM5bRM7BTKNDup63djKFx57INm7 HMTEkXxOS+v0Gmc/mY7sd2i9Vl5j44OSHpVEP89Fi6xGBC4vF9PoybTZxcMlh2+0vZ63T3MY5x59 FITRRrhrUSmm14ppz457TOGVSPkYLwAV8BIX0PTgisjPhfiIqBGxZYiSAJ22W7Bgy0FDnebQzzt6 BkSkRvIiXerlge6ULafw/7F0YPd9G1TVDZkBDSQXOcjE8oqM5wIegARlD9SIrbzQAl0Eu9Qq4TML dZr+i1loUZd4LiP6ok6Q1nSSyTcDzRZPB3bZpVGWArLZ5SBmVAT/FlPfwydREwbtjnYbtBBo32dH fGstUoVfHnvRMSeWrJpHeO5BtRSCmdZqAOq7u0O77u5RxKAEJVyxGSwSDrzxjJdcURBeoMMkEQ8A KgjTWS/Ph0a1UQ6Hl7DVCAjjftV2dLpnpNO3SjFN9ynyjuuN3XL5FbUVY1hMi4jgaC6mi4nnEmB+ jYjp9mxMB2UjYlPabK6wVBHabe9Xn3l2RN96S9wtU7WorzeB5fqXx55AOuooDSUqDSn34JB7MO+L H1OqtBAbl8xzkGlARkeQ2q1SJwNXIRWps9qg8gHUR0h01Dgqn7rv7lJ/eiRf1Yl+qhJZmZhI//wo SCCobkEICNYIZw/zMjbKp4tg1JIrVU39aWTSHUTAEdyS4EGGjTXbKrfIrsmK88Gbbx7JZ7TU90gi oPv6GOY4Fv/V0cfV6bpXEiOSrZlHC49Y2cUDmzahVNCswSS8HckGa8ggoL2KErFLbVY5ZJfqFOeT d9w6wi2LRng+nW3kpfrTq/oumHFEva5jKt7MIaYzFKncHLFIasQgYtqmtVuU6bh7SKJH4kJO1Tfa OlPQo3bZo7meuOXmUkyP3DtVf388aXZz4VvVk7rgqOPqNTUocs0irdMhkcK62NZpzFxaOK3TXKdF ERWtW5ZaZbndIrQJ+E/t8ZtuKM0RR25Mo5aCwu2SJd/AuvbRu++bNm47D0YtAt/KW6Kc3YS/mc3p YqC3mB8D2mJRO9ZpGfk0alm3yntlPmwvm2Hlp6OcdbkmlTvnf/zxSD6pIzz3INVmrNa4WT95611T SfcRFRgf5Sim0V6gsC4yfY8wpzTb5VaL3IkaETEtcR5NaFWktjLrdEn12IVpLudnI9uteUTHNLRt zUe6v++Jm25tkF1BXoffRRDtPB4wTm26TWlhXbzi0WHKKDwxHSaT8GIqM6FMNH/SpCnzP/wA6zS+ V2JEcl5GekzH4/EEDceTT956u08pb6aY1ryS4od2KK9OtygtRTVHZKE8MO/GIynzP0BMA3CaiWl4 F/WjCB4xjxEd0zjrsUSiJ96XjvU9fv31XtUJ4ATmLG5BRli3CHKHVSYdpmLCe+Sl0vgF9Yv334EJ V2aRxkxphKGpR3RMozTsifXE++Mrfvjm1t/+1qe5miH6aJUDguyT5eZcTBfPzKUAuo1PUE8OR5Yu WZKKZwB6I03wY0THNCWdzNTn4w8+OFR3BkVHq11tsUmQg/GruMUDRKGY2qFYHYuE55L3Y/hFpWnP if3wlUODkj0ywMNS7jESjgDGh6xEjH8258Opuh7h9XarnolpE/5ml4q0Rty4QWhAVEC27Ye4Ohxe qFLEdxxByfRIn40j9yCQaaxn/pwPanRHq+JEo4OZWZnrNEmX52qyvAtkkazlWKc9IJD39KQhioAy MYZKcWQpnY7w3IOqJ6zWn777Zq2ht/BqpwXwICEoCB6FemRYpEl/upj8EfPybpBPt+y9X3pldzqO +jexWjdtJNx52Xcc6TGdSMSSfSs/efNftZreKkqd24hmTLsVzgflLsT0UOt7hATVPWEXCOel+zKC TKV8esRczuyLmupyD992S6PuiHLCDCvg9iIgH34N/5JqaN5+MBbOonoO8ulDVOPnR89CUpVY2TsC XUBH9DqN0onFdKJmx7H1kgC+FhLoNpscEWVGkYLyNIvpIpwjDlgjVjlcPzvm6HRvb38S6nkjTul0 RMc0uzf3p+MrWybuFHIoISiJ2UT0pzF2YTaEQljgiPBSPDyXAug2KAMmi/Ivjz4C63R/IgF0OMCH cLcdOfffER/T/al0YpVvxwleFIUcx0To1oxpEF7EIuK5FDBzQUx7yitOa27GcJQZ28ZBfBg5AT3i a0Sit/Sme5dHd53gk7mIYoqFEl0cMGWWe0CHiTdzj2IDUg/weeo07edHH4mvhtZ0LN7b09s7okSp R/Q6DWmPxV98celPT6jT5Yih+C1WKNCZdPFMTHN20p8uLj+XPBgmNNebdId7ux2fu+duAJmwVI80 h5cRHdO4Tz10yx2HGUa9yoeg6SEKzEoCNMTcOm2LwqNoqK3THtk5TXU8ctONgIaPQLfmkR7TcNma 6nD4FL5F4lt4sAGY/BI06ViNCAYXafUWE88lI4owgL8MBBI0rUpVn7z1T+lEN3p5STAfRpJ678iO 6UT6sZvvqIa1uCy3SLYWimAW07m+B8dqxCHV98CnDchyraI8estN6UTPiKoOzS87smM6mX7iT3fV Kw4MDltEnjaiiigkHEpW9WIz+LbZGnEINardPB+sqHzgt5enulekEj2ldXokXdirY1pE4kEbCIji 6pgGK3HI1YhU0apqlSg+cv31qb6e1MiTOR3Z63Q8/cSNt9erTo9NaBZsrcSuzciZZmcudso9hhTP hTIlSWmQ5Umq+tmc95KpZCI1spy4RnZMJ5NPXnWNr3Jsnc3WIYudEhBLiGCqEX2ZOSKa08Xl51KY rYzskeUqw5j/4fsj6bab+a4jO6YT6cf/dMs0uHa70OiwNHNcppe31swl4zc+VPDTJozbrSjTHI7P P0JMY4hYmiOOnEs7kXr8+ptqdb3ZUEM8Bi6IaazTuXxaim4cKlR06gjZj0qfWZD8ilLrcMyfXVqn R040s2+67IuvzglFa5lvS1TgWgRUhLCnZzHNJBCaOR4/GVp8RHarUf28VKUon3/4HtOMH1mPEZ17 fP7uR3AkapDEsGxrV7kW3haxiyCNBwSDakQeuDwyZh5aPBfTNNEnCMipnr39NnL0GGGPER3TCz74 sMlZ3iTZooqtmRsdGL1txA6ZPDlkxjQWPGYXO7T6HsTNYY2aJkVv2OknpZgeWVf0/PfereY5t2iL YogoWrpUqVUUYKfpEzGF0VnuUVwclkI4NfjMbTDuAJJJ05t22bmUe4ysmP74r3/1OHS/JLQbUpcB SstoCEAipiH0EeJ1CiAzpocUz8WMafzrQUzvvHM6ObKa0yN9Nh7dffcGUYgaUqNgAd4D9gCgBQQk 2Sch94DIGCWmCA4T72He0It/Bx+4k31st6o37rRTOlXKp0fOSt3fH/nJrkAvBSU78umo3RqVubDE oUb0C3qYUxEWq7UQCiCYZDSqi0CIjCy5eMEvK97td/j+y6/M9vRaPephzXwZiTUiSdX09//1qafC 5WMhbou8OUQgab6ZtXhZLw82LiqlHGx5HnL46bBgb5HRwAHo1HXR4cdC4oMIPaxaHAlyYyMops15 GgI6Ge/7dtGiUyIR4IwBvosCf8dQeGwnD4ukkCrtv/wcETpStojCo+keUrSL2w9Pd8f64/2xdBJh DZY8yOTYhvH9eATFNE4jNNTBo07Geh+67bZDdB3mgoAoYaPVmu0MxVV5A8REWIcBN6vrYVWfud/+ 7/z5b+msZB6u6GGv+DFSYhordA8Y1GB8pFI9K5ZfcdbZ9Yrhk8hrkNZmZjqY6UYPLVbLeoQXcuC1 WttFOWITG6ycV3M2jNn+i7kfEz4vSdRErNLDeJEeKX0PkqVhGwnzJhKfvfP2VIaIYP6Z5rAwt5Np bmyCt2wBmhtb2Qa3pYxr4fg2TgigTjDKq2X1l0cfnU70pvtxDKDiO8y7e8N/ncYKjXOYRCaJQinZ 9/brf/dtv71bVUOIaVqhi8+rZcuAU6xdI0CdlUpelImKAuOlWsP45fTpUGZiYT3MfQOGb0wjgplD Tyzd30ODB3Jhfv3F50K77dJI/TtSqBkOFeF6k06UBGZMY5SIixbfFF63gJ6277bbv55+Op3qxTUe S/ZAlnq4ZiDDN6bBlYamVu68IeuIJx67+kaPogY5zm+3tegyqisTy5EDdQyXHRVfhIzwYEUugPdO EiUNFvuF7e3Lv1mchuBpAtqQpZgechc1mzGQQU9/KoYuVjL5wf/99aiJB7ap5REwtXioeTAtvCIY kRRGXWHwwEJHP2ix0wrtkxDQxLNst4stnOy2yye73d9//XkyySzWh+lj+K7TlEOjwkcrFt2O5F8e eSRQsX1EdvnLrDNgc2GzhPjRpEczpLxaCrYigMO05IPbAVNnbeO4Trs9XGaPyuoUUZxePemDf78+ TOOZvtawjWko1JrlPbQ9X77/7sCYMV5B9EuA/IsRaNOwkz3k8EkFkmswFiU7UMZ1CKBsEMVWQQzb hagsA1ftVpWWXXf8+3PPUL2I1TpODT4cLurfDwua17CN6d7sqOz7hQvPcrvRuQsIXAgoJYnz8zzZ v5qyjsNzneYjuGhBGYY4CamU4OrFjqlkSTtYxb07Tnjw5pvoTpadwiCmhwd1cdjGNLWs4vEP3nzr 6Vtv9em6HzdfyR4AREkSsID5icwik5f4kPJqQTlbCO+GFIfh7yjLJpYwO0vK0nZYS94tSI3gQ0zY sfmAg+bB93YYVYzDNqaRdbz64svuffavUiAdpnWowCRhkbaGJMEHapMEJwAW00NNuyOvjy2Ley6c iWkS+2MxzVT/zF9ldpSgXfMIrkmC8YvDZw0nhtf/B839CUFQln1dAAAAAElFTkSuQmCCUEsBAi0A FAAGAAgAAAAhADQS/3gUAQAAUAIAABMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAFtDb250ZW50X1R5cGVzXS54 bWxQSwECLQAUAAYACAAAACEArTA/8cEAAAAyAQAACwAAAAAAAAAAAAAAAABFAQAAX3JlbHMvLnJl bHNQSwECLQAUAAYACAAAACEAQylrZXEDAADqCAAAHwAAAAAAAAAAAAAAAAAvAgAAY2xpcGJvYXJk L2RyYXdpbmdzL2RyYXdpbmcxLnhtbFBLAQItABQABgAIAAAAIQBTUolh0gAAAKsBAAAqAAAAAAAA AAAAAAAAAN0FAABjbGlwYm9hcmQvZHJhd2luZ3MvX3JlbHMvZHJhd2luZzEueG1sLnJlbHNQSwEC LQAUAAYACAAAACEA4VE3H88GAADmGwAAGgAAAAAAAAAAAAAAAAD3BgAAY2xpcGJvYXJkL3RoZW1l L3RoZW1lMS54bWxQSwECLQAKAAAAAAAAACEAnZlQVX+9AAB/vQAAGgAAAAAAAAAAAAAAAAD+DQAA Y2xpcGJvYXJkL21lZGlhL2ltYWdlMS5wbmdQSwUGAAAAAAYABgCvAQAAtcsAAAAA " spid="_x0000_s1026" style="height: 136.3pt; left: 0px; margin-left: 1.35pt; margin-top: 270.4pt; position: absolute; text-align: justify; visibility: visible; width: 90.25pt; z-index: 1;" type="#_x0000_t75"><v:imagedata title="" src="file:///C:%5CUsers%5Cktz%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_image001.png"><o:lock aspectratio="f" ext="edit"><w:wrap anchorx="margin" anchory="margin" type="square"></w:wrap></o:lock></v:imagedata></v:shape></span><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Alapvetően hozzá se érek semmihez, amit meglátok az utcán, vagy akárhol. De ez más volt. Azt éreztem, hogy az a medál hozzám tartozik. Pedig valahol mélyen tudtam, hogy valaki másé. Mindenesetre felvettem, leporoltam, és megvizsgáltam.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Az alapja ismerős volt, de a benne levő csillag, vagy nem is tudom, nem rémlett.
<br />
<br /><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-NRdEQf-nd4E/Tkfj3LZ_KlI/AAAAAAAAAF4/Ohxrg_TTGR0/s1600/kaillegra.png"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 92px; height: 151px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-NRdEQf-nd4E/Tkfj3LZ_KlI/AAAAAAAAAF4/Ohxrg_TTGR0/s1600/kaillegra.png" alt="" border="0" /></a><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Feltettem a nyakamba, és valami ősi biztonságérzet árasztott el. Csak álltam, élveztem a napsugarakat a bőrömön, és mondhatni, boldog voltam. Valóban találtam valami üdítőt Egyiptomban, pont, ahogy terveztem. Hihetetlen volt, hogy sikerült egy tervemet véghezvinnem. Több volt, mint mámorító, és megnyugtató, mintha a büszkeség a medálból áradt volna felém.<o:p></o:p></span><span style="font-size:100%;">
<br /></span><span style=" ;font-family:'Times New Roman', serif;font-size:100%;" >
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Mosolyogva odamentem apához, és vidáman megvitattuk a holnapi napot. Megbeszéltük, hogy Gíza után szétnézünk Kairóban.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Egész nap nagyon jól éreztem magam, könnyednek és szabadnak – ilyen érzésekről már rég álmodni sem mertem. És kíváncsi voltam, hogy mi ez a jel. Mit jelent, tényleg van- e varázsereje, vagy csak én őrültem meg.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0.0001pt 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Javaslatomra először az Egyiptom Múzeumba mentünk. Bár nagyon érdekes volt, sajnos a jelemet nem láttam, megtaláltam viszont a hasonló jelképet, amire emlékeztem korábbi olvasmányaimból:
<br /><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" ></span></div><blockquote><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style=";font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >”<i>Az ankh, vagy Nílus-kereszt máig népszerű és egyetemes szimbólum, az élet kulcsa.</i><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><i><span style=";font-family:inherit, serif;" >Nemcsak a véges földi életet jelképezi, hanem a halál utáni megdicsőült halhatatlanságot is. Ez nyitotta meg a Nílus zsilipjeit az életadó árvíz előtt, és szimbolizálta az isteni erőket.</span></i></span><span style=";font-family:inherit, serif;font-size:100%;" ><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 0cm -0.3pt 0cm 0cm; text-indent: 14.2pt; text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><i><span style=";font-family:inherit, serif;" >Minden főbb egyiptomi istenséget ankh-hal a kezében ábrázoltak. A fáraók a tudás, a hatalom és az örök élet jelképeként viselték.</span></i></span><span style=";font-family:inherit, serif;font-size:100%;" ><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><i><span style=";font-family:inherit, serif;" >Az ankh kerek része a felkelő napot is jelképezi, a vízszintes vonal a horizont vonala, alatta a függőleges vonal a Nap felfelé vezető útja. A hagyomány szerint az ankh viselése fokozza az életerőt, távol tartja a betegségeket és egyéb káros hatásokat, elűzi a démonokat, megtöri a rontást, valamint hosszú és boldog életet biztosít viselőjének.</span></i></span><span style=";font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >”</span>
<br /></div><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" ><o:p></o:p></span></div></blockquote><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Ez mind szép és jó, hogy boldog életet biztosít, de a csillag nem képezte az ankh részét. Az egész múzeumban rengeteg ábrát, jelképet, amulettet láttam: macskák, szkarabeuszok, oszlopok, hieroglifák, de egy darab csillag nem volt köztük. Mindenesetre nem hagyhattam abba a nyomozást.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >A következő napokban apa látnivalókat nézett a szikrázó napsütésben, én viszont hideg és poros könyvtárakban próbáltam kutatni. Több száz könyvet végiglapoztam, de sehol nem láttam semmi ehhez, vagy akár egy csillaghoz hasonló képet. De tényleg annyira érdekelt, hogy vajon mi ez, és a sikertelenségemmel egyre nőtt a kíváncsiságom.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >De sajnos, túl hamar elérkezett a hazautazás napja. Éppen egy eldugott kis sikátorban sétáltunk, még utoljára, amikor megláttam egy arab embert, aki ugyanazt a jelképet viselte. Hosszú fehér köpenyt viselt, a kandourát, napbarnított bőrén felismertem helyes vonásait, olyan harminc éves lehetett. Odarohantam hozzá, és próbáltam kideríteni, hogy mit visel, de nem igazán beszélt angolul. Végül egy angol telefonszámot írt a tenyerembe. Apa sürgetett, de ez volt az utolsó lehetőségem, hogy megtudjak valamit erről az ábráról. Apa nem szívesen, de segített keresni egy telefonfülkét. Betárcsáztam a számot, kicsengett, de senki nem vette fel. Nagyon csalódott voltam, de nem hagyhattam ennyiben. Viszont tudtam, hogy hamarosan kinn kell lennünk a repülőtéren.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Rohanva kerestem egy postát, és a telefonkönyvben kutatni kezdtem a szám után. Elég rossz taktika, szinte semmi esély nem volt rá, hogy megtudjam, ki az, de nem volt más lehetőségem. Rossz taktika, főleg, hogy egyesült királysági hívószám volt. Félóra kutakodás után szomorúan elindultam apával a repülőtérre.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Későn értünk ki, ha egy perccel korábban érkezünk, be tudunk csekkolni. De lekéstük a gépet. Apa nagyon dühös volt rám, és bosszúsan leült a váróteremben, míg én idegesen sétálgattam fel-alá.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Egy órával később megszólalt a hangosbemondó:<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" > – A 15:30-kor indult 504-es járatszámú Londonba tartó gép pár perce vészjelzést küldött, majd eltűnt a radarról. Amíg meg nem tudjuk mi történt, a kifutópályákat lezárjuk. Késések várhatók, türelmüket kérjük. – ledöbbentem a hírtől. Az 504-es gép az volt, amit nem sokkal korábban lekéstünk. És úgy nézett ki, hogy lezuhant. És ha egy perccel korábban érkezünk, mi is azzal mentünk volna.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Hamarosan kiderült, hogy a gép valóban lezuhant a Földközi-tenger felett, túlélőket nem találtak. A hír sokkolt, de nem annyira, mint anyát, aki kétségbeesetten hívogatott minket. Amikor biztosítottam, hogy minden rendben, elkezdte, hogy ő megmondta, hogy baj lesz. A túlzott aggódás kezdett idegesítővé válni.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" ><span style="font-size:100%;">Különösen, mivel apával másnap gond nélkül hazaértünk.</span><o:p></o:p></span></div>Miss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8172784062156311186.post-76043651275562729172011-08-08T23:23:00.006+02:002011-08-15T11:10:00.691+02:00Problémák<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div closure_uid_59d4e="124"><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Másnap kezdődött az igazi tanítás. Az első óránk azon a csütörtökön francia volt. Tavaly év végén kellett eldönteni, hogy milyen idegen nyelvet akarunk tanulni idén. Én franciát választottam, a német, és orosz nyelv túl keménynek rémlett emlékeimből, az olaszban pedig túl sok a c, logopédiai problémáim forrása, következésképpen maradt a francia.</span></div></div><div closure_uid_59d4e="124"><div style="text-align: justify;">
<br /></div></div><div closure_uid_59d4e="124"><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span closure_uid_59d4e="152" style="font-family:inherit;"> Későn értem be az iskolába, nagy volt a forgalom. Felrohantam a terembe, arra koncentrálva, hogy ne késsek el, pedig tudtam, hogy el fogok, sietősen lepakoltam a táskámat, felvettem a franciakönyveimet, és elindultam a terem felé. Félúton járhattam, amikor megszólalt a csengő. A folyosók kihaltak voltak, csak a lépteim zavarták meg a csendet.</span></div></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Megérkeztem a terem ajtaja elé, és benyitottam. Minden szempár rám szegeződött. Minden szempár, de én csak egyet láttam. A legszebbet, gyönyörű zöldeskék volt, egyszerre mélyzöld, mint amikor az erdőben a leveleken áthatolnak a nap sugarai, sejtelmesen beragyogják a teret, és óvatosan megcsillannak a puha mohapárnákon, és egyszerre gyönyörű égkék, mint a legtisztább napon a tengerparton, amikor az égbolt és a végtelen víz eggyé válik a horizonton. Egyszerre volt rejtélyes és hívogató. Két év alatt teljesen elfelejtettem, hogy mennyire vonzóak a szemei. Érdeklődve nézett rám, és a pillantása fogva tartotta az enyémet.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Elnézést… a késésért – nyögtem ki végül, és elszakítottam magam Christől. Legalábbis a tekintenem, a gondolataim körülötte forogtak: vajon felismert engem? Kábán leültem May és Rachel közé. Rajtam kívül ők voltak franciások a lányok közül.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Comment tu t’appelles? – nézett rám a tanárnő szigorúan. Nyilvánvalóan nekem szólt, azonban én képtelen voltam az órával foglalkozni. És amúgy sem tudtam, mit jelent</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Nagy volt a forgalom – mondtam, és a hangom meglepően kétségbeesetten csengett. Reméltem, hogy ezt a többiek a késés miatt érzett szégyenemnek tudják be, amiről valóban nem feledkeztem meg.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Azt kérdezi, hogy hívnak – súgta oda May.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Rose vagyok – ha Chris eddig nem ismert fel, most biztosan megtudta, ki vagyok. Nem mertem ránézni.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Üdvözöllek a csoportban. Ismételd: Je m’appelle Rose.</span></div><div closure_uid_59d4e="130"><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span closure_uid_59d4e="151" style="font-family:inherit;"> - Je m’appelle Rose – mondtam, és ezután a következő bő fél órában képtelen voltam rávenni magam, hogy a franciára figyeljek. Folyamatosan, görcsösen Chrisen töprengtem.</span></div></div><div closure_uid_59d4e="131"><div style="text-align: justify;">
<br /></div></div><div closure_uid_59d4e="131"><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Ez ismét mindent megváltoztatott. Közös óra vele? Nem számítottam rá, de valahogy természetellenes boldogsággal töltött el. Biztos voltam benne, hogy rossz vége lesz.</span></div></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Az óra további részében nem mutatott érdeklődést, rám se nézett. Pedig azt akartam, hogy nézzem rám. Hogy lásson meg teljes valómban. Jól akartam kinézni, és ezért mindent megtettem. Azt akartam, hogy ezt észrevegye. Azt akartam, hogy szeressen. Ezek az erős, akaratos érzelmek engem is megleptek. Egyszerűen annyira nem vallott rám. </span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Mikor megszólalt a csengő, hirtelen az egész terem nagyon kicsivé és kellemetlenné vált, ezért gyorsan felugrottam a székről, és kirohantam a teremből. Akartam, hogy Chris odajöjjön hozzám, de esélyt sem adtam sem neki, sem magamnak, hogy reménykedjek. Hirtelen ötlet volt, kétségbeesett cselekedet, hogy elnyomjam ezeket az új keletű vágyakat, reményeket, amolyan védekező mechanizmus. Mert nem jött volna oda hozzám. Mert <i>nem érdeklem</i>. És tudtam, hogy a csalódás fájna. Reflexszerűen megvédtem magam. Így kellett lennie – mondogattam magamnak, és nem kezdtem el olyan kérdéseket feltenni, hogy <i>mi lett volna, ha</i>… </span></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> A következő két óra irodalom volt, nem mondhatni, hogy a kedvenc órám. Mrs. Shine azzal kezdte az évet, hogy elmondta, idén el fogja tüntetni azokat az embereket, akiket ő nem tart méltónak arra, hogy a Monroe-ban tanuljanak. Reméltem, nem rám célzott. Talán észrevette az erőfeszítéseimet, bár ebben nem lehettem biztos. Majd bevezetett minket az ókori görög irodalom alapjaiba.</span></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Délután találkoztam Emmával és Ticiával. Emmának is barna haja volt, lágy hullámokban omlott a vállaira. Ticia mahagóni színű haja ezúttal is nagyon selymes volt. Alacsonyak voltak mindketten, csak én éreztem magam felhőkarcolónak mellettük. Mindketten nagyon csinosak voltak, arcuk szép vonásai érvényesültek az őszi napfényben. Elszomorodtam, mert annyi szép ember vett körül engem.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Ezek a délutánok arról szóltak, hogy megtudjuk, mi van egymással. Nem igazán csináltunk semmit, csak beszélgettünk. És ez mindig nagyon élvezetes volt. Nem szereztünk új élményeket, de az, hogy átbeszéltük az eddigieket, sokat jelentett.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Ticia és Emma a gimiben is osztálytársak voltak, ezért nagyon összebarátkoztak. Mint mindig, most is felváltva meséltek az élményeikről, és problémáikról. Ticiával már nagyon régóta jóban voltam, egyszerűen olyan volt, mint egy energiabomba. Olyan elképesztő hangulatot tudott teremteni egy-egy mondatával is, hogy egyszerűen képtelen voltam mellette szomorúnak lenni. Poénkodtunk, csomó közös játékot, nevet kitaláltunk, de ez alkalommal szomorúnak tűnt. Tudtam, hogy ha valami miatt elkeseredett, akkor annak nagyon komoly dolognak kell lennie. Emma csendesen üldögélt mellette, és kedvesen rám mosolygott, amikor meglátott. Emma eléggé visszahúzódó volt, szeretett a háttérben megfigyelni, és pont ezért Ticiával tökéletesen kiegészítették egymást.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"> <span style="font-family:inherit;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal inherit;"> </span>Mi az, életem értelme? – kérdeztem óvatosan.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"> <span style="font-family:inherit;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal inherit;"> </span>Tudod, ki az a Richard Forest? - Emma felelt a kérdésemre, hangneme együttérző volt, de kicsit közönyös.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"> <span style="font-family:inherit;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal inherit;"> </span>Ty haverja, nem? – nem emlékeztem túl jól a srácra. Egyszer találkoztunk, nem hagyott bennem mély nyomot.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"> <span style="font-family:inherit;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal inherit;"> </span>Volt – mondta Ticia halkan, de határozottan.</span></div><div style="text-align: justify;"> <span style="font-family:inherit;">-<span closure_uid_59d4e="157" style="font: normal normal normal 7pt/normal inherit;"> </span>Hm?</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"> <span style="font-family:inherit;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal inherit;"> </span>Meghalt – vont vállat Emma. Tudtam, hogy ő nem volt túl jóban Richarddal, Ticia révén ismerték egymást.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"> <span style="font-family:inherit;">-<span style="font: normal normal normal 7pt/normal inherit;"> </span>Öngyilkos lett. Hallod, Rose? Kinyírta magát! – mondta Ticia dühösen. Tetszett neki Richard, és talán lehetett volna valami köztük, ha Richard közel engedi magát hozzá. De nem, ő inkább öngyilkos lett. És ez nagyon fájt Ticiának.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Ekkor jutott először eszembe. Chrisszel nem tudtam együtt élni. Most még izgatott voltam, és vártam a másnapot. De ismertem már elég jól magam, hogy tudjam, hamarosan kiakadok. Hogy nagyon fog fájni, hogy nem lehet köztünk semmi. Hogy a vágy és a viszonzatlan szerelem egyszerűen csak felemészt. Mi lenne, ha egyszerűen megelőzném ezt az állapotot? Ha egyszerűen csak feladnám? Chris sosem fog szeretni, én pedig képtelen leszek elfelejteni őt. Mi értelme így élni?</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Csak egy pillanatig gondoltam erre, aztán belenéztem Ticia szomorú szemeibe, és elhessegettem az ötletet. Fájt neki Richard elvesztése, és tudtam, hogy ha… az is fájna neki. Én senkinek sem akartam fájdalmat okozni. </span></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Az első napok lassan hetekké változtak, és mire észbe kaptam, már szeptember vége volt. Minden egyes nap ugyanúgy telt: reggel izgatottan keltem, az iskolában minden szünetben, minden folyosón betegesen reméltem, hogy megláthatom. Ha csak egy pillanatra is. Ha ez megtörtént, általában esélyt sem adtam neki bármilyen apró kommunikációra. A gyengébb napjaimon azonban vártam, hogy észrevegyen, és nem is tudom, talán köszönjön. Ezt arra alapoztam, hogy végül is nyolc évig egy osztályba jártunk. De sosem köszönt. Én sem neki. Elfordultam, úgy tettem, mintha semmi nem történt volna. Mintha nem facsarodna el a szívem. Csalódtam, és fájt. Ilyenkor magamra vettem a maszkom pár óráig, magamra kellett vennem. Amíg haza nem értem. Otthon belebújtam Lexie bundájába, és igyekeztem erősen nem gondolni semmire, amíg össze nem szedtem magam. Este pedig csak úgy tudtam elaludni, hogy elhitettem magammal, hogy másnap más lesz.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Néha találkoztam a barátaimmal. Párszor voltunk moziban és egy Galaxy nevű szórakozóhelyen. Nem szerettem azt a helyet: füstös pincehelyiség volt, halvány, homályos világítással. Bár lehet, hogy csak a levegőben állandóan kavargó cigarettafüst tette olyan misztikussá. Ez volt a törzshelyünk az SM-es lányokkal. Bár rengeteg kortársunknak volt ugyanígy itt a törzshelye. Valószínűleg azért, mert olcsó volt a pia.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Nem mintha érdekelt volna. Rajtam sosem segített az alkohol: nem tompította el az érzékeimet, a fájdalom mindig megmaradt. Mindig ittam egy kis jelképes mennyiséget, de csak azért, hogy csináljak valamit. May és Wendy azonban odavoltak a Galaxyért, ezért párszor lejártunk a lányokkal, társasági élet címén. </span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Az iskolában jobban kezdtem, mint vártam, ahhoz képest, hogy a tanárok bekeményítettek, egész jó jegyeim voltak. Persze, végül is egész nyáron tanultam.</span></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Szóval, az életem elég üres volt. Egyik napról a másikra éltem. Chris tudomást sem vett a létezésemről. Pedig annyira betegesen vágytam rá. Épp ezért semmi mást nem tudtam élvezni igazán. Mosolyogtam, nevettem a poénokon, szerettem a társaságba járni, de nem voltam a része. Én magam voltam üres. </span></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Az egyik nap, miután hazaértem, az előszobában nem várt Lexie vidáman ugatva, ahogy szokott. Nagyon megijedtem, a kuckójához rohantam, ahol szomorúan feküdt. Aranybarna szőre élettelenül csillogott. Simogatni kezdtem, Sarah is csatlakozott. Eddig soha nem volt semmi baja, most is csak elronthatta a gyomrát. Minden délután elmentünk sétálni, a barátságos környékünk, és a friss levegő általában kitisztította a fejem. Ezek a sétáltatások legalább annyira fontosak nekem, mint neki. Aznap szó sem lehetett róla. Csak feküdt és bágyadtan nézett.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Ne vigyük el orvoshoz? – kérdezte a húgom aggódva.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Szerintem holnapra nem lesz semmi baja. Ne aggódj! Nézd, már csóválja a farkát – nyugtattam meg. Nem akartam, hogy a húgom bármi miatt rosszul érezze magát, és hát magamat is meg kellett nyugtatnom.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Miután meggyőződtem arról, hogy Lexie rendben van, tanulni kezdtem. A következő nap sűrűnek ígérkezett, irodalomból dolgozatot fogunk írni, és nagyon aggódtam miatta. És több hónap után végre találkozni fogok Gillyvel. Miután elballagtunk, Gilly és Ticia eléggé elszakadt egymástól. Ezért vagy Ticiával és Emmával, vagy külön Gillyvel találkoztam. Azonban nagyon elfoglalt ember lett, alig volt rám ideje. Egy végzős sráccal járt, aki minden energiáját elvette. Nem akartam vádolni, egyszerűen csak hiányzott. </span></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Az iskola ugyanolyan volt, mint mindig. De délután végre találkoztam Gillyvel. Közel laktunk egymáshoz, és oda beszéltük meg a találkozót, ahova negyedikes korunktól jártunk: egy játszótérre a parkban. Mikor megérkeztem, még nem volt ott. Beültem az egyik hintába, és csöndesen várakoztam.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Szia, Rose! – hallatszott pár perccel később. Hangja vidáman csengett, de amikor megláttam… az első gondolat az volt a fejemben, hogy ki ez az ember? Rózsaszín műtincs volt felcsatolva gyönyörű hajába, körülbelül egy centi vastag fekete tus vonal keretezte a szemét, és a ruhája… finoman szólva kihívó volt. Nem tudtam elképzelni, hogy mikor válthatott stílust. De nem tetszett.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Gilly! De rég láttalak, teljesen megváltoztál – mondtam végül lelkesedést csempészve a hangomba.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Tudom! Te viszont – mért végig tetőtől talpig – semmit nem változtál – Ez nem volt igaz. Rosszul esett, amit mond. Lehet, hogy nem mentem át olyan látványos változáson, mint ő, de határozottan nőiesebb lettem.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Ezzel mit akarsz mondani? – kérdeztem sértődötten.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Csak azt, hogy rád férne… – felelte kedvesen. Tényleg nem </span><span style="font-family:inherit;">sértőn </span><span style="font-family:inherit;">mondta, én viszont nagyon kiakadtam.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Köszönöm, Gilly – mondtam színtelen hangon, majd faképnél hagytam. Mintha nem tudta volna, hogy az utóbbi hónapok nem életem legjobb időszakát képezik. Mintha nem tudta volna, hogy egy poloskának több önbizalma, önbecsülése van, mint nekem.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Gilly annyira régóta volt már a barátnőm, azt hittem, ismertem őt. Hát, nagyon megváltozott. Úgy tűnt, már nem voltam elég menő neki ahhoz, hogy velem barátkozzon. Bár az igaz, hogy az utóbbi időben eltávolodtunk, alig találkoztunk, alig beszéltünk, de nem tudtam, hogy ilyen súlyos a helyzet. Súlyos a helyzet? Később rádöbbentem, hogy ezt is túlreagáltam. Biztos dilisnek nézett. Végül is az voltam. </span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">
<br /></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Amikor hazaértem, már az ajtóban hallottam, hogy a szüleim kiabálnak. Nem igazán érdekelt, hogy miről, már megszoktam, hogy minden apróságon órákig tudtak veszekedni. Annak ellenére, hogy elváltak, apa sok időt töltött nálunk. Zaklatott voltam, nem is figyeltem rájuk, felrohantam a szobámba, bekapcsoltam az iPodomat, és felhangosítottam, amennyire csak lehet. Ez nagyjából kizárta az üvöltözést, elkezdhettem ritmustalanul vonaglani a zenére. Ez általában lefárasztott, és az agyamat is kikapcsolta egy időre. A dübörgő ritmus valóban elérte a kellő hatást.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Egy óra múlva elmentem fürödni, és közben, habár akaratlanul, de meghallottam a szüleimet:</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Nem viheted el őket Egyiptomba! – szólt, pontosabban kiabált anya.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Már miért ne vihetném? Ők az én gyerekeim is! – apa, mint mindig, ezúttal is higgadt volt. Tapasztalatból tudtam, hogy az ártatlan, csodálkozó képe nagyon idegesítő tud lenni veszekedés közben.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Iskolaidő van! Tanulniuk kell, nem világ körüli útra rohangálniuk! – mondta anya határozottan.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Sarah és Rose is elég okos ahhoz, hogy pár nap hiányzásba ne haljon bele!</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Azt mondtam, hogy nem!</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Mi lenne, ha ők döntenének?!</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Nem!</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Gyorsan felöltöztem és lerohantam. Annyira szerettem volna Egyiptomba menni, annyira rejtélyes, annyira izgalmas volt számomra. Mindig érdekeltek a piramisok, a Szfinx, ez az egész titokzatos világ. És tökéletes lehetőség volt ez a kikapcsolódásra.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - El akarok menni Egyiptomba! – néztem komolyan anyukám kék szemeibe.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Nem akarom, hogy elmenj, kicsim. Olyan messze van… Annyira aggódnék – mondta ellágyulva, de már tudtam, hogy meggyőztem. Bár neki nem számoltam be a problémáimról, nyilván észrevette, hogy mennyire megváltoztam. Valószínűleg, bár féltett, segíteni akart rajtam.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Anya, el akarok menni!</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Hát jó, majd megbeszéljük – ez már a teljes győzelmemről mesélt. Apa önelégülten vigyorgott. </span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Sarah nem akart jönni, de mi apával kijelöltük az utazás napját. Még egy hét volt addig. Azon a héten egész jól voltam, amit a barátaim is észrevettek. A barátaim… de Gilly már nem tartozott közéjük. És az a helyzet, hogy hiányzott. Fogalmam sem volt, hogy nekem kéne-e beszélnem vele, vagy várjak a hívására. </span></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Igen, én jól éreztem magam, ellentétben a kutyusommal, aki egyre rosszabbul volt. Elvittük orvoshoz, aki azt mondta, hogy valami fertőzése van, kapott antibiotikumot, de a láza napok elteltével sem ment le. Nagyon aggódtam érte, és szívem szerint egyre inkább itthon maradtam volna vele. Nem evett, nem ivott, ki sem jött a kuckójából, egész nap bágyadtan feküdt. Bele sem gondoltam, hogy milyen lenne nekem Lexie nélkül. Túlságosan magányos lenne. </span></div><div style="text-align: justify;">
<br /></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Meggyőztem magam, hogy mire hazaérek, jól lesz, az aggodalmamat gondosan elzártam, és inkább előre tekintettem. Izgatottan pakolgattam be a bőröndbe, amikor egyszer csak meghallottam, hogy Sarah felsikolt.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Rose! Gyere! – kiáltotta sírva.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Mi az? – mondtam idegesen.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Lexie… – szólt szomorúan, és mindent tudtam. Ebben a szóban, így hangsúlyozva minden benne volt. Elképesztően nagy fájdalom borította el a testem.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Mi van vele? – mondtam, és a hangom elcsuklott.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> - Meghalt… – mondta ki, amit már tudtam. Lexie volt az egyetlen biztos pont az életemben, és most úgy tűnt, ezt is elvették tőlem. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy az én sorsom a szenvedés, soha nem lehetek boldog. Ki akartam menekülni ebből az életből. Boldog akartam lenni.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span closure_uid_59d4e="158" style="font-family:inherit;"> Még utoljára megsimítottam drága kutyám aranybarna bundáját, majd köteleztem magam, hogy őt is az elmémben egy fal mögé zárjam, ahogy Christ, Mrs. Shinet, és Gillyt.</span></div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;"> Befejeztem a pakolást, és lassan álomba szenvedtem magam. Nem is fogtam fel, hogy elveszítettem Lexie-t. Nem voltam képes felfogni. Csak ki akartam szabadulni ebből a világból, az utazásban reméltem gyógyírt. Felejtést.</span></div></div>Miss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8172784062156311186.post-89920103713331686762011-08-04T21:33:00.024+02:002011-08-15T10:55:24.136+02:00Viszontlátás<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;">Nem tudtam. Fogalmam sem volt róla.</span>
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;">- Micsoda? – kérdeztem fuldokolva. A forró csoki égette az ajkaimat, de alig vettem észre. A szívem elszorult.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Ott volt a névsorban. Tudod, minden évben sokan átvételiznek.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- De… micsoda? – egyszerűen nem bírtam felfogni, amit Jen mond. – Ennek semmi értelme. Tizenegyedikben minek jönne át?
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Nem tudom. De ott volt a neve: Christian Hanson.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Az nem lehet. – mondtam a fejemet rázva, és tényleg nem tudtam elképzelni, hogy ismét egy iskolába járjunk. – Az nem lehet.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Jól vagy? – kérdezte Anne. Nem válaszoltam, csak meredtem magam elé kétségbeesetten. Semmit sem értettem. Végül mondtam valami olyasmit, hogy haza kellene mennem, felálltam, és otthagytam őket. Nem rohantam el. A külvilág azonban azonnal megszűnt számomra, mikor elindultam. Lassan és elveszetten lépkedtem, lázasan töprengve a történteken. </div></div>
<br /><div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;">Egyrészt azon, hogy hogy lehetséges, hogy feleslegesen járatom az agyam, mert létezhetnek még emberek, akiket ugyanígy hívnak. Teljesen tipikus név.
<br />Akkor viszont miért dobogott úgy a szívem, mintha, nem is tudom, fel akarna robbanni? Miért volt olyan fojtogató légszomjam?
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">És a legfontosabb kérdés: mit tegyek most?
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Az utóbbi két évben annyira elfojtottam magamban a létezését, amennyire csak lehetséges volt. Csak a jelennek éltem, csak annak, hogy az adott pillanatban ne gondoljak rá. Ez persze nem igazán sikerült. Ha az önuralmam egy pillanatra is meggyengült, azon kaptam magam, hogy azt latolgatom, hogy vajon hol lehet most, vajon mit csinál. És olyankor pokolian hiányzott. Olyan érzésem volt, mintha hiányozna belőlem egy darab, amit soha többé nem szerezhetek vissza. A szívem.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">De most egy csapásra megváltozott minden.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Két évig egy árva szót nem hallottam róla. Most viszont… évfolyamtársak lettünk?
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Azt sem tudtam, miben reménykedjek. Hogy nem ő az? Hogy az egész felhajtás nem jelent semmit? Hogy tényleg soha többé nem láthatom? Azt hittem, hogy már belenyugodtam, de most hirtelen elfogott a vágy, hogy lássam.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Vagy esetleg abban, hogy igaz? Mielőtt tudatosan végiggondoltam volna, reménykedni kezdtem. Hogy újra láthatom Christ. Kétségbeesetten vágytam rá – addig észre sem vettem, hogy mennyire hiányzott. Aztán azon kaptam magam, hogy másféle kérdések járnak a fejemben.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Vajon megváltozott? Két év alatt biztos nőtt valamennyit. Talán férfiasabb lett.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Emlékszik még rám egyáltalán? Mert én mindenképp megváltoztam. Soha nem vallanám be neki még egyszer, hogy mit érzek. De mi van, ha ő félni fog tőlem, mert azt gondolja, hogy bármikor ráronthatok egy újabb vallomással? Egyáltalán fel fog ismerni?
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Képes leszek a szemébe nézni? Azok után, amiket mondtam neki? Azok után, hogy bevallottam neki, hogy szerelmes vagyok belé? Azok után, hogy nem maradt előtte büszkeségem, méltóságom, emberségem…
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Egyáltalán látni fogom? </div></div>
<br /><div><div style="text-align: justify; teyt-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;">Annak ellenére, hogy rettegtem, mi vár rám, minden nap egyre izgatottabb lettem. Kíváncsi. Régóta először nem tudtam, mire számíthatok.
<br />Felvirradt szeptember elseje. Korán ébredtem, és szokatlanul frissnek, és vidámnak éreztem magam. Sosem gondoltam volna, hogy szeptember elseje ki tudja ezt váltani belőlem. A szokásos teendők után megreggeliztem. Anya vidám volt, hogy reggel végre nincs egyedül, a müzlim mellett csevegtünk.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Reggeli után kényszeres vágyat éreztem arra, hogy jól nézzek ki. Nem szoktam ilyen lenni. Legtöbbször csak felveszem az egyenruhát, és ennyi. De aznap szépnek kellett lennem. Megfésültem hosszú, barna, egyenes hajam, és feltettem a fekete-fehér virágos hajpántomat. Tudtam, hogy ez optikailag arányosabbá teszi a fejem. Ezután kisminkeltem magam, úgy, mint mindig, kis szájfény, kis szempillaspirál és szemceruza. De kifejezetten ügyeltem arra, hogy ízléses legyen. Felvettem a fekete miniszoknyámat, a fehér, rövid ujjú blúzomat, szürke övet raktam a derekamra, felvettem a fekete balerinámat, bepakoltam az oldaltáskámba, és útnak indultam egy nagy sóhajtás keretében.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Apa már a kocsiban várt. Mióta a szüleim elváltak és apa elköltözött, ragaszkodik ahhoz, hogy minden reggel elvigyen az iskolába. Beszálltam a kocsiba és elindultunk. Az ismerős utak elsuhantak mellettem. Waltham Forest fái ezúttal nem tudtak megnyugtatni, sőt az izgatottságom minden méterrel nőtt. Túl gyorsan megérkeztünk. Az ismerős tér hívogatott, várt rám, és mégis annyira megijesztett. Mi lesz most? </div></div>
<br /><div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;">Kiszálltam az autóból, megigazítottam a szoknyámat, majd búcsút intettem apukámnak, aki minden bizonnyal nem értette, hogy miért voltam aznap olyan… lökött? Elszállt? Nincs rá jó szó.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Felnéztem az előttem magasodó halványsárga, impozáns épületre… az iskolámra. Még sosem rettegtem azoktól az ismerős falaktól ennyire. A pillantásom végigfutott a hatalmas ablakokon, elképzelve, hogy milyen lehet az ablak mögül nézni a világot, az épület előtt elterülő teret, az összetört, korhadt fapadokat, a komor betonsétányt, ami végigvezet egy borongós, cseppet sem burjánzó vagy élettel teli parkon. A szebb napokat is látott park éles ellentétben állt az iskola ódon eleganciájával. A téren ünneplőbe öltözött fiatalok várakoztak.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Végigfuttattam a tekintetem az embereken, ismerős arcokat keresve, és végül megláttam Wendyt, Rachelt, és Annet, engem vártak. Mindannyian magasak és csinosak voltak, Anne-nek vállig érő világosbarna haja volt, Wendynek sötétbarna és göndör. Rachel haja szőke és rövid volt, arcán néhány szeplő sorakozott. Fekete szoknyában, és fehér blúzban voltak ők is, ahogy minden SM-s lány. Gyorsan odasiettem hozzájuk, nem gondolva az előbbi gyors nosztalgiázásomra.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Szia, Rose! – köszöntek vidáman.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Sziasztok! – erőltettem egy mosolyt az arcomra.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Mi az? – kérdezte Wendy aggódva.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Azon kívül, hogy a pasi, akibe tíz éve szerelmes vagyok, és akinek valószínűleg egy senki vagyok a szemében, mostantól az évfolyamtársam lesz? – feleltem gúnyosan.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Tehát már tudod – mondta. Meg sem lepődtem, hogy Wendy előbb tudott a dologról, mint én. Ő mindig mindenről előbb tudott, az évfolyam egyik fő pletykafészke volt. Azonban tudtam, hogy ez nem olyan dolog, amit elterjesztene.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Jen mesélte, hogy kicsit meglepett téged – szólalt meg Rachel.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Kicsit? Szinte sokkot kapott – szólt közbe Anne. Védekezni akartam, de nem tudtam mit mondani. Tényleg sokkot kaptam.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Menjünk be, jó? – mondtam türelmetlenül, és elindultam. A lányok követtek.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Mire felértünk a harmadik emeletre, mindannyian elfáradtunk. Az iskola épülete hatalmas és régi. Emiatt a falak vastagok és a belmagasság ijesztően nagy. A termek azonban viszonylag korszerűek. Beléptünk az osztálytermünkbe, és mivel idén megbeszéltem May-jel, hogy egymás mellett fogunk ülni, és ő inkább hátul szeretett volna helyet, hátrasétáltam a legutolsó padhoz és lepakoltam.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Hamarosan megérkezett Jen és May, és együtt lesétáltunk az udvarra, ahol az évnyitó volt. Az iskola udvarán a nap sugarai mindent beragyogtak, a körülöttem lévő arcok vidámak voltak, a viszontlátás örömét tükrözték.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Az enyém valószínűleg nem, ugyanis amint leértem, kétségbeesetten kezdtem pásztázni a tömeget. Bekapcsolt a Chris-radarom. Muszáj volt látnom. Jen eközben elkezdte mesélni, hogy mennyire hiányzik neki Andy, de nem igazán figyeltem rá.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Szóval, Andy azóta nem hívott, sőt még egy e-mailt sem írt. Annyira jellemző, hogy ha végre összeszedek egy fiút, akkor azonnal lekoptat, ahogy egy kicsit távol kerülünk egymástól. Rose, figyelsz te rám? – kérdezte sértődötten. Valóban nem figyeltem. Azonban kiváló mentségem volt: két év után először megpillantottam Christ. Magam is meglepődtem a boldogságon, a teljességen, amit ekkor éreztem.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Egy alacsony, vézna fiúcska mellett állt, ez kiemelte magasságát, és szálkás izmait. Ezt az utóbbi két évben szerezhette, mert az általános iskolában nem volt kifejezetten kigyúrt. Szerencsére most sem lett egy testépítő, csak olyan arányosan vonzó. Magas és szexi.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Ő is ünneplőben volt, mint mindenki, de rajta nem úgy lógott a fekete nadrág, mintha egy madárijesztő lenne, ahogy a többi fiún, hanem csak simán tökéletesen.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Világosbarna haja mesterien kócosan meredezett. Korábban rövidebb haja volt, de az új verzió sokkal jobban tetszett. Zöldeskék szemei kíváncsian csillogtak, körültekintve új osztályán. Tovább vizsgáltam az arcát. Tökéletes vonalú orrán gyorsan átsiklottam, mert alatta ott volt a szája. Ajkai halványpirosak voltak, és csábítóak. Ó, hogy én hányszor játszottam el a gondolattal, hogy az én ajkaimon kalandoznak…
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Gyorsan megszakítottam a gondolatot, de nem elég gyorsan. A fájdalom belém hasított, és képtelen voltam elvenni róla a tekintetem. Mintha ezt ő is érzékelte volna, abban a másodpercben odafordult felém, és pillantása az enyémbe fúródott. Elmosolyodott, majd gyorsan elfordult. Egy másodpercig tartott az egész. Álomszerű volt. Időm sem volt elveszni a szemeiben. Viszont a gondolataimat sebesen el kellett terelnem, mielőtt jött volna egy újabb fájdalomhullám. </div></div>
<br /><div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;">Mint gondolateltereléskor általában, olyat csináltam, aminek az égadta világon semmi értelme nem volt: elkezdtem okokat keresni arra, hogy vajon miért szeretem még mindig.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Természetesen nem csak azért, mert őrülten jól nézett ki. Okos volt és szorgalmas. A nyomába se érhettem. Az általános iskolában a barátai nagyon szerették őt, mert bár gyöngybetűkkel írottan mindig készen volt a leckéje, ő soha nem adta oda lemásolni senkinek, hanem időt és fáradtságot nem spórolva mindenkinek mindent elmagyarázott választékos beszédével. Igazán jó embernek ismertem meg. Ellentétben velem. Én irigy és lusta voltam, ezért egyrészt utáltam bárkinek is odaadni az én személyes macskakaparásommal írt leckémet, másrészt viszont elmagyarázni meg túl lusta voltam, ezért általában kelletlenül bár, de odaadtam lemásolni a házi feladataimat.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Persze nem tudhattam, hogy mennyit változott.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Annyira más volt, mint én… és annyira nem szeretett engem…
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">A fájdalom ismét belém hasított. Elviseltem, mi mást tehettem volna, de kirántott az én Chris-világomból, és meghallottam Jen, és Anne beszélgetését.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Nem tudom, mit eszik rajta – mondta Jen, és elkezdett Chris irányába nézegetni. – Szerintem teljesen átlagos.
<br />- Szerintem is – értett egyet Anne, miután megnézte magának. – Bár a haja tényleg tök jó.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Ránéztem a barátnőimre. Jennifer sötétbarna haja csak úgy szikrázott, vékony alakját kiemelte a magas sarkú szandálja. Nagyon szerettem a beszédstílusát, mindent frappánsan meg tudott fogalmazni. Anne egy kissé visszahúzódóbb, csendes barátnőm, és nagyon csinos volt ő is. Annak ellenére, hogy keveset beszélt, remek emberismerő volt. Azt mondták Chris-re, hogy teljesen átlagos.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Átlagos? Amikor ránéztem, szó szerint leblokkoltam, mintha az agyam kikapcsolt volna, áramszünet következett be. És ezzel párhuzamosan, mint amikor az áramszünetben a generátor elkezdi kitölteni az űrt, a szívem szélsebes tempóval kezdett vágtázni. Mintha most látnám Őt először, de mindenekfelett utoljára.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Aztán a következő pillanatban megérkezett az igazi fájdalom, amit eddig mindenáron el akartam taszítani magamtól. Nem bénított meg, nem törölt ki mindent, hanem a határtalan szerelemmel együtt babonázta meg a pillanatot.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Szerettem őt – ez önmagában boldoggá tett –, de ő nem szeretett – ez, úgy éreztem, megöl. Vagyis dehogy ölt meg, de éreztem, hogy életem végéig üldözni, és kísérteni fog.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Legszívesebben odarohantam volna hozzá, és még Mrs. Shine-nal sem törődve megcsókoltam volna, de legszívesebben elrohantam volna a másik irányba, és soha, de soha nem néztem volna vissza. Ez az ambivalens érzés belül széttépett, kínzott, de én csak álldogáltam, miközben a vad csata dúlt bennem. Csak én voltam az áldozat…
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Tényleg ilyen az átlagos?
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Az igazgatónő beszédéből csak annyira emlékeztem, hogy: ”Ezennel a 2010/2011-es tanévet megnyitom.”
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Egy dologban biztos voltam: ez egy különleges tanév lesz. </div></div>
<br /><div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;">Az évnyitó után felvonultunk a terembe, és az osztályfőnök, Mr. Jorge elkezdte mondani az idei évi órarendet, célkitűzéseket, és minden egyéb ilyenkor szokásos dolgot. May-jel tökéletesen el tudtunk beszélgetni. May elképesztően okos, és nagyon szókimondó, makacsul ragaszkodott a véleményéhez. Barna haját mélyvörösre festette, mert neki úgy jobban tetszett.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Mindig őszinte voltam a barátaimmal. Nem teregettem ki nekik a nem létező magánéletemet, de mindent tudtak rólam. Szóval Chrisről dumáltunk:
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Szerintem el kéne felejtened. Most őszintén, nincs sok esélyed nála – mindig kíméletlenül őszinte volt. És igaza volt.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">- Tudom – sóhajtottam. May ezt nem értheti. Bár Chris nem szeretett, nekem jó érzés volt szeretni őt. Még ha fájt is, hogy tudom, nem érdeklem, de a boldogság, amikor megpillantom, kimondhatatlanul fantasztikus. Tényleg, az az egy pillanat, amíg nem kapcsolok, hogy nem szeret, amíg csak ő létezik az egész világomban, minden fájdalmat megér. <div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">– De én nem akarom elfejteni. Érted? – azt nem tettem hozzá, hogy képtelen vagyok rá. Nem értette. May nem túl romantikus, én viszont annál inkább. </div></div>
<br /><div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;">A nap többi része elhanyagolhatóan jó volt, legközelebb az ebédlőben ébredtem fel. Természetesen ott volt Chris. Az ebédlő másik végében ült, háttal nekem, de azonnal kiszúrtam. A szívem ismét kiakadt. Vajon meg fogom szokni ezt valaha? Nem tűnt valószínűnek.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Ebéd után a lányokkal hazaindultunk, és séta közben a felhőtlen eget néztem. Meglepő volt ez a derültség, az angol klímában nem sokszor fordult elő. Én azonban nem az időjárással foglalkoztam. Egyetlen gondolat fogalmazódott meg bennem: túléltem az első napot.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Vidáman elmosolyodtam, és immár maszk nélkül, őszintén jókedvűen beszélgethettem a barátaimmal. Őszintén szerettem őket, annyira mások voltunk, és valami miatt mégis összetartottunk. Az ambícióink is eléggé különböztek: Anne, Jen, és Wendy humán beállítottságúak voltunk, Rachel és én inkább természettudományos, May pedig mindenből jó volt, és nem tudta eldönteni, mi akar lenni.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">A két év alatt nekem is gondolkodnom kellet a jövőmön. Szakmai szempontból. Egyvalamit tudtam: hogy segíteni szeretnék. Embereken, állatokon, növényeken, és az egész világon. Mindent megtenni, hogy csökkentsem a szenvedést. Különösen foglalkoztattak a globális problémák. Nem tudtam, milyen karrier ez (mert nem Greenpeace-aktivista akartam lenni, kellett valami más módja lennie annak, hogy eleget tegyek a vágyamnak), de abszolút biztos voltam abban, hogy természettudományos irányba kell elindulnom. A kémia volt a kedvenc tantárgyam, és a matek. </div></div>
<br /><div><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt"><span style="font-family:inherit;">Hazaérve nem tudtam, mit csináljak. Határozottan éreztem magamban a várakozás izgalmát. Eddig nem volt mire várnom, az egyetlen szórakozást a barátaim jelentették. Ezzel egész jól elvoltam, de igazából nem tett boldoggá. Nem vágytam semmire – nem volt érdemes, nem akartam újból csalódni, nem volt célom. Most viszont, hogy megbizonyosodtam, hogy Chris tényleg az iskolatársam lett, hogy újra bekerült az életembe, sajnos volt mire várnom. Rá. Hogy másnap lássam őt. De ez nem volt elég, azt akartam, hogy beszéljen velem. Én nem akartam odamenni hozzá, féltem, hogy ismét mondok valami megbocsáthatatlant. Nem akartam közeledni felé, hogy megint elrontsam. De arra igazán vágytam, hogy ő jöjjön oda hozzám.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Megváltoztam. Már nem az a naiv kislány voltam, és azt akartam, hogy ezt ő is megtudja. Hosszú idő óta először nem tudtam, mire számíthatok, ez megrémített, és kizökkentett a napi rutinból.
<br /><div style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt">Csak járkáltam a házban, várva, hogy teljenek az órák, hogy közelebb kerüljön a találkozás Chrisszel. </div></div></span></div></div></div></span></div></div></div></div></span></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></span></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></span></div></div></span></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></span></div></div></div></div></div></span></div></div></div></div>Miss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8172784062156311186.post-1059365891443801022011-08-03T12:47:00.008+02:002011-08-15T09:33:29.543+02:00Egy történet a történet előtt<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Kiszálltam az autóból, megigazítottam a szoknyámat, majd búcsút intettem apukámnak, aki minden bizonnyal nem értette, hogy miért voltam aznap olyan… lökött? Elszállt? Nincs rá jó szó.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Felnéztem az előttem magasodó halványsárga, impozáns épületre… az iskolámra. Még sosem rettegtem azoktól az ismerős falaktól ennyire. A pillantásom végigfutott a hatalmas ablakokon, elképzelve, hogy milyen lehet az ablak mögül nézni a világot. Az épület előtt elterülő teret, az összetört, korhadt fapadokat, a komor, elszórt cigarettacsikkekkel borított betonsétányt, ami végigvezet egy borongós, cseppet sem burjánzó vagy élettel teli parkon. A szebb napokat is látott park éles ellentétben állt az iskola ódon eleganciájával. A téren ünneplőbe öltözött fiatalok várakoztak. Még nem láttam, hogy kik várnak rám és hol. Még nem akartam megtalálni őket.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Azon töprengtem, hogy vajon egy hétéves kislány érezhet-e igazi szerelmet, egyáltalán bármiféle szerelmet. Nem tudtam megítélni. Abban sem voltam teljesen biztos, hogy én azt éreztem. De az emlékek… az akkori érzések aznap is élénken éltek bennem. Reménykedtem, hogy nem így lesz. Hogy nem mondhatom, hogy tíz éve többé-kevésbé folyamatosan szerelmes vagyok Chris Hanson-ba…<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 0cm; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Minden éjjel róla álmodtam, és ha a közelemben volt, ami korábban elég sokszor előfordult, tekintve, hogy egy osztályba jártunk, a szívem őrült tempóba váltott, a kezem izzadni kezdett, és úgy remegtem, mint egy nyárfalevél. Ha csak megpillantottam, egyszerre elfogott az a földöntúli, megfoghatatlan boldogság, hogy láthatom, és később az agyamat megbénító fájdalom, hogy nem szeret…<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 0cm; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Ezek a dolgok két év alatt sem változtak. Életem első tizenhét évére sokszor, sokféleképpen tekintettem már vissza. Ezúttal tényszerűen pörgettem végig a fejemben a képeket. Egy történetet a történet előtt.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Londonban születtem egy történelem-földrajz szakos középiskolai tanár anya és egy informatikus apa első gyermekeként.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >London egy külvárosi negyedében, a Waltham Forestben volt egy apró, igazi angol házunk. A körzet mindössze arról nevezetes, hogy David Beckham, a híres labdarúgó itt született. A terület egyáltalán nem hasonlít ahhoz a metropoliszhoz, aminek Londont mindenki hiszi. Rengeteg zöldövezet van benne: elbűvölő parkok, festői fasorok és tágas terek követik egymást. Ahhoz azonban, hogy a turisták által ismert területre érjünk, legalább másfél órát kell buszozni. Ennek ellenére én London mindkét arcát imádtam: a pörgő világvárost, és a nyugalmas külterületet is.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >A húgom, Sarah két évvel a születésem után jött világra. Nagyon különböztünk egymástól: én sokkal szálkásabb, csontosabb, ő lágyabb és kerekebb volt. Ez igaz volt a testalkatunkra és az arcvonásainkra is. A hajunk és a szemünk azonban megegyezett: mindkettőnknek mély csokoládébarna szeme, és gesztenyebarna, hosszú, selymes, szögegyenes haja volt.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >A családunk ötödik tagja egy hatalmas, barátságos labrador kutya volt. Lexie-nek neveztem el hatéves koromban, amikor hozzánk került. Mindannyian odavoltunk érte.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Hétévesen kerültem iskolába. Emlékszem, mennyire izgatott voltam, amikor először léptem be az iskola kovácsoltvas kapuján. Gyerek voltam, tele álmokkal.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Hamarosan kiderült, hogy én voltam az egyik legokosabb az osztályban. Én és Chris Hanson. Fogalmam sincs, hogy azért figyeltem-e fel rá, mert vetélytársak voltunk. Azonban az egyik hűvös októberi délutánon pironkodva megsúgtam a legnagyobb titkomat Gillynek, a legjobb barátnőmnek: azt, hogy szerelmes lettem Chrisbe.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Az általános iskolai éveim ettől fogva róla szóltak. Tökéletes életem volt: én voltam a legokosabb, a legszebb, akit mindenki imádott. És Chris volt a másik központi egyéniség az osztályban. Egyértelműen összeillettünk. Együtt jártunk különböző versenyekre, amit általában valamelyikünk megnyert.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Beképzelt voltam, és magától értetődőnek vettem, hogy ő is annyira szerelmes belém, mint én belé. Sokat beszélgettünk, talán barátok is voltunk, de a kapcsolatunk egyértelműen a tanulásra épült. Meglehetősen biztos voltam abban, hogy csodálatos jövő áll előttünk.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Az évek azonban egyszerűen csak teltek anélkül, hogy bármi történt volna. Egyre kétségbeesettebb lettem: éjjelente megterveztem a közös jövőnket, karrierünket, házunkat, nevet adtam a gyerekeinknek, és reggelente rá kellett ébrednem, hogy mindebből egy szó sem igaz. Persze én reménykedtem abban, hogy a jövőben egyszer valóra válnak ezek az álmok. Csak türelmetlen voltam. Vele akartam lenni, nem számított, milyen fiatalok voltunk.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Az évek teltek, én kislányból lassan kamasszá lettem. Mint mindenki, én is olyan tizenkét éves korom körül kezdtem el magazinokat olvasni. A flörtölési tippeket, a jeleket, amikből meg lehet állapítani, hogy tetszünk-e egy srácnak. Mindenbe csak azt magyaráztam be, hogy Chris szeret engem, csak félénk, ezért nem mer közelíteni hozzám. Arra egy pillanatig sem gondoltam, hogy talán azért nem lép, mert nem is tudom… nem érdeklem.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Vártam, csak vártam. Izgatott és türelmetlen voltam. Talán ezért fogalmazódott meg bennem annak a gondolata, hogy nekem kell lépnem. Eleinte csak lefekvés előtt játszottam le magamban a jelenetet. De az ábrándból végül elhatározás lett. Nem voltam óvatos, nem voltam körültekintő, naivan egyenesen a szerelmi vallomást kezdtem tervezgetni. Hogy bevallom neki, hogy mennyire szeretem.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Elterveztem minden részletet. Romantikus és bátor voltam, és a tizennegyedik szülinapomon, június hatodikán végre kimondtam a szavakat. A szavakat, amik tönkretették az életemet.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Chris válasza tömör, egyszerű volt: </span></i></span><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Rose, én nem szeretlek…</span><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" ><o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Összetörtem. Minden egyes szava úgy hatolt az elmémbe, mint egy kés a szívembe. Egy pillanat alatt az egész életem megváltozott: addig gyönyörű voltam, de azután nem tudtam szépnek látni magam többé. Gyűlöltem tükörbe nézni, mégis volt, hogy órákig álltam előtte, és arra gondoltam, hogy milyen ronda vagyok. Addig okos voltam, de akkor rájöttem, hogy soha, de soha nem érhetek Chris nyomába. Mindig ő volt a legjobb. Meg sem közelíthettem, végig az árnyékában toporogtam.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Addig fogalmam sem volt arról, hogy mi az a fájdalom. Mit jelent szenvedni. De akkor, tizennégy évesen gyermeki naivitásom egy csapásra a komor, hideg pesszimizmussá változott, amit azóta sem sikerült eltüntetnem.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Az események innentől kezdve eléggé összefolytak. Semmi lényeges nem történt. Én magam voltam a nagy, sötét semmi. A nyári szünetben azonban volt időm gondolkozni, és fájt, tényleg fájt Chrisre gondolni, de muszáj volt összeszednem magam. Legalábbis megpróbálnom egy új jövőképet kialakítani, Chris nélkül.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Szeptemberben egy kicsit tudatosabban léptem be az iskolába, hogy elkezdődjön a nyolcadik osztály, az utolsó általános iskolai évünk. Mindenki csak a felvételivel és a középiskolával foglalkozott. Én azzal, hogy véletlenül se vegyek tudomást Chrisről. Természetesen a történtek után egy árva szót nem beszéltük. Ezt nem volt egyszerű kivitelezni egy közösségben, de azért sikerült megoldanom: rá se néztem. Legalábbis próbáltam.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Azt sem engedhettem meg magamnak, hogy gyengének lásson. Muszáj volt elhitetnem vele és az egész világgal, hogy minden rendben van. Tulajdonképpen ezt néha magam is elhittem.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Azonban ez a tettetés minden energiámat felemésztette, és az egész felvételi procedúra egybefüggő kábulatként suhant el mellettem.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >A barátaimból merítettem erőt: a legjobb barátaim Gilly és Ticia voltak. Mindketten alacsonyak voltak, égimeszelőnek tűntem mellettük. És gyönyörűek voltak. Gillynek napbarnított bőre volt, kedves arcát sötétbarna, szinte fekete, hullámos és dús hajkorona keretezte. Ticia kicsit kerekebb volt, ez azonban senkit nem zavart. Porcelánfehér bőre volt, és neki is dús szőkésbarna haja. Inspiráló volt, hogy a barátjuk lehettem. Szerettek engem, és mindenről tudtunk beszélgetni. Imádtam velük lenni.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Az utolsó év tényleg nehéz volt: imádtam az osztályomat, és nem akartam, hogy szétszéledjünk. Nem akartam, hogy véget érjen. Mert az a nyolc év… olyan feledhetetlen élményeket szereztünk együtt, közösségként. Biztos voltam abban, hogy a középiskolai osztályom meg sem közelítheti őket. Nem akartam gimnáziumba menni. A hónapok azonban megállíthatatlanul teltek.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Egy május délutáni ebédnél Gilly és Ticia mellett üldögéltem, és békésen eszegettem az élelmiszernek nevezett anyagot a tálcámon. Egyszer csak az ebédlő fehér ajtaja felé néztem, és megláttam a húgomat, Sarah-t, ahogy fülig érő vigyorral rohan felém. Megijedtem, hogy talán sikeresen végrehajtotta valamelyik bosszúját, de akkor odaért hozzánk, és megszólalt:<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >- Felvettek! – visította. Fogalmam se volt, miről beszél.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >- Mi?<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >- Nem is értem, miért… na mindegy, felvettek a Sun Monroe-ba. – mondta.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >- MI? – a felvételi tényleg elsuhant mellettem, és gőzöm se volt, anya melyik suliba küldte be a jelentkezési lapjaimat. Azt azonban tudtam, hogy a Sun Monroe High School az egész országban a legjobb középiskola volt, és biztos voltam benne, hogy lehetetlen oda bekerülnöm. Sarah kivételesen nem hazudott. Felvettek. Engem, a legjobb gimnáziumba.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Gilly és Ticia nagyon örültek a sikeremnek, ők is jó középiskolába kerültek, azonban az egész évfolyamról csak nekem sikerült bejutni a Sun Monroe-ba. Pont nekem, aki egy betűt nem tanult a felvételire. Furcsa volt egyértelműen jobbnak lenni Chrisnél. Már-már lehetetlennek tűnt, főleg miután meggyőztem magam, hogy egy senki vagyok hozzá képest.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >És akkor egyszer csak vége lett a tanévnek, és ezzel együtt az általános iskolának. Meglepődtem, mert próbáltam nem aggódni a búcsú miatt, így elfojtottam magamban. Meglepődtem, és rossz volt rádöbbenni a ballagáson, hogy egyszerre mindennek vége szakadt. Természetesen mindenki sírt.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Abban biztos voltam, hogy a barátaimmal tartani fogom a kapcsolatot, de csak akkor hasított belém a felismerés, hogy Christ akkor látom utoljára egész életemben. Képtelen, egyszerűen képtelen voltam nem őt bámulni. Véglegesen ki kellett tépnem őt a szívemből, de akkor is… ki voltam én nélküle? Senki. Már akkor azt hittem, hogy csak mellette lehetek boldog. Habár hitegettem magam, hogy ez nem így van, de túl gyenge voltam ahhoz, hogy ezt teljesen elhiggyem. Belém ivódott az évek során, hogy nekünk együtt kell lennünk. Így nőttem fel.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Szóval Christ bámultam bőgve, és egyszer csak ő is rám nézett. A pillantása az enyémbe kapcsolódott, és nem tudtam kiszakítani magam. A zöldeskék szemei szomorúan csillogtak, és az egész világomat betöltötték.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Pokoli volt: úgy éreztem magam, mintha meztelen lennék. Mintha mindent tudna rólam, és ettől viszolyogna. Mintha utálna. Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, de amikor végre vége lett, elhatároztam, hogy soha-soha az életben nem fogom ugyanezt érezni még egyszer. És abban a pillanatban elengedtem. </span></i></span><span style=" ;font-family:inherit, serif;font-size:100%;" >Tovább kell lépnem.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Ezt mondogattam magamnak, amíg el nem hittem.<o:p></o:p></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Eltelt a nyár, és szeptember elsején kíváncsian léptem be a hatalmas gimnázium ajtaján. Itt egy új esélyt kaphattam, kijavíthattam a hibáimat, mindent tiszta lappal kezdhettem. Erre nagy szükségem volt.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Szóval beléptem a tudás csarnokába, ahol – számomra hihetetlen volt – normális emberekkel találkoztam. Valóban okosak voltak, de normálisak, mint én. Naiv voltam, és azt hittem, ki fogok lógni a sorból, afféle Dr. Szöszi leszek (annak ellenére, hogy a hajam barna). De én is teljesen átlagos voltam.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >A gimnáziumban az egész életem teljesen megváltozott. Új barátokat sikerült szereznem, sőt, tulajdonképpen egy klikk tagja lettem: Anne, Jennifer, Wendy, May, Rachel, és én folyton együtt lógtunk. Új élményeket szereztem, és ami még fontosabb: jól éreztem magam. De azért nem felejtettem el a régieket sem, kimondhatatlanul hiányzott Gilly, Ticia, és Emma, akivel az utolsó évben lettünk jóban. Meg az egész általános iskola. A tanárok, a sok szabadidő, az, hogy én vagyok a legjobb. És természetesen Chris… bár igyekeztem nem gondolni rá, ez nem mindig sikerült.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Otthon azonban elég fagyos hangulat uralkodott. Anya sokat veszekedett velünk, apa meg alig volt itthon. Rengeteg munkája volt a cégnél, ahol dolgozott.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Annyira más volt minden. Két, számomra nagyon új dolgot tapasztaltam meg: egyrészt rossz voltam valamiből. Irodalomból, konkrétan. Semmit nem értettem, hogy mi az a jambus, honnan tudjam, mit gondolt a költő, amikor írta, és egyáltalán, hogy nekem ezt miért kell tanulnom. Ráadásul a tanárnő, Mrs. Shine is szívből utált engem. A dolgozataimat rossz példaként hozta fel az osztály előtt, mindig felszólított, noha az első órától kezdve tudta, hogy nem tudok beszélni. A logopédiai problémám és a kényszeres megfelelési vágyam érthetetlen nyöszörgésben nyilvánult meg, pedig a volt iskolámban mindig minden kérdésre bátran feleltem. Ez nagyon megviselt. Nyolc évig mindenből kiemelkedően jó voltam, azonban ez nem jelentett semmit a gimnáziumban. Küzdenem kellett, és megtanulni tanulni. Nem volt egyszerű megfelelni az elvárásoknak, de azért lassan sikerült hozzászoknom.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >A másik új dolog kicsit kellemesebb volt: tetszeni kezdett valaki. Soha nem éreztem még ilyen szimpla vonzalmat, csak valódi szerelmet. És azt is csak egy ember iránt. Végül is, az volt a célom, hogy Christ elfelejtsem örökre, és Jay-jel meg is próbálhattam volna. De nem voltam én olyan szerencsés, hogy bárkinek is tetszem, nemhogy neki. <o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Amikor már sikerült megszoknom az új sulit, történt valami. Az egyik délután, mikor hazaértem, anya és apa veszekedtek. Addig semmi gond nem volt a családommal, az utóbbi hónapoktól eltekintve minden teljesen normális volt. Legalábbis ezt hittem. Amikor a szüleim veszekedtek, arra gondoltam, hogy ez még a legjobb családban is előfordul.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style=""><span style=";font-family:inherit, serif;" >Azonban ezen a délutánon valami megváltozott. Anya szörnyű állapotban volt: könnyei ragacsosan tapadtak szép arcára. Ki volt </span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >vetkőzve </span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >magából, úgy ordibált. Fájdalmat akart okozni apának, össze-vissza vagdalkozott. Apa csendben állt, de cseppet sem úgy, mintha megbánt volna bármit is. Anya szavaiból kiderült számomra, hogy apa megcsalta anyát. Nem csak hogy megcsalta, szeretőt tartott. Amikor meghallottam, úgy éreztem, hogy a szívem megállt. Hogy vége a világnak. A könnyeim kicsordultak, nem érdekelt; csak álltam ott ledöbbenve, és nem értettem, mi folyik körülöttem.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >A szüleim észre se vettek. Észre sem vették, hogy bőgve felrohanok a szobámba. Annyira fájt... Másképp, mint amikor kiderült, hogy Chris nem szeret. Addig azt hittem, hogy a családom örök és megrendíthetetlen… De hogy ezt is elvegyék tőlem? Borzasztóan magányos voltam.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Ez az állapot napokig tartott. Anya sírt és üvöltözött, apa pedig alig volt otthon – nem mintha addig olyan sok időt töltött volna a házban. Folyton a nőcskéjénél volt…<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Aztán nagyjából egy hét múlva a szüleim egyszerűen bejelentették, hogy elválnak. Szörnyen éreztem magam, de a lelkem mélyén tudtam, így helyes. Nem akartam ítélkezni apa tette felett, de anyát nagyon sajnáltam. Nem akartam semmit, csak eltűnni. Eltűnni a világból, valahova, ahol nincs fájdalom, nincs magány. Csak ezt akartam, de persze nem teljesült. Anya kedvéért összeszedtem magam: segítettem neki, amit tudtam, és sosem sírtam előtte. Rosszul esett volna neki.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Sarah viszonylag gyorsan túltette magát a dolgon, de én még hónapokig sírtam magam álomba minden este. Nehéz volt végignéznem a családom szétesését. Úgy éreztem, hogy senki nem érthet meg. Próbáltam megértetni a barátaimmal, hogy mit érzek, meséltem nekik Chrisről is, de úgy éreztem, hogy a sajnálatukkal nem tudok mit kezdeni.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Az önbizalmam úgy elpárolgott, mintha sosem létezett volna: Mrs. Shine sokat segített ebben, de nagyobb szerepe volt annak, hogy úgy éreztem, senki nem szeret. Hogy magányosan, egyedül fogok meghalni. A virgonc, beképzelt kislánynak már nyoma sem volt. Egyre rosszabbul voltam, de a barátaim semmit nem vettek észre rajtam. Nem is vehettek volna, még ha árgus szemmel vizsgálgatnak minden percben, akkor sem. Szerepet játszottam, mintha minden rendben lenne, senkivel nem akartam a fájdalmaim megosztani. Noha nem voltam olyan, mint azelőtt, normálisan viselkedtem. Az egész csak egy maszk volt.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Tényleg egyre rosszabbul voltam. A jegyeim romlottak, otthon sem volt semmi rendben, a reményem, hogy bármi változhat, egyre csak csökkent, és volt, hogy nem vettem fel a maszkomat. A barátaim sokat beszélgettek velem, főleg Emma és Jen, de segíteni ők sem tudtak. Ha teljesen nem is nyíltam meg előttük, így azért jobban megismerhettek.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >A válás elég csendes volt. Miután anya lenyugodott, csak azt akarta, hogy apa tűnjön el az életéből. Miattunk ez persze nem volt lehetséges, de apa elköltözött. Anyával és Sarah-val lassan hozzászoktunk a férfi nélküli élethez hármasban.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Tizedik osztályra, nem tudom hányadszorra már, kissé összeszedtem magam. Önbizalmam nem sok volt, de volt valami, ami erőt adott: Jay, a srác, aki tetszett, bevallotta nekem, hogy szeret. Nagyon örültem, hogy én is képes lehetek ilyesmire. Mármint hogy belém szeressenek. Járni kezdtünk, fogtuk egymás kezét, randiztunk, átölelt, smároltunk. Már az elején tudtam, hogy ez csak egy sima tiniszerelem. És azt is, hogy én mindig többre vágytam. Hittem a nagy Rómeó és Júlia-féle szerelemben, és hittem, hogy egyszer én is megtalálom. Ha még nem találtam meg Chris személyében…<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Egész Jay-jel való kapcsolatom felett ott lebegett, mint egy felhő a nap előtt. Eleinte küzdöttem ellene, de valahogy mindennap gondoltam rá, Jay karjaiban is hiányérzetem támadt, idegenül éreztem magam, mintha nem illenék oda. És ez az érzés napról napra erősebbé vált.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Semmit nem tudtam Chrisről. A ballagás óta nem láttam, és nem is hallottam róla semmit, mégis képes volt megmérgezni a kapcsolatomat. Hamarosan szakítottunk. Egyáltalán nem viselt meg. Arra jó volt ez a kapcsolat, hogy rádöbbenjek, hogy nekem már mindegy. Hogy senki, és semmi sem segíthet a Chris iránt érzett szerelmemen. Távolság, idő, más személy, más problémák… nem számított. Szerettem, pedig semmit nem tudtam róla.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >A szakítás után visszazuhantam a semmibe. Nem sírtam, de nem is nevettem. Csak voltam. Érzéketlenül. Na jó, nem teljesen érzéketlenül: saját magamat gyűlöltem, de más érzelmet nem engedhettem meg magamnak. Relaxációs zenét hallgattam, mentolos cukorkát zabáltam, és nem beszéltem senkivel.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Egyedül a kutyám, Lexie érdekelt. Ő volt az egyetlen ezen a világon, akivel nem éreztem annyira magányosnak magam. Napokat töltöttem azzal, hogy a bundájába dőlve szenvedtem. Nem sírtam, a könnyeim már egy életre kifogytak. Csak szenvedtem. És emiatt is utáltam magam: az élet rövid, de én elpazarolom szenvedésre. Amikor erre rádöbbentem, még jobban szenvedtem. A barátaim hívogattak moziba, vásárolni, sétálni, de mindig találtam valami kifogást. Senkit nem akartam látni. Minden érzésemet el kellett fojtanom.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Ezen a nyáron sokat tanultam, minden kötelezőt elolvastam, felkészültem az iskolára, mégis minden nap, amivel közelebb kerültem a szeptemberhez, kínkeserves volt.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >De az idő múlását, bármennyire akartam, nem állíthattam meg.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >És egy szép, augusztus végi napom rádöbbentem, hogy ez nem mehet így tovább. Nem veszíthetem el a barátaimat. Őket nem…<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Felhívtam Anne-t és Jent, és megbeszéltem velük egy igazi csajos délutánt. Moziba mentünk és megnéztünk egy romantikus vígjátékot, olyan fajtát, ahol az első öt perc után tudni lehet, mi lesz a film vége. Nem tehetek róla, imádom az ilyen filmeket. Sokkal értelmesebb, felüdítőbb, boldogítóbb ilyeneket nézni, mint zombik harcát és emberek gyilkolását.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Ilyenkor elhihettem, hogy létezik olyan, hogy happy end. Még ha nem is velem.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >A film után beültünk egy kávézóba és dumálni kezdtünk. Ruhákról, pasikról, a nyárról, közös ismerősökről, de legfőképp magunkról.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Megtudtam, hogy Jen Párizsban összejött egy amerikai fiúval, Andrew-val, de kapcsolatuk nem bírta az óceánnyi távolságot. Legalábbis a búcsú óta nem beszéltek. A dolog nagyon bosszantotta Jent, de nem mondta ki. <o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Megtudtam, hogy Anne szinte végig egy cipőboltban dolgozott kisegítőként, vagyis egész nap a legvadabb cipőket próbálgathatta. Mesélt a vevőkről, különösen egy tizennégy év körüli fiú járt meglepően sokat a boltba.<o:p></o:p></span></i></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 0cm; margin-right: -.3pt; margin-top: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" ;font-family:inherit, serif;" >Ezután kényes témát érintettünk: az iskolát. Éppen belekortyoltam a forró csokimba, amikor Jen hirtelen megszólalt:<o:p></o:p></span></i></span></div><span style="font-size:100%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style=" line-height: 115%;font-family:inherit, serif;" >- Rose, ugye tudod, hogy Chris Hanson a Sun Monroe-ba fog járni?</span></i></span>Miss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8172784062156311186.post-38400506358812698582011-08-03T12:43:00.010+02:002011-08-15T09:12:07.386+02:00Prológus<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="font-family:inherit;font-size:100%;">Az élet egy harc. Ezt mindig is tudtam. De most, hogy ténylegesen itt állok a halál előtt fegyvertelenül, és nem csak a saját életemért, nem csak a családomért harcolok, hanem az egész világ sorsa a kezemben van, ez a szófordulat kissé átértékelődött bennem.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="font-family:inherit;font-size:100%;">Voltam már itt korábban. Pontosan ismertem ezt a szürke sötétséget, a fenyegető csendet, a kihalt, kiszáradt talajon néhány elszáradt fűszálat. A távolban felsejlő korhadt fák mintha recsegtek volna, de ez a csendet csak mélyebbé tette. Elszórtan sziklák álltak szilárdan, megrémítően. Nem tudtam, hogy meneküljek-e, vagy csak álljak egy helyben, amíg a végzetem elér.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="font-family:inherit;font-size:100%;">Mindig is túlélő típus voltam. Rengeteget szenvedtem, de mindent túléltem. Szerettem élni. Menekülnöm kellett volna. De ez most nem rólam szólt. Nem lenne miért tovább lélegeznem, ha én túlélném, de ők nem... Nem elég, hogy egy embernek a halála az én lelkemen szárad? Egész hátralévő életemben gyilkosként leszek megbélyegezve… Hátralévő élet? Jó esetben pár perc.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.0pt;"><span style=" ;font-family:inherit;font-size:100%;" >Döntöttem. Harcolok, habár esélyem nincs. A lábaim amúgy is földbe gyökereztek, ha akartam se tudtam volna elfutni.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="font-family:inherit;font-size:100%;">
<br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.0pt;"><span class="Apple-style-span" style=" ;font-family:inherit;font-size:100%;" >Vannak, akik azt mondják, hogy nem bírnának ki húsz évet egy börtönben. Szerintem kibírnának. Mert ki kell bírniuk. Mert erőt kell meríteniük abból, hogy amikor megtörten kilépnek a börtön kapuján, boldog mosolyok fogják várni őket. Mindig kell reménykedni. De most miben reménykedhetek? A húsz börtönév egy piszkos, puritán cellában csábítóan hangzott.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="font-family:inherit;font-size:100%;">Késő. Meghallottam a fülsüketítő vicsorgást: a távolból szólt, halkan, lágy szellő hozta, de ettől csak még ijesztőbb lett. Közeledett, egyre hangosabban szólt, bár még nem láttam. Erősen koncentráltam: a szeretteimre gondoltam: szerelmem mosolygó szemeire, csodálatos kislányomra, támogató barátaimra, féltő szüleimre, és szerető húgomra. Csak őket láttam magam előtt, a kietlen táj eltűnt a szemem elől. És ekkor a lelkemben megszületett valami fontos: a remény.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="font-family:inherit;font-size:100%;">Remény. Hogy újra velük lehetek.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-hyphenate: none; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 35.45pt; text-align: justify; text-autospace: none; text-indent: 14.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="font-family:inherit;font-size:100%;">Mindig van remény.</span></div><span style=" line-height: 115%;font-family:inherit;font-size:100%;" >Erre gondoltam, és lassan belenéztem a végzetem kegyetlenül villogó szemeibe. Megállíthatatlanul közeledett.</span><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=8172784062156311186&postID=3840050635881269858&from=pencil" name="_Toc300060074"></a>Miss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8172784062156311186.post-90747455476076372862011-08-03T12:22:00.002+02:002011-08-13T21:46:58.028+02:00Welcome!<div style="text-align: justify;">Sziasztok!</div><div style="text-align: justify;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-YBd0qf-HQ3s/TjkhVJ1K-ZI/AAAAAAAAAFg/mWisIdgcaEk/s1600/tump.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="137" src="http://3.bp.blogspot.com/-YBd0qf-HQ3s/TjkhVJ1K-ZI/AAAAAAAAAFg/mWisIdgcaEk/s200/tump.jpg" width="200" /></a>Hát elindítottam én is a blogtörténetemet. Na jó, ez így nem igaz. A könyvemen két éve dolgozok, és nagyon kevesen olvasták. Most ezen akarok változtatni.</div><div style="text-align: justify;">Van egy lektorom, neki nagyon hálás vagyok, hogy átnézegeti, de ő a helyesírási hibákra koncentrál (mondjuk tényleg fontosnak tartom, hogy helyesen írjunk magyarul). Amúgy tetszik neki a történetem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Gondolom nem túl meglepő, hogy én is saját élményből merítettem ihletet. Szóval, a történetben vannak igaz részek. Amik még teljesen, abszolút valódiak, azok a karakterek. A lektorom az egyik legjobb barátnőm, és ő is szerepel a könyvben. Nehéz és könnyű volt így dolgozni: egyrészt a párbeszédek könnyen mentek, hiszen pontosan tudtam, hogy ki mikor mit mondana. Viszont a jellemzés... hát kicsit nehezebb volt, mert én pontosan elképzeltem magam előtt a szereplőket (hiszen ismerem őket), és nem tudtam, hogy hogyan írjam le őket olyannak, amilyenek valójában.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A misztikus világ teljesen saját ötlet. Néhányotoknak ismerős lehet a Különlegesek cím: kb. két hónapja jelent meg a Szépek sorozat egyik részeként. Mondanom sem kell, amikor a húgom bejelentette, hogy kiadtak egy könyvet ugyanazzal a címmel, kicsit ideges lettem. Főleg, hogy pont akkoriban olvastam egy könyvet, ahol két főkarakter neve ugyanaz volt, mint az én főszereplőimnek. Oké, tudom, hogy tök sima neveket használok, de azért furcsa volt így visszaolvasni.</div><div style="text-align: justify;">Szóval, ezek ellenére az egész különleges dolog teljesen egyedi.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Na jó, egyenlőre elég ennyi, majd jelentkezem a fejezetekkel.</div>Miss Nothinghttp://www.blogger.com/profile/05101490927847259286noreply@blogger.com0